DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, mindannyian érzékeljük, hogy nagyon furcsa világban élünk. (Burány Sándor: Lassan két éve.) Furcsa világban, mert korábban egy gazdasági teljesítmény mérhető volt, tudtuk, hogy egy gazdasági teljesítmény mögött milyen érdekek és milyen értékek állnak, ma pedig úgy tűnik, hogy a mai világunk egy virtuális világ, egy olyan virtuális világ, ahol azt állítják, hogy egyes nyilatkozatok vagy egyes verbális megnyilatkozások meghatározzák egy adott valuta értékét, ami persze józan paraszti ésszel érthetetlen, bizonyos szempontból, a virtuális világ szempontjából érthető. Természetesen ebben a virtuális világban van egy másik koordináta-rendszer, a média által teremtett virtuális világ.

Ezekkel a tényekkel tisztában kell lennünk, annak ellenére, hogy minden a józan paraszti ésszel ellenkezik; annak ellenére, hogy a pénzügyi válság valóságos okai, amelyek elsősorban morális okok, erre vezethetők vissza, hogy tényleges teljesítmények nélkül, kizárólag értéket olyan kérdések határoznak meg, aminek a valóságos és realizálható teljesítményekhez nincs köze. Ha pedig ez így van, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy azok a szereplők, akik nyilatkozataikkal befolyásolhatják ezt a világot, ezt a koordináta-rendszert, milyen felelősséggel kell hogy viseltessenek.

És itt, engedjék meg, hogy a címhez visszatérjek, hogy nicsak, ki beszél itt. Azt gondolom, hogy ez elsősorban hitelességi kérdés. Nagyon furcsa a kioktatás azok részéről, akik azt a helyzetet előteremtették Magyarországon, hogy ennyire sérülékennyé vált a devizánk. Nagyon furcsa az a helyzet, amikor olyan közgazdászok vagy közgazdasági intézmények vezetői, akik ebben a korszakban meg nem szólaltak, vagy ha megszólaltak, akkor dicsérőleg szólaltak meg, egészen addig, amíg Magyarország eladósodottsága el nem érte a 86 százalékot, dicsérték azokat a pénzügyi szervezeteket, legyen az Európai Bizottság vagy legyen az IMF, amelyik finanszírozta azt a ténykedésüket, amely az országot eladósította.

Ezek után fejezzük be a kettős beszédet. Ha egyes politikai tényezők nem oly régen még arról beszéltek, hogy kormánypárti képviselők megszólalása miatt gyengült a forint, akkor jó volna, ha azonos mércével mérnének. Zárójelben jegyzem meg, hogy nem kormányzati tényezőkre, hanem kormánypárti politikusokra fogták ezt. Érdekes módon, ha a múlt heti sajtó megnyilatkozásait előveszem - és engedjék meg, hogy ne nevezzem néven azt, majd ismerjen magára -, sorra olyan nyilatkozatokat jelentettek meg politikusok, vagy olyan nyilatkozat jelent meg közgazdászok részéről, akik tevékeny részesei voltak az ország eladósításának, akik szinte annak örülnének, ha az IMF-megállapodás nem jönne létre. És lám, rögtön a forint reagált is. Most persze nem kérik önmaguktól számon, mint ahogy korábban számon kérték kormánypárti képviselőkön. Ez a tökéletes kettős mérce. Tehát egyrészt én azt gondolom, hogy ez a morális válság elsősorban hitelességi válság, másodsorban pedig ez a morális válság azt is jelenti, hogy a kettős mércét tovább kívánják alkalmazni.

Nem azt kívánjuk, hogy az ellenzéki jogok bármiben csorbuljanak, nem azt kívánjuk, hogy ne legyenek kritikusak a kormánnyal szemben, de az igenis elvárható, hogy mindenki a saját területén, a saját megszólalásaiban, a saját pozícióiban a magyar nemzeti érdekeket képviselje, különösképpen akkor, amikor tevékenyen részt vett az ország eladósításában, és ennek a helyzetnek a létrehozásában.

Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy mindenki vessen maga számot a saját lelkiismeretével, itt van az az időszak, amikor mindenkinek szembe kell nézni önmagával, és tegye fel önmagának a kérdést, hogy mennyiben szolgálja a magyar nemzeti érdekeket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu