SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Valóban, a napirend előtti felszólalás előtt próbáltam felkészülni bizonyos gazdasági adatokkal, amelyekkel képviselő urat esetlegesen a felszólalásában elhangzott tényekkel kapcsolatban tudnám szembesíteni, de mivel ilyen tények nem hangzottak el, ezért ezeket az adatokat mellőzném jelen pillanatban.

Igazából a belső gyarmatról szóló, esszészerű fölszólalását is nehezen tudom értelmezni, talán csak a megbukott népszavazási kezdeményezés miatt érzett kudarcát tudnám fölhozni, ami inspirálta ezt a felszólalást, de nem akarnám igazából értékelni, mert ha jól tudom, talán ön a felelős ezért az aláírásgyűjtésért. Úgy látszik, hogy azokat a kérdéseket, amelyekre próbálták összegyűjteni ezeket az aláírásokat, a magyar nép, amelynek a nevében ön próbált itt fölszólalni, nem nagyon találja fontosnak, hiszen azokat a kritériumokat, bár még egy hét hátra van, ahogy ön is mondta, nem fogja tudni teljesíteni.

Azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon milyen küzdelmek vannak: természetesen Magyarország az elmúlt másfél-két évben nagyon nehéz örökséget próbál lezárni, olyan struktúrákat próbál megújítani, amire lényegében nagyon kevés kormánynak volt vagy elkötelezettsége, vagy felhatalmazása. Azok az eredmények, amelyeket másfél év alatt elértünk, azt gondolom, egyébként az ön állításaival ellentétben, igazolják azt, hogy a magyar társadalom döntő többsége azon gazdaságpolitikai irányok mögött van, amelyeket a kormány képvisel. Ön utalt itt arra, hogy nem vagyunk gyarmat. Ezzel valóban én is egyetértek. Sem külső, sem belső gyarmat nem lesz Magyarország. Tény és való, hogy Magyarország egy olyan nemzetközi integrációban van benne, amelyben nemcsak politikai, hanem nagyon komoly gazdasági érdekek is ütköznek egymással. Sajnálatos módon a korábbi magyar kormányok elkövették azt a hibát, hogy az Unióban nemcsak esélyt láttak, hanem kicsit szolgai módon próbálták kiszolgálni az Unióból jövő gazdasági érdekeket Magyarországon.

Ezzel a magyar kormány valóban szakítani kívánt az elmúlt másfél évben, és egy gyarmati státus helyett, mondhatni, egy szövetségi státust próbál magának kivívni. Értelemszerűen ez az Európai Unióban bizonyos gazdasági körök érdekeit adott esetben sértheti is, amelyek az elmúlt 8-10 évben hozzászoktak ahhoz, hogy a magyar kormány szolgalelkűen teljesíti a külföldi befektetők minden kérését. Ennek ellenére úgy gondolom, és bízunk benne, hogy Magyarországnak Brüsszellel szemben sikerül egy jó megállapodást kötni, ha lehet így mondani, és azokat az ügyeket, amelyek ma még vitásak, az Unióval rendezni is tudjuk. De semmiképpen nem az a következményük ezeknek a vitáknak, hogy nekünk Európának hátat kéne fordítanunk, hanem határozottan szembe kell nézni a problémákkal, még ha ez néha egy kicsit úgy tűnik, mintha farkasszemet néznénk egymással.

A belső gyarmattal kapcsolatos fejtegetésére igazából annyit tudnék csak válaszolni, hogy a magyar nemzet, a magyar nép elkötelezett az újítások mellett, az elmúlt két évben soha nem látott módon egyébként a kormány mögött van a gazdaságpolitikát tekintve is. Azt tudom csak megerősíteni, hogy a kormányzat továbbra is eltökélt a gazdasági reformok végigvitelében, még akkor is, ha értelemszerűen vannak olyan belső gazdasági érdekcsoportok, amelyekre talán ön utalt, és amelyek a korábbi időszakban nagyon nagy hasznot tudtak Magyarország nehéz helyzetéből húzni. Ennek az időszaknak vége, és ezzel az időszakkal határozottan szakítani kíván a kormányzat.

Tehát azt tudom az ön felszólalására reakcióként mondani, hogy a kormány valóban eltökélt amellett, hogy sem külső, sem belső gyarmat Magyarország nem lesz.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu