KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Európa Tanács téli ülésszakán, 2012. január 26-án Strasbourgban Thomas Hammarberg, az Európa Tanács emberi jogi biztosa bemutatta a 2011. évi jelentését. A 46 oldalas dokumentum előszavában a leköszönő biztos összegzi ötéves tapasztalatait és a legfontosabbnak tekintett emberi jogi kihívásokat Európában. Kimondatlanul is a bevezető további célja az áprilistól hivatalba lépő utóda, a lett Nils Muiznieks orientálása.

Számomra meglepő volt, hogy a beszámoló e fontos része nem tartalmaz még utalást sem a nemzeti kisebbségek helyzetére és az őket ért diszkriminációkra. A dokumentum a továbbiakban is csak egy helyen érintőlegesen érinti a témakört. Mindössze egyetlen mondatban utal arra, hogy emberi jogi biztosként levélben kérte a szlovák kormányt a nemzeti kisebbségekhez tartozók anyanyelvhasználathoz fűződő jogának biztosítására. Felszólalásomban ezt botrányosnak minősítettem. Thomas Hammarberg a nemzeti kisebbségek helyett a több tagországban nem megfelelően működő igazságszolgáltatási rendszert emelte ki, illetve megállapította, hogy a fogyatékkal élők kirekesztést szenvednek el az élet kulcsfontosságú területein, hogy a romákat számos európai országban kiközösítik, és hogy néhány országban megbélyegzik a leszbikusokat, valamint a homo-, bi- és transzszexuálisokat.

A közelmúltban Gál Kinga európai parlamenti képviselő asszony is szóvá tette, hogy az Európai Unió egyre kevésbé hallja meg a nemzeti kisebbségek problémáját. A közösségi szintről érkező válaszreakciók pedig mindig hasonlóak: a kisebbségvédelem kérdése nemzeti hatáskörbe tartozik. Sajnos, ugyanezt tapasztaltuk az Európa Tanács egyenlőség és diszkriminációellenes bizottsági ülésén is, pedig tudjuk, hogy változó világunkban a nemzeti kisebbségek kérdése komoly feszültségtényező lehet vagy azzá válhat. Európában jelenleg közel százmillió ember, az európai lakosság majd' egyötöde érintett a nemzeti kisebbségeket, illetve a regionális nyelveket érintő kérdésekben.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi a Külügyminisztérium álláspontja a fentiekkel kapcsolatban? Megerősíti vagy cáfolja ezeket? Előtérben tudjuk-e tartani vagy újra felhozni ezt a számunkra nemzetpolitikai fontosságú ügyet? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu