Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan előterjesztés fekszik előttünk, amely kétségtelenül történelmi lehetett volna a Fidesz-KDNP ezen kormányzatának életében a tekintetben, hogy végül is egy saját korábbi előterjesztését kell hogy kozmetikázza jelen pillanatban, és itt lenne a lehetőség, hogy elfogadhatóvá tegye azt. Vannak benne egyébként előremutató irányvonalak, előremutató jelek, halvány nyomok, amelyeket én magam is támogatni tudok. Nyilvánvaló, hogy rendpárti, tisztességes, jogkövető emberként egyértelműen támogatható az, hogy bizonyos társadalomellenes, közösségellenes magatartási formák szankcionálása súlyosabb legyen, vagy pedig nagyobb eséllyel kerüljön az emberek, az átlagemberek életébe is az, hogy ha valaki ellenük, a kárukra bűnöket követ el, akár nevezzük ezt szabálysértésnek, tehát szabálysértéseket követnek el velük szemben, azoknak a büntetési tétele emelkedjen.

Ugyanakkor kijelenthető az, hogy már ennek a most előttünk fekvő salátacsomagnak a benyújtása is nevetségesre sikeredett a tekintetben, hogy előző este 8 órakor egy rövid szöveges üzenetben tájékoztatták az illetékes bizottságok tagjait arról, hogy másnap reggelre nekik át kell tekinteniük ezt az anyagot, a szakértőikkel meg kell vitatniuk, és állást is kell foglalniuk. Én fönnmaradtam éjjel, nekem ez nem okoz gondot, viszont elképesztő volt látni mind a két bizottságban, ahol volt szerencsém ezt a vitát végigkövetni, hogy a kormánypárti képviselőknek, és tisztelet a kivételnek, de fogalmuk nem volt arról, hogy miről van szó. Tehát önök úgy ültek be egy bizottsági vitára, hogy halvány gőzük nem volt arról, hogy mire nyomják meg a végén az igent, és mit tekintenek általános vitára alkalmasnak.

(17.40)

Most eljutottunk ide, a vitáig, ott az volt a fő érv amellett, hogy gyakorlatilag látatlanul hozzuk be a parlament elé ezt a témát, hogy majd az általános vitában mindenki elmondhatja, mit akar, most erre készülünk. De az az elképesztő fordulat, hogy nem tudják a kormánypártok tagjai, és még egyszer mondom, tisztelet a kivételnek, hogy miről vitázunk, miről van szó a másnapi parlamenti ülésen, ez elképesztő. Ezt másfél év alatt sem lehet megszokni. Ezt négy év alatt, nyolc év alatt sem lehet, gondolom én, megszokni, legalábbis én biztos, hogy nem fogom. Ezért nem tudom elfogadni azt, amikor méricskélik egymást, a mostani kormánypártiak az előzőek teljesítményéhez saját magukét, hogy kettő vesszőhibát ők engedtek kijavítani, ők pedig nem engedtek. Minket ez nem érdekel. Ez nem vezet a rendszerváltás felé, ha két vesszőhiba helyett hármat engednek majd kijavítani. Sokkal inkább a rendszerváltás és a jogalkotás rendszerváltása felé mutatna végre az, ha mondjuk, a szabálysértési törvény módosítása során már tavaly egy csomagban be tudták volna emelni adott esetben a mostani előremutató elképzeléseiket is.

Most viszont azzal az elképesztő indoklással hozzák be a módosításokat, hogy bizonyos kitételek nem felelnek meg a tavaly önök által elfogadott törvényben már a jelenkor követelményeinek, tehát fél év átfutással önök saját magukat módosítják. Egy nagyon jó példa erre a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos, ebben az előterjesztésben elrejtett és egyébként nagyon fontos témakör, a felvonók és mozgólépcsők létesítéséről, üzemeltetéséről szóló szakasz. Én magam, Óbudáról jövő képviselőként, ezt nagyon fontosnak tartom. Ahonnan én jöttem, ott is több ezer lakást érintő problémáról van szó, nagyon sok lépcsőházban működik ilyen. Országos szinten is több százezer embert érint ez az egy bekezdés, amit - még egyszer mondom - a kormánypárti képviselők többsége véleményem szerint nem is látott. Ennek a lényege az, hogy ha ezen gépek rendeltetésszerű használatára vagy alkalmasságának ellenőrzésére vonatkozó előírásokat elmulaszt az üzemben tartó, akkor a műszaki biztonsági hatóság 50 ezer forintig terjedő közigazgatási bírsággal sújtja. Hozzáteszem, itt is és a többi esetben is egy nulla elférne a büntetési tételek, összegek végére, hiszen több tíz milliós beruházásokról is beszélhetünk adott esetben, ha csak egy társasházi rendszer felszereléséről beszélünk. Egy ötvenezres tétellel büntetne olyat, aki emberéleteket veszélyeztetne, mondjuk, egy lift vagy egy felvonó, egy mozgólépcső vagy mozgójárda létesítését hibásan valósítja meg - nem komoly, nem életszerű.

Ugyanez a nem életszerűség merül fel akkor is, amikor megkérdeztük, hogy hogyan kerülhetett ez és egyéb intézkedések ide, miért nem lehetett ezt rendszerben, tisztességesen, átgondoltan, egymásra épülő logika alapján lefektetni. Majdnem szó szerint próbálom idézni: hát, keresték a helyét ennek a rendelkezésnek, nem nagyon találták, ezért berakták a fogyasztóvédelmi törvénybe. Bumm! - tehát ez a jogalkotás jelen pillanatban Magyarországon 2012-ben. Amikor ide eljutunk, akkor megint csak vissza kell utalnunk arra, amit most ezek a rendelkezések módosítani kívánnak, tehát a tavalyi szabálysértési törvény bizonyos kitételeire, például a 20-ról 50 ezer forintra emelkedő szabálysértési értékhatárra. Megint csak a való élet nyomon követésére szeretném kérni a képviselőtársaimat.

Nagyon sok megyében sportot űztek a bűnözők, a társadalomtól még el nem zárt bűnözők abból, hogy 19,5-ért tankoltak a benzinkúton, aztán elhúztak onnan nagy robogva, mert tudták, hogy ha rajtakapják vagy elkapják őket, akkor ők csak szabálysértéssel kell hogy szembesüljenek. Most azzal, hogy ez a 20 ezres értékhatár 50 ezerre emelkedik, bizonyos tekintetben értem az emögött álló szándékot, hogy elzárással is sújtható volt már a korábbi szabályok alapján az, aki szabálysértésre vetemedett, de adott esetben az általam a való életből ragadott példa tekintetében egyáltalán nem biztos, hogy az a végeredmény, amelyet akár önök is szerettek volna fél évvel ezelőtt, tehát hogy ezen szabálysértési formák visszaszoruljanak, és a bűnözők megkapják azt, amit megérdemelnek.

Sokan kifogásolták itt, a vita során azt, hogy itt a szankciók növeléséről, erő alkalmazásáról van szó. Én ennek örülök. Rendpárti ember lévén azt kell hogy mondjam, hogy ez lenne egy normális irány. Nagyon egyszerűen összefoglalva az álláspontomat azt tudnám mondani, hogy nem kell bodzát szedni a tilosban, és akkor nincsen probléma. Magyarországon ugyanis az a helyzet, hogy nagyon sokáig szabálysértés címere alatt vagy pedig elkent bírósági ítéletekkel meg lehetett úszni olyan, a társadalommal szembemenő bűncselekményeket és cselekményeket, amelyek olyan szintre rombolták le a közmorált, hogy az bizony már közbiztonsági nagyon súlyos állapotromlást eredményezett, kivándorlást eredményezett bizonyos régiókból, ezáltal a teljes magyar társadalmi szerkezet egészséges mivoltát bontották meg. Egy nagyon súlyos, nagyon komoly kérdéskörről van szó akkor, amikor a bodzaszedésből elindulva eljutunk oda, hogy hogyan tudnak elnéptelenedni magyar falvak, magyar régiók.

Pontosan itt az MSZP padsoraiból elhangzott az, hogy az Orbán-féle másfél-két éves gazdaságpolitika eredménye az a nagyon súlyos társadalmi helyzet, amiben vagyunk, ahol ezek a szankciók most felmerülnek. Hát azért álljunk már meg egy pillanatra! Itt azokat kell hogy tekintsem a fő bűnösöknek, akik az úgynevezett megélhetési bűnözés fogalmát engedték a közbeszédbe beszivárogni. Ez egy olyan aljas terrorcselekmény volt Magyarországgal szemben és a magyar nemzettel szemben, amihez foghatót az utóbbi évtizedekben nem találunk, hiszen feljogosított embereket, és legitimációt, vélt legitimációt adott számukra a tekintetben, hogy következmények nélkül lerabolhatják Magyarország teljes régióit, és most már teljes megyékről beszélünk. Ennek köszönhetően alakulhatott ki az a helyzet, hogy míg Kelet-Magyarországon a megélhetésinek csúfolt, mindennapi bűnözés dívik, tehát már mondjuk, nem lehet termelni a földeken, mert a kisebbség elprivatizálja a termést, addig Nyugat-Magyarországon pedig gazdasági eszközökkel, mondjuk, a zsebszerződések által ugyanez zajlik, és a teljes magyar rendvédelem tehetetlennek mutatkozik.

Tehát amikor mi azt mondjuk, hogy a Magyar Rendőrség bizonyos településeken megbukott, és az államtitkár úr kér egy kétpercest, és egyébként köszönjük, hogy egyáltalán reagálnak erre, hiszen manapság ezt már meg kell köszönni, mert nem szokásuk, akkor azért nincs igaza az államtitkár úrnak, mert itt nem a magyar rendőrök buktak meg, nem a tisztességesen dolgozó és a hazájukat védő, szolgálatot teljesítő emberek, hanem a mögöttük álló kormányzati szándékok, az a támogatottság bukott meg, amelynek értelmében, tudja, államtitkár úr, hogy milyen helyzet állt elő Kerecsenden? Az volt a helyzet, hogy amikor a bűnözők megérkeztek, akkor a helyi károsultak már nem elsősorban a rendőrséghez fordultak, hanem felhívták, mondjuk, a helyi mezőőrt azért, mert tudták, hogy a segítség onnan hamarabb várható, pontosabban várható. Vagy volt, hogy sajnálatos módon a rendőrség ki sem jött, ki sem érkezett. Erre odament egy jobbikos országgyűlési képviselő, ettől nagyon megijedt a helyszínen és a környéken mindenki, azóta pedig járőrkocsi grasszál a településen. Tehát egy ilyen kiváltó magatartás hatására valóban időlegesen helyreáll a rend. Más településekről is elmondható, hogy a Magyar Gárda Mozgalom és a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület volt az, amely valóban felhívta a figyelmet egy létező problémára.

Nem lett volna igény a Magyar Gárdára vagy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületre, ha a rendőrség tisztességesen el tudta volna látni a dolgát. Nem gonoszságból nem látta el a dolgát vagy nem nemtörődömségből, hanem mert hiányzott mögüle a kormányzati háttér, akarat és a források, és ez nemcsak az önök ciklusában volt így, hanem ez az azt megelőző nyolc, de még az azt megelőző további négy év alatt is így volt. Ezért állhatott elő ez a helyzet, hogy teljes régiók néptelenedtek el, vagy a születő gyermekek száma olyan drasztikus szintre csökkent, hogy a megmaradás kilátásai enyhén szólva bizonytalanok. Tehát rendszerben kell gondolkodni.

Kérem, hogy ne vagdalkozzanak vissza azonnal egy ilyen váddal, hiszen ezek alapos vádak, a való élet ezeket alátámasztja. A kerecsendi példa bizonyítja, hogy ott bizony a magyar rendfenntartás megbukott, a település határain véget ért a rend, onnantól western és Chicago volt az állapotokra jellemző szint, és ezt aztán sikerült egyébként civil kezdeményezéssel valamilyen úton-módon visszaállítani. Államtitkár úr, arra válaszoljon, hogy az a károsult polgár, aki ott él, miért a mezőőrt hívta és miért nem a rendőrt. Erre az egyszerű kérdésre tessék nekem egy olyan elfogadható, életképes magyarázatot adni, amely alátámasztja azt, hogy valóban rend van ezen a környéken ebben a régióban, és miért van az, hogy miután egy jobbikos országgyűlési képviselő meglátogatja ezt a régiót, azt követően van járőrkocsi, előtte meg nincsen. Ezekre az egyszerű kérdésekre keresik a magyar állampolgárok a választ. Nem akarnak nagyobb megfejtéseket. Nem arról akarnak hallani, hogy hány embert avatnak önök a Hősök terén. Nem ez a fő kérdés az átlagosan élő egyszerű magyar ember számára. Azokról beszélek természetesen, akik dolgoznak, adót fizetnek és tisztességesen kívánnak élni, tehát nem azokról, akik a társadalmi és szociális védőhálón élősködnek valamilyen formában.

Az is látható ugyanakkor, amikor az MSZP arra hivatkozik, hogy az orbáni gazdaságpolitika, amely valóban súlyos károkat okozott, de hogy ez idézte elő önmagában a jelenlegi társadalmi katasztrófát, hát enyhén szólva meg kell hogy fogják magukat ezek a falak és a plafon is, hogy ne szakadjanak ránk, hiszen itt nagyon súlyos állítás ez azok részéről, akik az úgynevezett megélhetési bűnözés fogalmát engedték leszivárogni a magyar társadalom legmélyebb szöveteibe is, és ezzel óriási károkat okoztak nekünk.

De visszatérve még pár konkrétum tekintetében azon előterjesztésre, amely előttünk fekszik, itt bizony felmerültek olyan aggályok is, hogy jaj, mi lesz akkor, ha a jegyző kezéből bizonyos jogköröket ez az előterjesztés kiemel, és a kormányhivatalok kezébe helyezi azokat. Én azt mondom, hogy ez nem feltétlenül önmagában való probléma, hiszen gondoljunk csak a családi pótlékok megadásának vagy elvételének a helyzetére, amikor is a jegyző kezében volt egy olyan jogkör, hogy bizonyos jelentési kötelezettség terhe mellett előidézhette azt a helyzetet, hogy a családi pótlékot megvonják bizonyos kompániáktól vagy családoktól. Itt a családok sok esetben behatárolhatatlanok, hiszen mindenki rokona mindenkinek bizonyos településeken. Az lett a dolog vége, hogy hiába volt meg, mondjuk, az 50 óra igazolatlan hiányzás vagy hiába kellett volna elvenni azt a csp-összeget vagy segélyösszeget, a jegyző nem mert intézkedni, hiszen helyben élt, és a fejébe vágták volna a baltát, ha ezt megteszi. Tehát bizonyos esetekben nem baj az, ha a kormányhivatalok kezébe kerül adott esetben egy ilyen lehetőség. Itt az a kérdés, hogy hogy fog a kormányhivatal bánni ezzel a későbbiekben. Nyilvánvaló, hogy ezen székből jelen pillanatban erre vonatkozó garanciákat még nem lehet adni és kérni is nehéz, aggályokat lehet megosztani.

