PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban egy olyan előterjesztés van előttünk, amely ritka abban a tekintetben a tisztelt Ház falai között, hogy páratlan összhang övezi az előterjesztést, és mi, előterjesztők köszönetet mondhatunk az alapítványnak, a Budapest Világörökségéért Alapítványnak és vezetőinek azért, hogy felkértek minket arra, hogy aláírhassuk ezt a határozati javaslatot.

Mi is a cél? A cél az, hogy a világörökség éveként ünnepeljük itt Magyarországon is 2012-t, ezt az esztendőt, amelyben életbe lépett a világörökségről szóló törvényünk. Magyarország egyébként az ötödik olyan ország, amelyik világörökségi törvénnyel rendelkezik Ausztrália, a Dél-afrikai Köztársaság, Olaszország és Románia után. No persze, ha csak a célt tekintjük, mondhatjuk azt is, hogy ez nem is olyan nagy dolog, mert persze, hogy egyetértésre lehet jutni abban, hogy a világörökség éveként ünnepeljük itt Magyarországon is, ha azonban kicsit a tartalmába belegondolunk, akkor, azt gondolom, ez az ünnep egy nagyon dolgos ünnep lesz. Dolgos ünnep lesz, hiszen ezt várja el tőlünk az alapítvány is, ezt várják el tőlünk azok a javaslattévők is, akik felkértek minket arra, hogy ezt a határozati javaslatot megtegyük, és ezt várja el tőlünk az a hallatlan kultúrkincsünk, azok az egyetemes értékeink, amelyek közül most nyolc került a világörökségi listára, de amelyek nemcsak a magyar nemzet kincseit jelentik, hanem az emberiség egyetemes és örök értékeit.

Felelős lesz ez az ünnep tehát, felelősséget is jelent majd, úgy, ahogyan ez a határozat három pontban megfogalmazza, és talán ebből a második a legfontosabb, amely arra vonatkozik, hogy ebben az ünnepben vegyenek részt a civil szervezetek, azok az alapítványok, amelyek a világörökségekkel foglalkoznak, azok az önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak vagy éppen a kormányzat illetékes szervezetei is, hiszen csak akkor lesz teljes ez az ünnep.

Ez az év alkalmat ad majd arra a nyitókonferenciával és majd az utána következő rendezvényekkel is, hogy azt is áttekintsük, hogyan működik a világörökségi törvényünk a gyakorlatban. Alkalmat ad arra is, hogy mindannyian büszkék legyünk, hogy azok a világörökségi helyszíneink, amelyek felkerültek már eddig is a világörökségi listára, ezek a világörökségi helyszíneink hogyan állnak, hogyan tudtuk fejleszteni őket az elmúlt időszakban, milyen feladataink vannak velük kapcsolatban, de nemcsak a tárgyiasult értékeinkkel vagy a természeti értékeinkkel, hanem a környezetükben élőkkel, a világörökségekért tevékenykedőkkel, hiszen azt is tudjuk, a világörökségi törvény tárgyalása során gyakran felmerült az a kérdés, hogy bizony-bizony, sokszor tájékozatlanok az emberek a világörökségi helyszínekkel kapcsolatban, maguk is félnek attól, hogy milyen kötelezettségeket ró majd rájuk. Erről pedig majd azért kell beszélnünk, mert nemcsak a jelenlegi világörökségi helyszíneink fontosak, hanem azok a következők is, amelyek a világörökségi várományosi listán vannak, hiszen Magyarország ezzel is dicsekedhet, hogy számos olyan értékünk van, amelyek máris a világörökségi várományosi listára kerültek.

Azt gondolom, ha megnézzük a világörökségi törvény alapján azokat a helyszíneket, azt a nyolc helyszínt, amelyek már eddig világörökséggé lettek nyilvánítva, akkor büszkék lehetünk jó néhány fejlesztésére. Hadd említsem elsőként az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátságot és természeti környezetét, de ugyanide tartozik a Hortobágyi Nemzeti Park, a puszta vagy Pécs ókeresztény temetője, vagy a Fertőtáj és legutóbb a tokaji történelmi borvidék kultúrtáj is, a budapesti Duna-partok, a budai Várnegyed, az Andrássy út, Hollókő ófalu és környéke, az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai is.

De arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy eltérő mértékben sikerült fejleszteni mindezeket a területeket az elmúlt időszakban. Jó néhánynál még további fejlesztési feladataink vannak, és bár több milliárd forint fordítódott európai uniós forrásból és hazai forrásból e helyszínek fejlesztésére, pont annak érdekében, hogy méltóképpen megőrizzük, bemutassuk őket a hazai turistáknak és a világnak, de egy világörökségi helyszín folyamatos fejlesztést igényel, folyamatos gondoskodást igényel, és a folyamatos fejlesztés és gondoskodás mellett azt is, hogy folyamatos ismertséget biztosítsunk neki, nemcsak belföldön, hanem külföldön is. Éppen ezért tehát nagyon fontos az, hogy a kormányzat különböző szervezetei, például a Magyar Turizmus Zrt., hiszen ezek a helyszínek turisztikai szempontból is rendkívül jelentősek, kapcsolódjanak ehhez a felhíváshoz, akár olyan módon, hogy ők is tűzzék zászlójukra ebben az évben a világörökségi helyszíneink bemutatását, hiszen vannak korábbi jó tapasztalatok. Amikor az ökoturizmus éve volt vagy a kultúra éve volt a Magyar Turizmus Zrt.-vel és a kulturális tárcával közösen, akkor abban az évben is nagyon fontos helyszínek voltak a világörökségi helyszíneink, hiszen a világ turisztikai palettáján számos értékkel szerepelhet Magyarország, de talán, amivel a legkönnyebb felkerülni, és a legkönnyebb az ország ismertségét növelni, azok a világörökségi helyszíneink, amelyek nemcsak nekünk fontosak, hanem a magyarság egyetemes értékeit képviselik a világban.

Persze, nagyon helyesen hangzott el a bizottsági ülésen az is, hogy kell egy koordinációs szervezet. Bár mi a legnagyobb jó szándék alapján hoztuk össze ezt a határozati javaslatot, és írtuk alá mindannyian, és érvelünk amellett, hogy minél előbb fogadja el az Országgyűlés, de azért ezt majd ki kell egészíteni azzal, hogy melyik lesz az a szervezet, az a minisztérium, amely a megfelelő koordinációt ellátja, és az sem baj, ha ehhez minimális anyagi források is társulnak, mert persze ebben részt kell vállalniuk az önkormányzatoknak, a világörökségi helyszíneknek, de a kormányzat részéről is szükséges lenne ehhez olyan pénzeszközöket biztosítani, akár pályázati úton vagy más formában, amelyekkel ezek a rendezvények, ezek a szakmai összejövetelek támogathatók.

(19.20)

És még egy terület, ez pedig a marketing, tehát a világörökségi helyszíneink bemutatása akár belföldön, akár külföldön, ez a jelenlegi kiállítási rendszerhez kapcsolható, tehát rettenetes nagy pluszráfordítást nem igényel. De szólnunk kell arról, hogy ahhoz, hogy ez a határozati javaslat elérje a célját, bizony-bizony ez is kell.

És legyen ez az előterjesztés - végezetül hadd fejezzem be azzal - példa arra, hogy lehet találni közös ügyeket, lehet összefogni, lehet összhangban beszélni a tisztelt Házban értékeinkről és másról is, és bizonyára nem vagyok ünneprontó, ha azzal fejezem be, hogy én annak örülnék, hogy ez az összhang, amely a határozati javaslat tárgyalása során megvalósul, máskor is megvalósulna, akkor is, ha az Országgyűlésről van szó, akkor is, ha a Házszabályról van szó, akkor is, ha az emberek életét érintő más kérdésekről van szó. Azt gondolom, mindannyiunk közös felelőssége az is, hogy mi, magyarok együtt legyünk büszkék értékeinkre, együtt tegyünk azokért, akik erre rászorulnak, és együtt közösen vigyük előre az ország szekerét, és együtt tegyünk az ország javáért ugyanúgy, ahogy most tesszük a világörökségi törvény nyomán és az UNESCO felhívása alapján a 2012. esztendő világörökség éveként történő kiemelt évvé nyilvánításáról, megünnepléséről.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu