DR. STEINER PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat megpróbál valamilyen választ adni azokra az aggályokra, amelyeket a Velencei Bizottság, illetve az Európai Bizottság az úgynevezett kötelezettségszegési eljárásban megfogalmazott, és Magyarországnak ajánlotta, hogy ezeket az irányelveket vegye figyelembe.

Az első és alapvető probléma az, hogy legalábbis az alkotmányügyi bizottság nem került abba a helyzetbe - nem tudom, hogy a többi bizottság az előkészítő vita során került-e abba a helyzetbe -, hogy az Európai Bizottság állásfoglalását a maga tartalmában és valóságában megismerhette volna, ugyanis ezzel az aggálysorozattal csak a sajtóban, illetve egy-egy utalásban lehetett megismerkedni. Ebből következően szerintem és szerintünk a bizottságok nem voltak abban a helyzetben, hogy megállapíthassák azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat valóban választ ad-e a különböző európai szervek aggályaira.

Arra a kérdésemre vagy kérdésünkre, hogy hogyan tekintsük ezt a törvényi indítványt, mint a minisztérium és a kormány tagja, a miniszter kivételes és sürgős indítványa, vagy esetleg a miniszter egyéni képviselői indítványa, azt a választ kaptuk, hogy kivételes eljárásnak kell tekinteni, mert ebben az Európai Bizottság által megküldött levélben határidők vannak, amely határidőket tartani kell.

Ebből megtudtuk azt is, hogy akkor valóban létezik egy ilyen levél, és megtudtuk azt is, hogy bármekkora a szabadságharc Magyarországon, a Bizottság által meghatározott határidőket, ugyanúgy, mint minden más rendes eljárásban, figyelembe kell venni és teljesíteni kell. Ez egyébként helyes; ugyanakkor helyes lett volna az is, hogyha legalább kivonatos formában ezeket az állításokat a parlament képviselői megismerhették volna, és saját maguk eldönthették volna, hogy ez a törvényjavaslat megfelelő választ ad-e ezekre az aggályokra, megfelelő és olyan választ ad-e, amellyel valóban kiléphetünk Európa közvéleménye elé, és valóban eleget tehetünk a kötelezettségszegési eljárásban megfogalmazott kritikáknak.

Attól tartok, miután ilyen megismerési lehetőségünk nem volt, hogy lényegében egy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, amely valamilyen, szerintem kissé fantáziátlan választ próbál adni azokra a kifogásokra, amelyek megfogalmazódtak.

Nézzük meg először magát a törvényjavaslatot! A törvényjavaslat nagyon leszűkíti a válaszokat, nagyon leszűkíti, hogy mit kellene tenni, illetve milyen területen hajlandó módosítani az információs önrendelkezésről szóló 2011. évi törvényt. Ebben lényegében egy szakaszra és ahhoz kísérő intézményekre szűkíti le, nevezetesen azt feltételezi a nyilvánvalóan köztiszteletben álló elnökről és elnökökről, hogy abban az esetben, hogy ha hamis adatot szolgáltat a vagyonnyilatkozatában - mert egyszerűen ezt így lehet fogalmazni, bár kissé bonyolultan van -, akkor szankciót lehet vele szemben érvényesíteni, és ezekkel a szankciókkal szemben ő bírósághoz fordulhat. Miközben az Európai Bizottság, és nemcsak az Európai Bizottság, hanem a magyar parlament ellenzéke és minden szakember, és mindenki, aki ezekkel az ügyekkel foglalkozik, megfogalmazta, hogy nem ez a fő probléma.

Az a fő probléma, hogy az Országgyűlés, amely megtestesíti a népfelség és a népszuverenitás elvét, kiiktatódott abból a folyamatból, amelynek alapján a hatóság elnökének kinevezéséről bármilyen véleményt lehetne mondani; kiiktatódott, hisz a miniszterelnök és a köztársasági elnök döntési folyamatában van, és az Országgyűlésnek e tekintetben semmilyen feladata nincs. Ez biztosan nem előrelépés, és biztosan nem szolgálja a hatóság elnökének függetlenségét. Azt vélem, hogy ezt leszűkíteni csupán a vagyonnyilatkozati eljárásra, egy eléggé szegényes és fantáziaszegény megoldás.

Szeretném mondani, hogy mi jogászok azt szoktuk mondani, hogy nem túl életszerű, de természetesen üdvözölhető ez az intézmény, miszerint a miniszterelnökkel szemben az ellenérdekeltnek, nevezetesen a hatóság elnökének, aki a beadvány szerint valószínűleg mégiscsak igazat állított a vagyonnyilatkozatában, perlési jogot ad. Nem előzmény nélküli a magyar jogrendben, mert a jegybanknál is van egy hasonló jogkör, de felmerül a kérdés, hogy akkor hogyan kell tekintsük ezt az igényérvényesítési lehetőséget.

Az egyik természetesen az, hogy valószínűleg ezek a perek, ha egyáltalán léteznek majd, akkor nagy nyilvánosságot fognak kapni, mert valóban érdekes és izgalmas perek lesznek. Lelki szemeim előtt látom, ahogy a keresetek megindulnak a miniszterelnök felé, és biztos nagy verseny lesz az ügyvédek között is, hogy ki képviselje a miniszterelnököt ebben a perben.

De ha ez az esemény nem következik be, akkor valóban mi történik? Mi történik ennek a jogintézménynek a gyakorlatával? Az helyes, hogy a Fővárosi Munkaügyi Bíróság kizárólagos illetékességét kötik ki, hisz valószínűleg az új elnök is legalább olyan jó elnök, mint volt a jelenlegi bírói hivatal elnöke, de szeretnénk tudni, hogy milyen jogorvoslati lehetőségek vannak e tekintetben, mert ez ebből a törvényjavaslatból nem derül ki. Érvényesíthető-e rendes jogorvoslat, érvényesíthető-e rendkívüli jogorvoslat ezekben a kérdésekben?

Azt vélem, hogy ha nem érvényesíthető, ha egyetlen ez az egyfokú eljárás, akkor nem is nagyon igazán érdemes ezt komolyan venni, és semmiféleképpen nem az adatvédelmi hatóság elnökének a függetlenségét fogja elrendezni.

A következő probléma ezzel a jogszabállyal az a - kétségkívül nem is nagyon értem - javaslat, miszerint a hatóság elnöke megkapja azt az óriási tisztességet, hogy az Országgyűlés bizottságai ülésén részt vehet, és az Országgyűlés bizottságainak ülésén hozzászólhat. Szeretném mondani, hogy bármelyik bizottság bármely meghívott vendéget meghallgathatja, hogyha szavazati többséggel ebben dönt, aki a padsorokban ül a hátunk mögött, a képviselők mögött. Azt gondolom, hogy azért ez nem jelenti azt, hogy az elnök függetlenségét garantáljuk, hogyha egy sorba tesszük valamelyik párt vagy képviselő által javasolt szakértő meghallgatásával. Ennél sokkal fontosabb lenne az adatvédelem és az adatvédelmi hatóság elnöke függetlenségének a biztosítása.

De azt már végképp nem értem meg, hogy ha megtesszük azt az óriási kockázatot, hogy beengedjük a hatóság elnökét a bizottságok elé, és nota bene ott még hozzá is szólhat, akkor miért nem tehetjük meg ezt magán a plenáris ülésen, és ha már a plenáris ülésre betettük, akkor miért nem tesz le a kormány egy olyan jogi szabályozást, amely valóban garantálná a hatóság elnökének a függetlenségét, és valóban azt garantálná, hogy az Országgyűlés akár kétharmados többséggel dönthetne a kinevezéséről, dönthetne a felmentéséről, és egyáltalán az Országgyűlés kontrollja előtt zajlana ez a döntési folyamat, nem pedig a köztársasági elnök és a miniszterelnök magánügyeként zajlódna le ez a történet.

(11.10)

Tehát be kell látni, tisztelt kormány és annak mélyen tisztelt képviselői, hogy ez a javaslat gyenge megoldás, ez nem elfogadható megoldás, és nem is igazán méltó az Országgyűlés jogalkotási gyakorlatához, de az igazi kérdés nem ennek a törvényjavaslatnak a kritikája. Az igazi kérdés az, hogy miért tetszettek felszámolni a független adatvédelmi ombudsman jogintézményét, miért tetszettek leszámolni Jóri András korábbi ombudsmannal, miért tetszettek leszámolni minden olyan független vezetővel, akár gondolok a korábbi Legfelsőbb Bíróság elnökére, akik nem voltak hajlandóak ugyanazt mondani, mint amit a Fidesz különböző műhelyeiben meghozott döntések szerint rigmusra kell szavalni a magyar parlamentben.

Ez az igazi kérdés. Nem az az igazi kérdés, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárására alkalmas-e ez a jogszabály. Erre egy nagyon egyszerű mondatot lehet mondani, kár lenne erre ennyi időt felhasználni, azt lehet mondani, hogy nem, nem alkalmas, nem megoldás, és nem is méltó a Magyar Köztársasághoz, hogy ilyen jogszabállyal adjon választ az Európai Bizottságnak, illetve a Velencei Bizottságnak.

Azt a kérdést kellene a továbbiakban felvetni, hogy miért nem lehet visszatérni az általános európai gyakorlathoz, miért nem lehet az ombudsmani intézményt visszaállítani, miért kell egy hivatalnak és egy hivatal elnökének ezt a feladatot betölteni, amikor a korábbi megoldás teljes mértékben jó volt. Valószínűleg azért, mert az állampolgári jogok biztosának az igazi feladata - teljesen mindegy, hogy melyik feladatot tölti be, melyik feladatcsoportot tekinti a hivatásának - az, hogy ne engedje meg a kormánynak, ne engedje meg a hatóságnak, ne engedje meg a hivataloknak, hogy visszaéljenek az állampolgárok adataival, hogy packázzanak vele, hogy a jogszabály betűjére hivatkozva olyan döntéseket hozzanak, amelyek az állampolgárok életét megkeserítik.

Ez az ombudsman igazi feladata, nem véletlenül szószóló, az az ombudsman igazi feladata, hogy amikor a jog nem megfelelő választ ad valamilyen életviszonyban felmerülő kérdésre, ha nem életszerű, nem állampolgárbarát ez a válasz, akkor fellépjen akár a kormánnyal, akár az Országgyűléssel, akár az ország bármely hatóságával szemben. Azzal, hogy ezt a nemes feladatot átteszik egy hivatali megoldásba, és a hivatal elnökének degradálják az egyébként rendkívül fontos adatvédelmi ombudsman intézményét, tartalmilag a következőkben sem fogunk egyetérteni, és mindaddig hangoztatjuk ezt a véleményünket, amíg ez a felfogás meg nem változik. Egyébként az Európai Bizottság véleményéből is ez a felfogás állapítható meg.

Tisztelt Országgyűlés! A jogelmélet egyik legfontosabb tanítása az, hogy az erkölcs mindig megelőzi a jogot, hogy az erkölcs magasztosabb, mint a jog, mert a jog azokat a viszonyokat szabályozza, amelyeket az embereknek kötelező betartani, például állami szigor alapján, míg az erkölcs önkéntes jogkövetés, illetve önkéntes erkölcsi alapelvek követését jelenti. Ez a párhuzam érvényes a politikai kultúrára. Az önmagában nem azt jelenti, hogy egy nemzet politikai kultúrája rendben van, ha egy kétharmados felhatalmazás alapján a fennálló hatalom azt gondolja, hogy azt csinál, amit akar, márpedig az egész ombudsmani rendszer módosítása, az egész ombudsmani rendszer szétverése, az adatvédelmi ombudsmannal való leszámolás mikéntje, az átmeneti rendelkezések hiánya mind azt az uralmi gőgöt jelentik, hogy önök a kétharmad birtokában azt gondolják, hogy a jövőben is azt csinálnak, amit akarnak.

Én nem szeretnék hosszasabban arról beszélni, hogy ez ma már miért nincs így, csak azt szeretném önöknek tisztelettel a figyelmükbe ajánlani, hogy egy kormány politikai kultúráját az is jelenti, ha ezeket az észrevételeket, ezt a felfogást magáénak vallja, nem a betűből indul ki, hanem azt mondja, hogy olyan jogszabályt alkotok, amely valóban megfelel az európaiság követelményeinek, valóban megfelel az európai írott jog alapelveinek, és valóban azt mutatja, hogy Magyarország a demokratikus európai államok közösségéhez tartozik.

Ez a jogszabály ennek nem felel meg, ezért ezt minden elemében a Magyar Szocialista Párt el fogja utasítani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu