FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1900-as évek első évtizedében minden addiginál nagyobb és intenzívebb haderőreform indult el az Osztrák-Magyar Monarchiában. Az európai fegyverkezési verseny hatására a reformok központjában a tüzérség fejlesztése, illetve laktanyák építése állt.

Bécs, uralkodói javaslatra 1901-ben 1 millió 800 ezer koronáért vette meg a Veszprém megyei Hajmáskér melletti 5065 hektárnyi területet, hogy itt emeljék fel a dunai birodalom, illetve Közép-Európa, ideértve a német császárságot is, legnagyobb lőterét, laktanyáját és központi tüzérkiképző bázisát. A korabeli sajtó által katonavárosnak nevezett laktanyakomplexum megtervezésére Kondor Márton és Feledi József építészpárost kérték fel. A neves mérnökök a teljesen különálló, független komplexumot egy 10 holdas parkkal és egy mesterségesen kialakított, fahidakkal áthidalt tórendszerrel különítették el Hajmáskér településtől. A 12 kivilágított utca és 60 önálló épület alkotta katonai objektumot az Andrássy sétány, mai nevén a Tábori utca kiöblösödésének közepéről lehetett megközelíteni. Néhány méter megtétele után a belépőket egy 101 méter hosszú fogadóépület sziluettje fogadta. A főtiszti lakások mellett a városban helyet kapott három lovarda, amelyek 1120 ló befogadására voltak képesek. A ménesig vezető két úttal párhuzamosan vagy azokra merőlegesen 9 darab tiszti épületet építettek, amelyeknek egyikében működik ma a település általános iskolája.

A lovarda mögött, mellett és előtt álltak azon gazdasági épületek, amelyekben a laktanya saját szennyvíztisztító telepét, a gőz- és dinamógépekkel működtetett gépházát, léghajócsarnokát, saját színházát, vágóhídját, jéggyárát, tejgazdaságát, kórházát, műhelyeit, lőszerraktárait, illetve az ágyú- és kocsiszínjeit helyezték el. A hatalmas laktanya legimpozánsabb épülete a historizáló stílusban épített, éjjelente a laktanya saját generátora által termelt áram segítségével megvilágított parancsnoksági épület volt. A háromszintes, összesen 6 ezer négyzetméter alapterületű épület egy 50 méter magas, négy apró sarokbástyával és erkéllyel díszített víztoronyban csúcsosodott ki. A katonaváros saját ivóvízrendszerrel, valamint keskeny nyomtávú vasúthálózattal is rendelkezett.

Közép-Kelet-Európa legnagyobb és legmodernebb tüzérkaszárnyáját 1911. július 13-án az uralkodócsalád három tagja, Lipót Szalvátor, a tüzérség főfelügyelője, József Károly lovassági tábornok és Károly Albert főhercegek jelenlétében avatták fel. Az ünnepi szentmisét báró Hornig Károly veszprémi püspök és Byelik Imre tábori vikárius celebrálta. Az intézmény ettől kezdve ontotta magából kiváló tüzéreinket.

Az első világháború éveiben a katonaváros mellett egy hadifogolytábor is üzemelt, amelyben 15 ezer katonát tartottak fogva. A két világháború közötti időszakban a laktanya a Ludovika Akadémia kihelyezett intézménye volt. Minden vásárolt vagy magyar fejlesztésű új fegyvert ezen a lőtéren próbáltak ki először, így többek között a Toldi, a Turán, a Nimród, a Zrínyi, valamint a Csaba harcjárműveket is.

A műemléki szépségű katonaváros amortizációja a szovjet megszállás ideje alatt kezdődött el. A laktanyába a szovjet déli hadseregcsoport egységei költöztek be, közvetlenül a katonapalotának nevezett parancsnoksági épület elé tíz darab ötemeletes panelból álló tiszti lakótelepet építve. A szovjet hadsereg katonái a laktanya templomából mozit, a lovardából színháztermet, a kaszinóból szintén mozit alakítottak ki. Egy esztelen utasítás miatt, amely szerint minden fának nyolc méter magasnak kell lenni, gyakorlatilag tönkretették az egész parkot, feltöltötték a sétányokkal keresztezett tavat. Az angolvécéket leverték, hogy az orosz módinak megfelelőbb pottyantós illemhelyeket alakítsanak ki belőlük.

A rendszerváltás után hazatérő szovjet alakulatok kivonásuk során még a lebetonozott tárgyakat is magukkal vitték. Az értékes ingatlan ezután a Kincstári Vagyonkezelőhöz, majd az ÁPV Rt.-hez, majd 1998-ban a hajmáskéri önkormányzat tulajdonába került. A szovjet használat és az időjárás viszontagságai miatt az épületek többsége élet- és balesetveszélyes lett, így az önkormányzatnak az ingatlanállomány több mint 50 százalékát le kellett bontania. Néhány épületet ugyan sikerült hasznosítani, a kastély ügye máig nem oldódott meg. 2005-ben, bár a svájci Castellanus AG egy négycsillagos hotelt szeretett volna belőle kialakítani, az adásvétel végül meghiúsult. Többszöri próbálkozás után a romos épületet jelképes áron, mindössze 36 millió forintért 2007-ben vette meg a budapesti Androméda Kastély Kft., amely azóta sem kezdte el az ingatlan felújítását és állagmegóvását. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A dicsőséges napokat megélt, a kiváló magyar tüzéreket képző intézményt tehát katasztrofális állapotban találta a tavalyi évforduló. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Forrás: parlament.hu