GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokfelől meg lehet közelíteni ezt a kérdést. Én nyilván abból az aspektusból közelítem meg, ahogyan önök az elmúlt két esztendőben ehhez a dologhoz hozzányúltak. Azt mondhatom tehát, hogy önök úgy cselekedtek a különféle törvényekhez való viszonyulás kapcsán, hogy aki Magyarországon nehezen éli az életét, az az elkövetkezendő időszakban még nehezebben élje. Hozzáteszem azt is, hogy ha ezen mégis valamilyen módon változtatni akartak, akkor pedig olyan döntést szültek, hogy önöknek ne kelljen ezért semmit tenniük, önöknek ne kelljen semmifajta teherviselést vállalniuk, így ezeket a terheket áthárították másokra.

Miről is beszélünk? Arról beszélünk, hogy a kormányzat elhibázott gazdaságpolitikájának eredménye kapcsán született negatív tartalmat önök a munkaadókra hárítják át, megkövetelik a munkaadóktól azt, hogy álljanak helyt a hibás gazdaságpolitikájuk miatt, és az elvárt béremelést - ez az elhíresült 5 százalékos mérték - elégítsék ki. Önmagában az nem baj, hogyha a kis jövedelemmel bíró emberek vagy az átlag szintjén kereső emberek legalább nem keresnének kevesebbet, mint amennyit addig kerestek; a probléma az, hogy az intézkedések, a követelmények, az elvárások, ahelyett, hogy normális gazdaságpolitikát csinálnának, úgy köszönnek vissza, hogy a munkaadókra hárítják ezeknek az összes terhét.

Magyarul: az elszenvedői ennek a történetnek a munkaadók, ők viselik a terheket, és a végső fázisban az elszenvedői, ha a munkaadók mégsem tudják viselni ezeket a terheket, akkor pedig a munkavállalók, mert vagy kevesebb javadalomhoz jutnak hozzá, vagy a munkahelyüket vesztik el. Jó példa erre a 2011 decembere, 2012 januárja közötti statisztikai visszajelző számok, amelyek alapjában véve azt mutatják, hogy most, ez év januárjára mintegy 80-81 ezerrel kevesebb ember dolgozik ebben az országban, mint amennyi előtte dolgozott. Ez nem véletlenszerű, hiszen olyan követelményrendszereket támasztanak a munkaadók felé, amely követelményrendszereknek nem képesek megfelelni, még akkor sem, ha a jó szándék megvan bennük. Módosítják a törvényeket, e törvény kapcsán a munkaügyi ellenőrzésről szóló, a foglalkoztatásról vagy éppen a munkanélküli-ellátásról szóló törvénytervezeteket módosítják, és azt mondják, hogy az alacsonyabb keresetű jövedelemmel bíró emberek javára, a bérek emelése érdekében.

De hozzáteszem rögtön, hogy a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény kapcsán nemcsak hogy pozitív üzenetet fogalmaznak meg, hanem negatív szankciók kilátásba helyezését is megteszik, hiszen azt mondják a munkaadóknak, hogy ha és amennyiben nem feleltek meg ezeknek az elvárásoknak, nem teszitek meg mindazt, amit elvárunk tőletek, akkor a költségvetési állami támogatásokban nem vehettek részt. Ugyanígy a közbeszerzéssel kapcsolatos és egyéb más intézkedések is visszaköszönnek, de az is, hogy ha hatósági ellenőrzést kapnak ezek a cégek, ugyan ezért nem bírságolják meg őket, de hogyha más típusú szabálytalanságokat elkövetnek, akkor a bírságuk kiszabása tekintetében a tól-ig kategóriája kapcsán, tehát a minimum és a maximum kiszabható bírság tekintetében a hatóságok sokkal inkább a maximális bírság kiszabása irányába mozdulnak el.

S miből fakad ez a történet? Az önök elhibázott gazdaságpolitikájából, nem abból, hogy a munkaadó nem akar helytállni, nem akarja megfizetni a munkavállalóját, nem, hanem abból, hogy olyan gazdaságpolitikát csináltak, amelynek ez az eredménye, hogy másokra hárítják át a terheket, és a végkövetkeztetés kapcsán pedig a munkavállalók ennek a történetnek az elszenvedői.

Tudják, ahhoz hozzárendelten, hogy mit tettek az elmúlt két esztendőben, akár az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer tekintetében, vagy mit tettek az adójóváírás-kivezetés kapcsán, ahhoz hozzáillesztetten azon kellene elgondolkodniuk, hogy ezeket hogyan és miképpen változtassák meg, hogy hogyan ne üssenek 500 milliárd forintos lyukat a költségvetés büdzséjén, és ezek helyébe, ezekkel ellentétben megoldásként a progresszív adó bevezetésének a lehetőségét teremtenék meg. Ez vezethetne oda, hogy egyrészt ne legyen lyuk a költségvetésben, másrészt ne a munkaadóknak kelljen azokat a terheket elviselniük, amelyek, mint mondottam, az önök elhibázott gazdaságpolitikájából származnak, és inkább olyan intézkedéseket foganatosítanának, amelyek az élőmunka költségének a csökkentésével párosulnának, mert ez adná meg a foglalkoztatás biztonságát vagy adott esetben a bővítésének lehetőségét.

Úgyhogy egy szó, mint száz, azt szeretném mondani, el kellene gondolkodni a hibás törvények felülgondolásán. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket, Elnök úr, köszönöm szépen.

(17.50)

Forrás: parlament.hu