DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előterjesztője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő határozati javaslat, ahogy a címe leírja, egy időszerű téma.

A cím: a 2012. év világörökség éveként történő megünnepléséről. Országgyűlési határozat formájában hozzuk ide hatan a képviselőtársaimmal, az Országgyűlés minden mezejéről, tehát olyan egyetértés van az előterjesztésben, ami időnként megvan ebben a Házban, és időnként ez jó gyümölcsöt is terem. Itt is ez a mi aspirációnk.

Az Országgyűlés az UNESCO és a Budapest Világörökségéért Alapítvány kezdeményezése nyomán Magyarország kivételes kulturális és természeti világörökségi értékei tiszteletére ezt az évet a világörökség évének nyilvánítja. Ez a javaslat első gondolata. Én magam a Budapest Világörökségéért Alapítvány elnökeként is szólok. Ez az az alapítvány, aminek a feladata Magyarország egyik világörökségi értékének munkálása. A további percekben majd említem a többit is. Én magam úgy kerültem ebbe bele, hogy 1945-ben, amikor Budapest önkormányzati képviselőjévé választattam, valahogy akkor ezzel foglalkoztam, aztán évtizedek múlva emberek ezt fölfedezték, és újból része lettem ennek.

A folyamat, a világörökségi év kezdete azon kívül, amiket mondtam, visszanyúlik az Egyesült Nemzetek oktatási, tudományos és kulturális szervezete, az UNESCO szándékaira. Az UNESCO intézményei szakmai, egyes esetekben anyagi támogatást is nyújtanak. A világörökségi listára most már globálisan - hogy egy mondatot mondjak -, 188 országból kerültek föl értékek, és ez az intézményrendszer hasznára lehet a mi magyar értékeink azonosításának és a világ számára való megismertetésének.

(18.50)

Idézek egy hosszú mondatot a szándékokból, így: "Az örökség nem luxus, hanem a jövő tőkéje. Biztos alap, amely nélkül semmi tartós nem épülhet. Nem venni tudomást az örökségről, elvágni a gyökereket, ez elkerülhetetlenül a szárnyak letörését jelzi."

Szándék az és a folyamat, amiben dolgozunk, bevonni minden érintett szereplőt az együttgondolkodásba és az évforduló megünneplésébe, amelynek témája a világörökség és a fenntartható fejlődés, illetve a helyi közösségek szerepe. Ilyen értelemben a világörökség a béke és a fenntartható fejlődés eszköze, sarokköve. Gondolom, hogy az általános vitában ezt a gondolatot, ezt a témát mások is részletezik és megvilágítják.

Nekem nem az a szándékom itt, hogy ezt a 20 perc időt eltöltsük azért, mert annyi mondanivaló van - igen, van sokkal több is. Engedtessék meg, hogy egy összefoglaló keretében mégis mondjak többet róla. Visszanyúlok megint a Budapest Világörökségéért Alapítvány szándékaihoz, amely az eseményt színes, látványos, interaktív programokkal szeretné megünnepelni. Szabadtéri kiállítások, koncertek, konferenciák, duna-tiszai hajóutak, világörökségi barangolások, utcabál szerepelnek a tervekben. A Budapest Világörökségéért Alapítvány egy tavasztól év végéig tartó nemzetközi népünnepély megrendezésével készül egyedülálló és pótolhatatlan világörökségi helyszíneink, Budapesten kívül természetesen Hollókő, az Aggteleki cseppkőbarlang, Pannonhalma, Hortobágy, a pécsi ókeresztény emlékek, a Fertő tó és Tokaj-Hegyalja bemutatására is. De a saját remek örökségeink mellett meghívjuk az emberiség közös tulajdona, a közel ezer világörökségi helyszín képeit is a korzóra, a Duna-korzón lesz egy sorozat: több száz méteren képek kiállítása; azonkívül a metróban, kirakatokban, hogy megismerjük a távoli országok kincseit, amiben különbözik a mi örökségünk, és amiben azonos. Szó lesz olyanokról - hadd említsem még -, mint a philadelphiai Independence Hall vagy az ausztráliai Uluru szikla vagy a jávai Borobudur templom környezete, és nem sorolom ezeket az érdekes dolgokat, csupán ízelítőül említem meg, hogy ilyen igény is van.

Szándék még egyszer: legyen idén Magyarország különleges vonzereje a világörökség éve! Az évet egy konferencia nyitja meg április 20-án, "Hogyan épült Budapest?" címmel a Magyar Tudományos Akadémián. Az eseményeket úgy lehet, úgy kell megrendezni, hogy a rendkívüli év hírére jöjjenek el az emberek Magyarországra, és úgy menjenek haza, hogy Magyarország nagyszerű hely.

A látványosságok, a művészet élvezői, a tudományos emberek, a szakmai értekezletek egy általános, univerzális, nagy sátor, amibe minden belefér, illetve minden legyen alatta. Úgy is gondolhatjuk, az is egy hozzáállás, hogy örökségünket megosztjuk a világgal, és amikor mi, magyarok megosztjuk örökségünket a világgal, akkor magunk is jobban megismerjük, mert azért ránk fér az önbizalmunk, önismeretünk simogatása időnként. Ez egy olyan alkalom lehet.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a határozat kezdete lehet egy olyan keresésnek és találásnak, amikor az aranybányában - mert ez aranybánya - amit találunk, felszínre hozzuk és megosztjuk a világgal.

Képviselőtársaim, akikkel együtt jegyezzük ezt a határozati javaslatot, hozzá fognak szólni, bizonyos vagyok benne, hogy az Országgyűlés több tagja is részt kíván venni ebben, úgyhogy az az érdeklődés, ami helyenként itt-ott megvan, az további tápot kap, és ahol szeretnének tudni róla, de még nem is tudják, azok számára fel-felvillan valami, és az érték több lesz azért, mert észrevesszük és megmutatjuk. Erre hívom az Országgyűlést, és kérem ennek a határozati javaslatnak az elfogadását.

Köszönöm, elnök úr. (Általános taps.)

Forrás: parlament.hu