(17.50)

De van ám egy még súlyosabb terület, ez pedig az úgynevezett falopások esete, az erdőket érintő előírások, ahol mi nemcsak hogy támogatjuk azt, hogy a büntetési tételek növekedjenek, hanem itt is egy nullás szorzót tennénk a végére, ezzel kapcsolatban be is adtuk a szükséges módosító indítványunkat. Ugyanakkor benne maradt egy nagyon érdekes kitétel, amely szerint azt az embert is meg lehet bírságolni, aki a saját erdejében bizonyos állagmegóvási vagy gyűjtési munkálatok során adott esetben elfelejt eleget tenni bejelentési kötelezettségének. Az ugyanúgy bírságolható az önök elképzelései értelmében, mint aki állítólagos megélhetési bűnözőként más birtokára, portájára behatol, ott összegyűjti azt, amiről úgy véli, hogy neki jár vagy neki szüksége van rá, és elviszi haza, magyarul lop, rabol és rombolja a magyar társadalmat.

Nagyon nem tennék egyenlőségjelet ezen két jelenség közé, hiszen az a helyzet, hogy az egyik esetben egy jogkövető állampolgárról, egy építő személyről van szó, a másik esetben pedig egyértelműen a társadalom egyik kártevőjéről, akivel szemben egyértelműen szankciót kell foganatosítani.

Amikor arról beszéltünk, itt ezen vita során is sokszor, hogy igenis, a Jobbik támogatja a mezőőrségekre vonatkozó elképzeléseket, támogatja azt, hogy a Magyar Gárda Mozgalom nemcsak hogy a rehabilitációját érje el, de végre láthassa el azt a feladatát, amire létrejött, de lehet ez a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület is, nevezhetjük akárhogy, csak azt az alulról jövő társadalmi igényt végre hagyjuk kibontakozni, ami az önvédelemre vonatkozik. Nem véletlen, hogy ez a társadalmi igény megvan, hiszen senki nem elégítette ki az utóbbi 21 év során. Ez magától, alulról jött létre, és ezek az emberek tömegesen azért támasztottak igényt akár a Magyar Gárda Mozgalomra, akár a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületre, mert úgy érezték, hogy az adott létfeltételeik nem kiszámíthatóak, nem bizonyosak, akár létükben, akár jövőjükben érezték magukat fenyegetve, veszélyeztetve. Ez ellen egy tisztességes kormánynak kutya kötelessége fellépni, még akkor is, ha esetleg ideológiailag nem ért egyet azokkal, akik a későbbiekben nyilvánvaló módon felkarolták ezt a kezdeményezést.

Mi nem azt várjuk, hogy a kormányzat mindenben viselkedjen jobbikosként, nem is lenne képes rá, és nem is biztos, hogy ez baj. Lesz majd egy Jobbik-kormány, az elintézi ezeket a problémákat. De a helyzet az, hogy az alulról jövő társadalmi igényeket, amelyek a biztonságra, a biztos megélhetésre és a tisztességes jövőre vonatkoznak, egyértelműen ki kell hogy szolgálják önök is, hiszen erre kaptak felhatalmazást, erre szóltak azok a szavazatok, amelyeket önök is kaptak. Kerecsend környékén is ezért szavazott önökre az, aki ott önökre szavazott, és nem azért, hogy most azt mondják nekünk, a valósággal és az ott élők tapasztalataival ellentétben, hogy az államrend totálisan és sikeresen működik, áll Kerecsenden, miközben nem áll. A cél egyértelműen az lehetne és az lenne, hogy Magyarországon nyugat-kelet viszonylatban is meg lehessen maradni, nyugaton ne kelljen az idegenek gazdasági ámokfutásától tartani, keleten pedig a közbiztonság olyan mértékű leromlásától, hogy már sem háztájit, sem gazdálkodást ne lehessen tartani, folytatni.

Tehát egyértelmű, hogy egy nagyon sürgős helyreállítási munkálatcsomagba kellene kezdeni Magyarországon, a mi jobbító elképzeléseink is erre vonatkoznak, ezért kérjük, hogy fontolják meg őket, és cselekedjenek végre aszerint, ahogy már tavaly is kellett volna a szabálysértési törvény módosításai során. Most sem késő, kérem, hogy vonják le a tanulságokat ezzel kapcsolatban!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu