DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A szabálysértési törvény nem is olyan régen lezajlott vitájában számos olyan elemet elmondtunk, amit most részben újra fel kell eleveníteni, részben ki kell egészíteni néhány újdonsággal, és ahol lehet, egy-két pozitív véleményt is meg fogok fogalmazni.

Ha megnézzük az előttünk fekvő salátatörvény indokolását, már ott lehet érzékelni egyfajta ellentmondást ahhoz képest, amit itt hallhattunk az új szabálysértési törvény tavaly év végén lefolyt vitájában a kormányzat részéről, lévén, hogy megfogalmazásra került, hogy egy egységes kódexben gondolkozik a kormányzat, egy egységes új szabálysértési kódex megalkotása a célja, amelyből mindenki megtudhatja, melyek azok a szabálysértések, amelyeket büntetni fognak, és azért, hogy jogkövető magatartást folytassanak, a szabálysértések körében szeretnének a teljességre törekedni. Ez rendben is van így, de úgy tűnik, hogy mégis elég sok tényállást eltoltak az ágazati törvények felé, s ezt az általános indokolásban is elismerik, ami egy kicsit széttagolja a rendszert. Bár azt elismerik, hogy egy kvázi trichotóm rendszere alakul ki így a magyar büntetőjognak. Hozzáteszem, erről is jó lett volna egy átfogóbb vitát folytatni, főleg ha a büntető törvénykönyvhöz hozzányúlunk. Egyébként az sem feltétlenül helyes, hogy először a szabálysértési törvénykönyvet alkották újra és csak utána a büntető törvénykönyvet, lévén, hogy azért minden jogállamban a büntető törvénykönyv az elsődleges forrása a büntetőjognak, és az adja meg az állam büntetőpolitikájának az irányát. Tehát célszerűbb lett volna először egy új büntető törvénykönyvet megalkotni, és nem csak toldozgatni-foltozgatni a régi, '78-as büntető törvénykönyvet, s egy társadalmi és szakmai vita után, ahol meghatároztuk, hogy milyen rendszerben gondolkozik a kormányzat, netán a szakma, ezt követően lehetett volna erre felépíteni a büntető törvénykönyvet, a szabálysértési kódexet, illetve ezután azt, ami ezekből kimaradt, az ágazati törvényekben alkalmazható szankciókat.

Itt megtaláljuk - az általános indokolás is kitér rá - a társadalomra veszélyesség fogalmát. Amikor március 9-én eljuttattuk a Jobbik javaslatait a minisztérium részére - ami, gondolom, meg is érkezett, és Répássy államtitkár úr vezetésével elindult a feldolgozása; reméljük, hogy ezt figyelembe is veszik a végső javaslat kidolgozásakor -, jeleztük, hogy a társadalomra veszélyesség alapvetően egy régi, ha szabad így fogalmaznom, egy kicsit bolsevik szagú megfogalmazás, ez Nyugaton nem egy egyértelműen használt kategória ebben a formában. Látom, hogy Kontrát államtitkár úr egy kicsit rázza a fejét. De meg lehet nézni, hogy a bírósági gyakorlatban hányszor fogadják el azt, amikor védőügyvédek a társadalomra veszélyesség hiányára hivatkoznak. A bíróság ezt tulajdonképpen elengedi a füle mellett, és mindig megpróbál az adott tényálláshoz - egyébként a legtöbb esetben helyesen - ragaszkodni. Viszont vannak olyan esetek, amikor ez eddig alkalmazható lett volna, de nem alkalmazták. Egyfajta bábjáték ennek a benntartása. De azt hiszem, hogy ezt a vitát nem itt fogjuk lefolytatni, hanem a büntető törvénykönyv vitájánál. Hozzáteszem, amennyiben itt beemelésre kerül, akkor a büntető törvénykönyv vitájában, az önök meggyőzése után esetleg - mert gondolom, hogy meg tudjuk győzni önöket, ahogy ez mindig is sikerülni szokott - ezt is módosítani kell. De természetesen fenntartjuk a véleményünket, hogy ez nem feltétlenül jó, és nem feltétlenül egy modern európai irányt jelöl.

Megemlítésre kerül az egyébként már korábban bevezetett és itt többször említett 20 ezer forintról 50 ezer forintra emelése a szabálysértési értékhatárnak. Akkor is elmondtuk, hogy ezt egy elhibázott lépésnek tartjuk, sok esetben már a 20 ezer forint is túl magas. Annál is inkább így van ez, mert ma Magyarországon 50 ezer forintból nem lehet megélni, bár önök többször is elmondták, hogy 47 ezer forintból is meg lehet élni, de akkor ehhez az 50 ezer forintot hozzátéve egy hasonló összegről beszélünk.

(16.40)

Ez azt jelenti, hogyha tulajdonképpen valakitől ellopják vagy olyan kár éri, ami önök szerint a havi megélhetését veszélyezteti, akkor ez még csak szabálysértés marad. Azt hiszem, ezek a dolgok nincsenek arányban, hiszen a 47 500 forint számszakilag kisebb, mint az 50 000, nem éri el ezt a kategóriát. Azt hiszem, ezt át kellene gondolni, és félek attól, hogy egy kicsit a statisztikákban majd ez is esetleg jobban megjelenik, hogy kevesebb bűncselekményt követtek el. Ez részben annak lesz köszönhető, hogy felemelték ezt a határt, persze, hozzátéve azt is, hogy számos esetben azért kaptam olyan visszajelzést is, hogy az előző kormányzathoz képest némileg visszaesett a statisztikai szemlélet. Azért pozitív visszajelzések is jönnek a rendőri szervek részéről, hogy ne mindig csak és kizárólag rosszat mondjunk, de ennek a megemelése, úgy érzem, egy kicsit a statisztikai szemlélet irányába hat, mert el lehet még mondani, hogy a bűncselekmények száma csökken, miközben csak arról beszélünk, hogy egy törvénymódosítással magát a kritériumrendszert módosítottuk.

Nem értem vagy kicsit viccesnek tartom az általános indokolásban azt a megfogalmazást, amely a katasztrófavédelmi törvény 2012. január 1-jei hatálybalépésére utal. Mire is gondolok? Ezt az egy mondatot szeretném idézni, úgy szól az általános indokolás: "Az alaptörvény azonos időpontban történt hatálybalépésére figyelemmel, ezzel egy időben a jogrendszer egyéb elemei is nagy arányban cserélődtek ki, ezért a katasztrófavédelmi törvény rendelkezései jelentősen megváltozott szabályozási környezetben léptek hatályba." Ezt azért nem értem, mivel a katasztrófavédelmi törvényt 2011-ben fogadtuk el, ráadásul nem is az év elején, és önök számíthattak arra, hogy egy új alaptörvény lesz. Továbbmegyek: számíthattak arra, vagy remélhetőleg nagyjából volt valamiféle fogalmuk arról, hogy ez az alaptörvény milyen szöveggel fog hatályba lépni, tehát ezt úgy feltüntetni... Bár értem, hogy itt, mondjuk, a Belügyminisztérium tervezetéről beszélünk, az alaptörvényt pedig nem ott dolgozták ki, de a kormányon belül ennyi egyeztetést és egyetértést elvárnánk, hogy ne írjanak le az általános indokolásban olyat, hogy önök által az alaptörvény és azáltal a bevezetett változások egyébként a tavaly év végén elfogadott törvénnyel kapcsolatban olyan meglepetésként érték, hogy most, így 2012. év első részében rögtön módosítani kell. Én ezt egy kicsit komikusnak tartom, de természetesen ez az önök dolga.

De egy nagyon örömteli dolgot is kiemelek, kicsit továbbvive a fonalat. Azt, hogy az önkéntes tűzoltóság és az önkéntes tűzoltó-egyesületek támogatását, illetve technikai eszközökért, egyébként a katasztrófavédelmi rendszer átszervezése során feleslegessé váló technikai eszközökért való ingyenes pályázat útján az ingyenes támogatását lehetővé teszik, ez egy jó irány, egy nagyon jó irány. Azért örülök neki, hogy az önkéntes tűzoltóságot, az önkéntes tűzoltó-egyesületeket egyébként is említik, mert ez lehet egy olyan kitörési pont, amely Nyugaton - elég egyébként csak osztrák példára utalni - olyan társadalmi kohéziót is alkotott, legfőként a XXI. század közepétől, a második világháború után, amely egyes elemzések szerint az osztrák társadalom összetartását teremtette meg. Lehet, hogy sokak számára meglepő adat, de Ausztriában 50 ezres, de van olyan példa, hogy 60 ezres városig csak önkéntes tűzoltóságok működnek, tehát olyan értelemben nincs hivatásos tűzoltóság, ahogy nálunk van, és ennek nemcsak az az előnye, hogy olcsóbban üzemeltethető a rendszer, hanem az ebben részt vevő állampolgárok, a helyben lakó polgárok nemcsak hogy jobban megismerik egymást, hanem a közösségért érzett felelősségük és a közösség összetartó ereje is nagyban növekszik. Ott tulajdonképpen minden huszadik állampolgár önkéntes tűzoltóként teljesít szolgálatot. Tehát valahogyan arra bátorítanám a kormányt, itt Kontrát államtitkár úron keresztül a kormányt, hogy az önkéntes tűzoltó-egyesületek szerepét még hangsúlyosabban próbálják meg felértékelni, és ez pont nem az a terület, amit anyagiakkal lehetne indokolni. Nagyon örülök neki, hogy a tervezetben legalább megemlítésre kerül, de ennek a vonalán sokkal messzemenőbb eredményeket is el tudunk érni.

Amit viszont nem nagyon értek, és ezzel kapcsolatban módosítót is be fogunk nyújtani - itt a 21. §-ról beszélek -, hogy az elkobzás bevezetése a Ket.-be, ebben a formában, hogyan gondolták, hogy kivitelezhető, illetve mi volt a koncepció. Attól tartok, nem túl mély, lévén, hogy a Ket.-ben eddig nem szerepelt az elkobzás, bírság lehetett, de az elkobzás nem szerepelt. Természetesen nem ördögtől való, hogy ezt belevegyük, ez akár egy jó irány is lehet, viszont azt, hogy ezt egy az egyben a büntető törvénykönyv fogalomrendszerével és meghatározásával tesszük, úgy, hogy emellett a részletszabályokat miniszteri rendelet körébe utaljuk, annak meghatározására egy később elfogadandó miniszteri rendeletben ad majd a törvény felhatalmazást, ezt veszélyesnek tartom. Veszélyesnek tartom, mert nem ugyanaz a kategória, lévén, hogy az elkobzásnál az egyik alkotmányos alapjog, a tulajdonhoz való jog sérül, amit sok esetben, mint például a büntetőügyekben, amelyeket itt látunk, mondjuk, közszereplők az érintettek, sokkal hatékonyabban lehetne alkalmazni, de az legfőképpen a büntetőjog, netalántán a szabálysértési jog terepe, de a közigazgatási eljárásoknál én ebben a formában túl erősnek érzem. Túl erősnek érzem és túl kidolgozatlannak, egy ilyen rendszerben nem tudjuk, nem láthatjuk előre, hogy az a miniszteri rendelet mit fog tartalmazni, és egyáltalán azt sem látjuk, hogy adott esetben itt, idézve a javaslatot, egy jogsértés befejezését követően a dolog elszállítása céljából használt eszközt, mondjuk, egy gépjárművet ebben a formában túlzónak tartjuk vagy tartom elkobozni. A büntetőjog esetében ennek helye van, és gyakrabban is kellene alkalmazni. Mondjuk, ha valaki lop vagy rabol vagy egyéb bűncselekményeket elkövet, és ehhez gépjárművet használ, azt igenis, kobozzák el. De itt, a Ket. keretei között, a közigazgatási eljárásban, ami a legenyhébb szankciókat jelenti általánosságban, ezt kidolgozatlannak és legalábbis nem kellően szabályozottnak tartom, amit minimum úgy kellett volna idehozni, hogy kicsit dogmatikailag átdolgozzák a büntető törvénykönyvben foglaltakhoz képest. Azzal önmagában még nem is lenne gond, ahogyan azt egyébként a javaslat tartalmazza, hogy mondjuk, olyan tárgyakat, amelyek birtoklása jogszabályba ütközik, elkoboznak, ebben semmi vita nincs köztünk, de ameddig nem látjuk ezeknek a részletszabályait, és miniszteri rendeletben kívánják önök szabályozni, addig véleményem szerint ez a törvényjavaslat nem állná ki az Alkotmánybíróság próbáját. Nem tudunk odafordulni, tehát ez csak egy ilyen elméleti vita lehet, de nagyon jó lenne, ha a jövőben ilyen esetről az elfogadás esetén hallani fogunk, akkor bátorítani fogjuk az elszenvedő felet, hogy forduljon az Alkotmánybírósághoz. Sajnos az új forradalmi rendszerben ezt országgyűlési képviselőként nem tudom és nem tudja a Jobbik frakció sem megtenni.

Tehát nagyjából ezekben foglalhatnám össze azokat a kifogásokat, amelyeket tulajdonképpen még sokáig lehetne sorolni, hiszen, amint mondtam, salátatörvényről van szó, nagyon sok törvényhelyet módosít ez a törvény, olyanokat is, amelyek nem feltétlenül idetartoznak. Fenntartom a véleményemet, hogy egy kicsit fordítva ülünk a lovon, illetve a kormányzat fordítva ül a lovon, mert úgy kell belemennünk büntetőjogi elvekbe, büntető jogdogmatikai okfejtésekbe, hogy a büntetőjogi kódex, az új büntetőjogi kódex koncepciója már lezárult a társadalmi vitával, de tulajdonképpen még be sem került a Ház elé. Ez így nem méltó, ez így kidolgozatlan, ezért nagyon szeretném kérni, hogy a jövőben kellő megalapozottsággal hozzák be ezeket a törvényeket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.50)

Forrás: parlament.hu