FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Anyai ágról magam is a német kisebbséghez tartozom, ezért tartottam fontosnak, hogy ennek az előterjesztésnek a tárgyalása során felszólalásomat ennek a magyarországi nemzetiségnek szenteljem.

Hazánkba, a történelem viharai során kipusztult vidékekre több hullámban érkeztek a német telepesek. Már a XVIII. század elején körvonalazódott hat új német települési terület Magyarországon: így a Dunántúli-középhegységben, Dél-Dunántúlon, Kelet-Magyarországon, Szlavóniában és a Szerémségben, Bácskában és a Bánságban.

Ezen német telepeseknek hazánk rendkívül sokat köszönhet: jelentős szerepük volt a magyar városiasodásban és polgárosodásban, erősítették hazánk kulturális életét, számtalan jövevényszavunkat köszönhetjük nekik, és mindemellett jelentős mértékben növelték hazánk ipari termelését, fellendítették a kereskedelmet. Olyan híres céhek, manufaktúrák és gyárak elődeit köszönhetjük szorgalmuknak - csak saját pátriámból, szűkebb pátriámból hadd emeljek ki néhány példát -, mint a Herendi Porcelánmanufaktúra, az egykori Városlődi Majolikagyár vagy éppen az Ajkai Üveggyár. Az ipari tevékenységük mellett megművelték a lakatlan területek földjeit, bevonták azokat az ország kereskedelmébe és vérkeringésébe.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyarországi német nemzetiség emellett rendkívül sokat szenvedett is közös történelmünk során. Fiaikat gyakran ott találjuk a magyar szabadság oldalán, velünk együtt ontották vérüket a hazáért. A második világháborúban számos gyermek, családapa, férj esett el részükről is, a civileket ért támadásokat, bántalmazásokat, a rettegést, a fájdalmat és kínokat velünk együtt élték át.

Engedjék meg, hogy egy rövid időre itt ragadjam meg az alkalmat, és emlékezzek azon civil és katonai áldozatokra, akik az 1945. március 23-ai városlődi szőnyegbombázás során veszítették értelmetlenül az életüket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A második világháború után jött az igazi megrázkódtatás. A kollektív bűnösség jegyében egész Kelet-Közép-Európából elűzték a németeket: Jugoszláviából 200 ezret, Romániából 75 ezret, Szudétaföldről 3 millió 159 ezret, Sziléziából 3 millió 228 ezer 600-at, Kelet-Poroszországból 2 millió 209 ezret, Pomerániából 1 millió 464 ezret, Lengyelországból 1 millió 224 ezret, a Baltikumból 350 ezret, Kelet-Brandenburgból pedig 430 ezer főt.

Ezt a sorsot a magyarországi németek sem kerülhették el, kitelepítésük 1946. január 19-én, Budaörsön kezdődött, ekkor indult el az első szerelvény Németország nyugati felébe. A kitelepítettek száma nyugatnémet adatok szerint 170 ezer, magyar adatok szerint 185 ezer és 200 ezer fő között lehetett, amihez még hozzájött az az 50 ezer fő, akiket 1948 júniusáig a keletnémet szovjet megszállási övezetbe telepítettek ki.

A hazánkban uralkodó téboly tetőfokán hangzott el Kovács Imre, az akkori parasztpárt főtitkára szájából, hogy "egy batyuval jöttek, egy batyuval menjenek". A kitelepítésekhez asszisztáló akkori kormányzat meg is fogadta a tanácsot: az akkori politikai döntések máig érezhető éket vertek az érintett települések németajkú és a kilakoltatottak portáit sajátjául kapó ártatlan, adott esetben a Felvidékről vagy épp az Alföldről betelepített magyarság közé.

Tisztelt Képviselőtársaim! Veszprém megyében 48 település rendelkezik német gyökerekkel. Sajnos ezen települések sem kerülhették el a kitelepítések borzalmait. A Veszprém megyében élő németek mintegy harmadát telepítették ki 1946 és 1948 között. Mára ezen közösségek mindegyikében működik német kisebbségi önkormányzat, némelyikükben az elmúlt húsz év folyamatos megszorításait, az elhibázott gazdasági és családpolitikából fakadó negatív demográfiai folyamatokat túlélve működik még nemzetiségi általános iskola és óvoda is. A neves veszprémi középiskolában, a Lovassy László Gimnáziumban 1993 óta működik német nemzetiségi tagozat. A települések számos, országosan is ismert hagyományőrző és kulturális egyesülettel, néptánccsoporttal, énekkarral büszkélkedhetnek, valamint olyan, Veszprém megyében komoly hagyományokkal rendelkező hagyományőrző mulatságokkal, mint például asszisztensem, Galambos István szülőfalujában, Városlődön a helyi sváb bál.

Tisztelt Ház! Mind a mai napig nehéz meghatározni a hazánkban élő németség pontos számát, hiszen a kitelepítések az 1941-es népszámlálási adatok alapján történtek, a rossz történelmi példa pedig máig kitörölhetetlen félelmet hagyott maga után.

(23.40)

A 2001. évi népszámlálás 62 233 németet talált Magyarországon, a 2011. évi adatok pedig még ismeretlenek. A szakemberek ennek ellenére 200 ezer és 220 ezer fő közöttire becsülik összlétszámukat. A magyar kormányok általam említett asszisztálása sajnos mind a mai napig tart, hiszen a Fidesz-KDNP vezette magyar külpolitika, elődeit követve, semmit sem tesz a magyarságot és egyébként a németeket is kollektíven bűnösnek tituláló Beneš-dekrétumok ellen, ugyanúgy, ahogyan a szlovák nyelvtörvény és állampolgársági törvény ellen sem lép fel a bilderberges Martonyi által vezetett tárca.

Ma a szlovákiai magyarság és a magyarországi német kisebbség számára nem csupán egy nemzetiségi nap jelentené a megoldást, hanem az általam említett problémák elleni kemény és határozott fellépés. Saját magam példája jól mutatja, hogy miközben anyai ágon német származású vagyok, életem folyamán soha nem kellett küzdenem azért, hogy német származásomat büszkén vállaljam, ezért is lehettem Magyarországon magyar-német szakos tanár, s ezért mondhatom el azt szintén, hogy miután egy évet egy német nemzetiségi általános iskolában, Kislődön tanítottam, onnan tanítványaim pedig Veszprémben a Lovassy Gimnázium nemzetiségi osztályában tanulhattak tovább. Csak itt némi paradoxont érzek, és ennek a megváltoztatásán is közösen kellene gondolkodnunk, hogy miközben Magyarországon büszkén vállalhatom akár német származásomat is, addig ősi dicső múltunkat éppen ellenkezőleg, nem vállalhatom nyíltan, hiszen mind a mai napig nem kerülhet be például a nemzeti alaptantervbe a rovásműveltség oktatása, és előbb kerülhet ki napjainkban egy németül, német felirattal feliratozott településjelző tábla, mint például egy rovás településjelző tábla, amely pedig számunkra, magyarok számára nagyon fontos.

Itt vannak olyan paradoxonok ebben, hogy miközben ez az előttünk fekvő határozati javaslat is mutatja, hogy Magyarország minden jogot biztosít a hazánk területén élő nemzetiségek számára, addig viszont a Kárpát-medencében a csonka határon túlra került magyarságnak nap mint nap meg kell küzdenie azért, hogy gyermekei és unokái is magyarok maradjanak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu