DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Szóval, valóban van valami báj abban, hogy miközben a miniszterelnök, illetve a kormánypártok kivezényelnek hatalmas tömegeket - most már másodjára - Pest utcáira azzal (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.), hogy nem leszünk gyarmat, és tiltakoznak a kormánypárti tömegek az Európai Unió különböző diktátumai ellen, mindeközben ezzel párhuzamosan a kormány pedig végrehajtja azt, vagy úgy csinál, mintha végrehajtaná azt, amit az Európai Unió elvár. Véget kéne vetni a kettős beszédnek, és teríteni kéne a kártyákat a kormányoldalon, világossá kell tenni, hogy mi az igazság: az az igazság, amit a kormány elmond Strasbourgban, Brüsszelben, vagy pedig az az igazság, amit itt elmond Budapesten.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba, tisztelt államtitkár úr! Az információszabadság-törvényt nem elsősorban azért kell módosítani, mert az Európai Unió így kívánja. Az információszabadság-törvénynek nem az a legfőbb problémája, hogy milyen európai elvárásoknak nem felel meg. Az információszabadság-törvénynek az a legnagyobb problémája, hogy szembemegy az önök kormányprogramjával, szembemegy azokkal az ígéretekkel, amire önök a magyar emberektől felhatalmazást kaptak.

Önök 2010-ben azt mondták, hogy helyreállítják a jogállamot. Önök azt mondták a választási kampányban és a kormányprogramjukban, hogy véget vetnek a mutyivilágnak; véget vetnek annak a világnak, amikor a nyilvánosság elől elzártan lehetett titkolni különböző közérdekű adatokat; véget vetnek annak a világnak, ami folyt a megelőző parlamenti ciklusban, hogy különböző vagyonelemek iránt érdeklődő embereket ki lehetett zárni a nyilvánosságból. Az akkori kormány vesztett perek után is megpróbálta eltitkolni azt, hogy hogyan herdálja el a közvagyont. Önök arra kaptak megbízatást, hogy legyen átláthatóság a közpénzek felett, önök arra kaptak megbízatást, tisztelt államtitkár úr, hogy állítsák helyre a jogállam becsületét.

Az információszabadság-törvénnyel nem az a legnagyobb gond, hogy külföldről milyen kritikák érik; az a legnagyobb gond, hogy szembemennek a választási ígéreteikkel, és egy olyan rendszert alakítottak ki az információszabadság tekintetében is, ami szűkíti az emberek megismerési lehetőségét a közvagyon tekintetében, szűkíti az információszabadság és az információs önrendelkezési jog felett őrködő intézmény függetlenségét.

Az, amit az Európai Unióban megfogalmaznak, egy következmény. És igen - anélkül, hogy túlságosan egyet kívánnék érteni Gaudi képviselőtársam előbb elhangzott szónoklatával -, azért azt szeretném megjegyezni, hogy véget kéne vetni annak a magyar törvényhozásban, hogy különböző törvények esetében a hivatalos indokolás folyamatosan Brüsszelre mutogat. Nem azért kell Magyarországon megerősíteni az átláthatóság bástyáit, nem azért kell független őrszem az információszabadság felett, mert kívülről ezt diktálják.

Azért kell így, mert a magyar emberek kívánják ezt, azért kell így, mert önök ezt ígérték 2010-ben, és nem azt ígérték, hogy üzleti titok, banktitok mögé bújtatva hizlalják a saját klientúrájukat. Azért van szükség információszabadságra, hogy például megtudhassuk azt, hogy a Nemzeti Földalap az állami földbérleti programoknál milyen feltételek mellett köt szerződéseket. Azért kell információszabadság, hogy megtudjuk azt, hogy adott esetben az önkormányzati vagyonnal hogyan sáfárkodnak zárt üléseken az önök helyi helytartói, a narancsos Döbrögik.

Természetesen az az irány, amit vett ez a törvényjavaslat, jó szándékú és üdvözlendő is lehetne, ha nem lenne az egésznek az összegzése az, hogy ez valójában egy szépségtapasz azon a seben, amit önök az információszabadságon ejtettek 2011-ben. Ez a törvényjavaslat lehet, hogy bizonyos felületi kezelésekre jó, ez a törvényjavaslat lehet, hogy jó arra, hogy néhány bürokrata elégedetten csettint, hogy a magyar kormány iksz darab követelést teljesített, de a legfőbb hiányosságait a 2011-ben megalkotott információszabadság-törvénynek ez a törvénymódosítás nem teszi helyre.

Az információszabadság-törvénnyel, illetve a felszámolt adatvédelmi biztosi intézménnyel nem az volt a legnagyobb gond, tisztelt államtitkár úr, hogy milyen jogorvoslati lehetősége van az adatvédelmi biztosnak; igen, ebben kénytelen vagyok egyetérteni Gaudi képviselőtársammal, nem ez érdekli az embereket. Az érdekli az embereket, hogy van-e olyan független intézmény, amelyik szembe tud szállni a kormányzattal akkor, amikor megpróbálják eltitkolni azokat az adatokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy hogyan mutyiznak állami földekkel, hogyan mutyiznak önök az önkormányzati vagyonnal. Ebben nem megoldás az, amit itt csináltak.

És hogy az államtitkár úr közbeszólására is reagáljak. Igen, hasonlóan ahhoz, amit Steiner képviselőtársam elmondott, mi is azt gondoljuk, hogy az igazi megoldás az lenne, ha a kormány helyreállítaná az adatvédelmi biztos intézményét. És államtitkár úr, teljesen felesleges külföldi példákra hivatkozni. Önök az elmúlt két évben úgy számolták fel Magyarországon az alkotmányosságot, hogy minden egyes lépésnél külföldi példára hivatkoztak. Én készséggel elhiszem önnek, hogy ennél a modellnél is, hogy itt egy hatóság működik, tud egy rakat külföldi példát hozni, sőt tud mutatni olyan uniós tagállamot, amellyel szemben azért van kötelezettségszegési eljárás, mert nincs adatvédelmi hatóság.

Megmondom őszintén, államtitkár úr, engem nagyon-nagyon kevéssé érdekelnek a nemzetközi példák, úgyhogy nagyon megkérem, hogy velem szemben ne érveljen azzal, hogy mire találunk külföldi példát, mert nem érdekel. Nem érdekelnek a külföldi példák, államtitkár úr! Az a helyzet, hogy ahány demokrácia, annyi különböző alkotmányos berendezkedés van. Más országok szövetségi berendezkedésűek, van két kamara, van, mondjuk, egy erősebb köztársasági elnök, és sorolhatjuk még a különbözőségeket az alkotmányos szerkezetben. Éppen ezért kiragadni egyes külföldi példákat, és utána azért érvelni a mellett, hogy az miért jó itt egy teljesen eltérő alkotmányos szerkezetben, ez egész egyszerűen szemfényvesztés.

Úgyhogy nagyon kérem, államtitkár úr, minden tiszteletem mellett, hogy ebből a vitából hagyjuk ki a nemzetközi példák emlegetését. Magyarországon, ahol egykamarás parlament van, nem szövetségi állam van, gyenge köztársasági elnök van, a parlamenti biztosok intézménye az, ami megfelelő kontrollt tud gyakorolni egy olyan végrehajtó hatalmon, amelyiknek a túlsúlya az alkotmányos szerkezetben egyébként 22 éve fennáll. A parlament ebben az országban akkor tudja érvényesíteni igazán az ellenőrző funkcióját a végrehajtó hatalom felett, ha vannak erős országgyűlési biztosok, és ez különösen igaz az információs önrendelkezési jog és az információszabadság esetében, főként azért - hogy a 90-es évek elejéről idézzek tanulmányt -, mert pontosan ott van szükség ilyen, úgynevezett szakosított ombudsmanra, ahol a jogsértések tudatosulása a társadalomban rendkívül alacsony.

Ma úgy lehet megsérteni embereknek az információs önrendelkezési jogát - és ez elhangzott itt a tavalyi vitában is -, hogy nagyon sokszor az emberek nincsenek is tudatában annak, hogy itt az adatvédelmi jogukat, az információs önrendelkezési jogukat megsértették. És nem feltétlenül az államhatalom sérti meg vagy az önkormányzat sérti meg, sőt ma már egyre fenyegetőbb az, hogy különböző nagy multinacionális cégek, nagykereskedelmi láncok, bankok azok, amelyek felhalmoznak adatokat, és anélkül, hogy az ember tisztában lenne azzal, hogy mások mit tudnak róla, és hogyan próbálják az ő fogyasztói pozícióját lenullázni, garázdálkodnak különböző személyes adatokkal, és ezek a jogsértések nem tudatosulnak.

És ugyanez igaz az információszabadságra is. Ma Magyarországon, 22 évvel a rendszerváltás után is nagyon alacsony a kultúrája az információszabadságnak, az embereket nagyon könnyen meg lehet félemlíteni különböző településeken is ugye azzal, hogy mihez van joguk hozzáférni, mihez nem. Tudunk olyan települést, ahol az önkormányzati rendeletet nem akarják a helyi polgárnak odaadni, merthogy nincsen köze hozzá.

Akkor, amikor ilyen helyzet van egy országban, és az állampolgárok megalapozott részvételének az első számú feltétele a kellő informáltság, akkor szükség van egy független jogvédő intézményre. Ehhez képest önök az elmúlt évben a jogvédelem szintjét gyakorlatilag lenullázták Magyarországon. A nagy különbség - és itt vitatkozom Gaudi képviselőtársammal - az adatvédelmi hatóság és az adatvédelmi biztos között pontosan abban rejlik, hogy akárhogyan csűri-csavarja a kormány, az adatvédelmi hatóság soha nem lesz független; soha nem lesz független, az rendeltetésénél fogva egy kormányzati szerv.

(11.50)

Egy kormányzati szerv - dehogynem! -, mert a kormányzati intézményrendszerben van. A hatóságok a végrehajtó hatalom részét képezik, ehhez képest a végrehajtó hatalmat kellene ellenőrizni, pontosan az információs önrendelkezési jog épsége, az információszabadság védelme tekintetében, és erre a legmegfelelőbb intézmény egy országgyűlési biztos. Egy olyan országgyűlési biztos, amilyen erősségű adatvédelmi biztos egyébként a kilencvenes évek eleje óta Magyarországon létezett. (Dr. Józsa István: Így van!) Az adatvédelmi biztos 2011. december 31-éig rendelkezett hatósági jogosítványokkal. Jegyzem meg, ezt nemcsak a Fidesz oldaláról támadták, hanem a megelőző kormánypártok oldaláról is. Azt gondolom, hogy nagyon helyesen, az adatvédelmi biztos országgyűlési biztosi rendeltetése ellenére rendelkezett hatósági vagy kvázi hatósági jogosítványokkal. Ennél hatékonyabb védelmet és ennél hatékonyabb ellenőrző funkciót ezen a területen, az Országgyűlés oldalán nem lehet találni. És hangsúlyozom, a jogsértések tudatosulásának az alacsony szintje miatt, illetve másik oldalon amiatt, hogy a mindenkori hatalom oldalán nagyon nagy a kísértés az információk visszatartása miatt, igenis szükséges az, hogy a végrehajtó hatalomtól világosan elkülönült intézmény őrködjön az emberek személyes adatainak védelme és az információszabadság, az átláthatóság felett. Éppen ezért én is azt szeretném megerősíteni, hogy az igazi megoldás az adatvédelmi biztosi intézmény visszaállítása lenne.

Ami a konkrét javaslatokat illeti. Most túl azon, hogy egyenként természetesen az egyes javaslatokkal az LMP frakciója egyet tud érteni, ezek felületi kezelések, amelyek nem oldanak meg semmit. Üdvözlendő az, hogy az adatvédelmi hatóság intézményét, az adatvédelmi hatóság elnökét, Péterfalvi Attila urat megpróbálják közelíteni egy ombudsmanhoz, na de ő attól még egy hatóság marad, nem pedig egy országgyűlési biztos. Viszont, ha már egy ilyen közelítésbe belefogott - sajnálatos módon külső nyomásra, nem pedig belső indíttatásból - a kormány, akkor jó lenne ezt a hadműveletet befejezni, tisztelt államtitkár úr, és ha már közelíteni kívánják a hatóság elnökét egy adatvédelmi biztoshoz, és ha már önök elvették az emberek jogát tavaly, hogy Alkotmánybírósághoz fordulhassanak, elvették ezt az utolsó menedéket, akkor legalább a hatóság elnökének adják meg azt a jogot, hogy ő maga fordulhasson Alkotmánybírósághoz. Erre vonatkozóan az LMP a mai napon egy alaptörvény-módosítást elő is terjesztett, tehát hogy az alaptörvényt módosítsa úgy a parlament, hogy az adatvédelmi hatóság elnöke szabadon fordulhasson Alkotmánybírósághoz. Én azt gondolom, hogy ez a módosítás - minden elégtelensége dacára - akkor alkot zárt rendszert, akkor fejeződik be az a folyamat, hogy valamiképpen önök a hatóságot közelítik az adatvédelmi biztoshoz, ha megkapja, legalább ő megkapja a jogot, hogy Alkotmánybírósághoz forduljon. Már csak azért is, mert pontosan ezeknél a jogoknál, tehát a személyes adatok védelménél, illetve az információszabadságnál az eljárások gyorsaságához elsőrendű érdek fűződik, tehát kivárni azt, amíg egy ügyből alkotmányjogi panaszt lehet csinálni, addigra az ügy nem ügy. Tehát a hatékony jogérvényesítés érdekében múlhatatlanul fontos lenne, hogy az adatvédelmi hatóság elnöke önmaga fordulhasson Alkotmánybírósághoz.

Három ponton szeretném kiegészíteni viszont ezt a törvényjavaslatot, hogy az érdemi kifogásokra is reagáljon. Itt szeretném megjegyezni, hogy az információszabadság-törvény vitájában mind a három ellenzéki párt alapvető kifogásokat hangoztatott, önök ezeket nem vették figyelembe. Pontosan ezért álságos, hogy miután feldúlták a teljes alkotmányos rendszert, most hirtelen ötpárti egyeztetéseket kezdeményeznek. Tiltakoztak jogvédő szervezetek is az információszabadság-törvény ellen. Ez sem érdekelte önöket. Most kizárólag azért nyúlnak hozzá ehhez a törvényhez, mert külföldről ilyen nyomás nehezedik önökre. Én viszont azt gondolom, hogy ezt az alkalmat ki kellene arra használni, hogy próbáljuk, amennyire lehet, reparálni az információszabadság alkotmányos helyzetét.

Önök leszűkítették a közérdekű adat fogalmát, tehát nem garantált az idén január 1-jétől, hogy ha egy állami, önkormányzati szerv olyan adatot kezel, ami nem feltétlenül a közfeladathoz kapcsolódik, ehhez a polgárok hozzájuthatnak. Tehát akkor, amikor egy állami, önkormányzati szerv nyilvánvaló korrupciós célzattal a munkatársait utaztatja külföldre, mert így zsíroztak le egy jó boltot egy multinacionális céggel, akkor - erre, ugye, volt példa az elmúlt években - ennek az utazásnak a részleteit a hatályos törvényszöveg alapján nem tudhatjuk meg. Nem volt érdemi válasza államtitkár úrnak tavaly a törvény vitájában, hogy mi volt a kifogás a közérdekű adat eddigi definíciójával kapcsolatban. Miért akarják önök leszűkíteni az átláthatóságot? Miért ne tudhatnák meg azt a magyar emberek, hogy különböző önkormányzatok milyen kéjutazásokat szerveznek külföldre, ki miért utaztatja a megyei önkormányzatok vezetőit az Azori-szigetekre? Az a helyzet, államtitkár úr, hogy a jelenlegi közérdekű adat definíció alapján mi, magyar parlamenti képviselők, magyar állampolgárok nem nagyon tudunk kutakodni az iránt, hogy az önök párttársai mit kerestek az Azori-szigeteken, ez mennyibe fájt a magyar adófizetőknek, és egyáltalán mi célt szolgált ez az utazás. Ha visszaállítják a korábbi közérdekű adat definíciót, természetesen minden magyar állampolgár ezekhez az információkhoz hozzáférhet.

(A jegyzői székben Nyakó Istvánt Göndör István
váltja fel.)

A következő fontos elem pedig az, hogy miután nyilvánosságra került a polgári törvénykönyv tervezete, amiből a Fidesz az üvegzsebszabályt egészen egyszerűen kihagyta, arra való hivatkozással, hogy annak az információszabadság-törvényben van a helye, ezzel szakmailag akár egyet is lehet érteni, de akkor itt a remek alkalom arra, hogy a hatályos polgári törvénykönyv 81. § (3) bekezdésében szereplő üvegzsebszabályt, ami átláthatóvá tette az elmúlt kilenc évben az állami, önkormányzati szervek működését, ezt rakjuk bele az információszabadság-törvénybe. Sőt továbbmegyünk, államtitkár úr, úgy rakjuk ezt bele az információszabadság-törvénybe, hogy banktitok, értékpapírtitok se legyen gátja annak, hogy a magyar állampolgárok megismerhessék a közpénzek áramlásának az útját. Például, ha a Magyar Fejlesztési Bankról van szó, a Magyar Fejlesztési Bank se tudjon a banktitok mögé bújni, amikor közvagyonnal, közpénzekkel gazdálkodik, és az adófizetők pénzét herdálja. Most színvallásra kérjük a kormányt: mondja meg, hogy valóban egy félreértés volt, hogy az üvegzsebszabályt kifelejtették a Ptk. tervezetéből... (Dr. Répássy Róbert: Egy év múlva lesz új Ptk.!) És addig, államtitkár úr, önök készülnek az információszabadság-törvényt módosítani? Itt a módosítás, itt a remek alkalom! (Dr. Répássy Róbert: El se fogadta még az Országgyűlés!) Ha önökben van egyenes szándék arra, hogy továbbra is legyen üvegzsebszabály, akkor tessék beültetni ebbe a törvénybe, úgy, ahogy a miniszteri biztos ezt mondta!

Harmadrészt alkalom ez a törvénymódosítás arra is, hogy egy korrekcióját elvégezzük a tavalyi törvénynek. Egyszerűen arról van szó, hogy volt egy olyan jó szándékú újítás a hatályos törvényben, hogy az adatkezelő felhívhatja az adatigénylőt pontosításra, viszont mi azt szeretnénk - pontosan az adatkérő állampolgárok védelmében -, hogy ilyenkor legyen világos, jogvesztő határidőbe szorítva az adatigénylő. Akkor is, amikor pontosításra hív fel, és akkor is, amikor költséget kíván megállapítani, legyen egy nyolcnapos jogvesztő határidő, amit ha túllép az adatkezelő, akkor nincs joga többé pontatlanságra hivatkozni, nincs joga többet magas költségekre hivatkozni.

Azt gondolom, hogy ez a mostani törvénymódosítás, miközben egy szépségflastrom és abszolút egy felületi kezelés és pusztán egy brüsszeli kormányzati PR, semmi több, alkalom arra, hogy felnyissuk az információszabadság-törvényt, megvédjük az emberek jogát arra, hogy világosan és átláthatóan tudják követni a közvagyon, a közpénzek sorsát, egy alkalom arra, hogy elvégezzük a tavalyi információszabadság-törvény korrekcióját. És természetesen alkalom arra is, hogy a kormány, illetve a kormányoldali képviselők átgondolják azt, hogy az alaptörvényben milyen korrekciókat kellene végrehajtani annak érdekében, hogy önök azt a kormányprogramot tudják végrehajtani, amire végső soron felhatalmazást kapott a kormány a parlamenttől, és önök felhatalmazást kaptak a választópolgároktól. Önök nem arra kaptak felhatalmazást, nem arról volt szó 2010 őszén, hogy szűkítik az átláthatóságot; nem arról volt szó 2010 őszén, hogy összetörik az üvegzsebet; nem arról volt szó, hogy ott fogják folytatni, ahol a szocialista-liberális kormányok abbahagyják; nem arról volt szó 2010-ben, hogy a szegfűs oligarchákat narancsos oligarchákra cserélik.

(12.00)

A korrupció ellen a legnagyobb védelem az átláthatóság, a legnagyobb védelem az, ha érvényesül az információszabadság, az információszabadság pedig akkor tud érvényesülni, ha a végrehajtó hatalomtól elválasztott független intézmény őrködik felette. Egy ilyen független intézmény tudja az emberek emberi méltóságát is megvédeni a kutakodó állami, önkormányzati szervekkel, illetve magáncégekkel szemben.

Végezetül szeretném azt is elmondani, ahhoz, hogy az átláthatóság érvényesüljön, ahhoz, hogy a korrupciós nyomás a politikán, illetve a gazdasági eliten csökkenjen, az is fontos, hogy nagyon világos olyan definíciója legyen a közérdekű adatnak, hogy a magyar állampolgárok a közpénzek, a közvagyon sorsát bármikor követni tudják. Ezért kérem a tisztelt kormánypárti képviselőktől, hogy a módosító javaslatainkat támogatni szíveskedjenek majd, ha arra kerül sor. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu