SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Röviden, belevágva a közepébe, a javaslatot a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőcsoportja is támogatni fogja. Azt hiszem, ezzel mi magunk sem árultunk el sok újdonságot.

Viszont engedjék meg, hogy egy patetikusabb felszólalás helyett inkább egy-két gyakorlati szempontra a javaslat kapcsán felhívjam a szíves figyelmüket, és egyben az államtitkár úr előterjesztésben elhangzott szavaira is egy-két mondattal reagáljak.

Nem gondolom, hogy ennek a javaslatnak a kapcsán kellene alapvetően a kormány különböző szimbolikus és valós cselekedeteinek kritikáját elmondani, illetve kifejteni, azért egy mondatot mégis szíveskedjenek megengedni. Azzal együtt, hogy ezt a javaslatot támogatjuk, és azt el is fogjuk mondani majd részleteiben, hogy miért tesszük, azért azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy egy kicsit feltűnő már, hogy gyakorlatilag hetente a parlament elé kerül egy olyan határozati javaslat, ami abszolút a szimbolikus térben mozog, legyen szó a kuláküldözéssel kitelepített gazdákról, legyen szó a Felvidékről kitelepítettekről, ami egy olyan javaslat volt, hogy még az előterjesztők is érezték, hogy elég gyenge, vissza is vonták egy kicsit átdolgozásra, vagy legyen szó a kommunizmus által kitelepítettekről.

(23.20)

Ez is egy ilyen szimbolikus javaslat, kicsit jól van ez adagolva, de ezzel együtt is úgy gondoljuk, hogy a valós és fontos problémákról nem lenne jó, ha a figyelem elterelődne.

Én magam is mindkét ágról, apai és anyagi ágról is sváb családból származó vagyok, ezért is tartottam fontosnak - és nem csak ezért, mert fő szabály szerint ezzel a témával korábban is foglalkoztam - emiatt is, hogy ehhez a javaslathoz hozzászóljak. Fontosnak tartottam emiatt is, hogy elmondjam, hogy jónak és helyesnek tartjuk, hogy bár csak egy névváltozásról van szó, de a kormány ennek a napnak a megtartását, megünneplését, azoknak a kitüntetéseknek a kiosztását, amit államtitkár úrtól hallottunk, a továbbiakban is fontosnak tartja.

Sajnálom, hogy gyakorlatilag üres falak között kell erről beszélni. Sajnálom, hogy nincsenek itt akár ellenzéki - gyakorlatilag, ha jól látom, teljesen üres mind az MSZP, mind az LMP frakciója - képviselőtársaim, de nincsenek itt kormánypárti képviselőtársaim közül sem azok, akik egyébként oly büszkék különböző nemzetiségi gyökereikre, és ezeket hivatalos önéletrajzukban is szerepeltetik.

Támogattuk korábban az államtitkár úr által is felsorolt olyan nemzetiségi tárgyú törvényeket, javaslatokat, amelyeket itt hallhattunk. Mind ahogy egyébként egyetértettünk az alkotmány preambulumának megfogalmazásával is; az más kérdés, persze, hogy az alkotmányra miért mondtunk nemet. Erről nem most kell vitatkoznunk. Annak idején a vitában elmondtuk, hogy jónak és helyesnek tartjuk azt, hogy a nemzeti kisebbségekről mint államalkotó tényezőkről beszél az alkotmány. Ez egy nagyon fontos hivatkozási alap a Kárpát-medence többi országa, az elszakított nemzetrészek számára, illetve a környező országok számára is nyilvánvalóan.

Elég sok minden fel lett ide hozva, államtitkár úr jó nagy keretbe helyezte ezt az egyébként nyúlfarknyi javaslatot, egészen eljutva a kisebbségek parlamenti képviseletéig. Még egyszer ismét és sokadszorra ezzel kapcsolatban szeretnénk leszögezni azt a korábban is sokszor elmondott álláspontunkat, hogy nem jó megoldás született a mi álláspontunk szerint. Nem jó megoldás született azzal, ahogy a parlamenti képviselet lehetőségét a kormány csalárd módon, egyébként a hatalomra jutása után megtett alkotmánymódosításában megelőlegezte a kisebbségek számára azzal, hogy lehetséges 13 képviselői helyről beszélt, részükre kiosztható helyről, majd gyakorlatilag ennek sok következménye nem lett, hiszen az az alkotmány, amelyben ez a változtatás megtörtént, később - egyébként nagyon helyesen - gyakorlatilag a történelem süllyesztőjébe került.

Ugyanakkor az új alkotmány, alaptörvény, ahogy önök fogalmaztak, ezt a jogot ténylegesen és valójában a cigányságon kívül legfeljebb a hazai németek számára fogja biztosítani. Szó nincsen tehát a kisebbségi parlamenti képviseletnek egy olyan fokú rendezéséről, amely az érintett kisebbségi önkormányzatok véleményével vagy véleményének többségével találkozott volna.

Még egyszer mondom, nem érzem föltétlenül idevalónak ezt a kitérőt, de ha államtitkár úr azt fontosnak tartotta megjegyezni, akkor én fontosnak tartottam ezzel kapcsolatban reagálni, hozzátéve azt persze, hogy még mindig előrébb vagyunk, mint az elmúlt 15 évben voltunk. Ez kétségkívül így van. Az pedig, hogy a nemzetiségi szószólóknak az intézménye meg hogyan fog működni, azt meglátjuk majd. A kérdés az, hogy konkrétan majd milyen felszólalási vagy hozzászólási jogot fognak kapni. Erről érdemes lesz, ha eljön az ideje, akkor vitatkozni.

Nem kívánom különösebben önöknek kifejteni azt, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom alapvetően a nemzetiségpolitikáról mit gondol. Ezt az államtitkár úr által is említett korábbi törvényjavaslatok kapcsán, azt hiszem, több alkalommal is megtettük. A mi programunkban szerepeltek a nemzetiségekre vonatkozó passzusok.

Nemzeti radikális pártként - és ezt szeretném hangsúlyozni - hisszük és valljuk azt, hogy a nemzetiségek számára jogokat és lehetőségeket kell adni ahhoz, hogy a környező országokban élő magyar nemzeti közösségek számára jogokat követeljünk. Az elmúlt 90 év magyar politikájában, de az elmúlt huszonpár év magyar állami politikájának sem volt része a kisebbségek jogfosztása, nem volt része a kisebbségek anyanyelvhasználatának korlátozása, nem volt része a kultúráik visszaszorítása vagy bármilyen jogfosztásban részesítésük, mint amellyel egyébként a mai napig is a környező országokban találkozhatunk.

Itt kell egyébként ismét sokadszorra és nem elégszer felhívnom szíves figyelmüket - és bár ez nem államtitkár úr asztala, de államtitkár úron keresztül a kormány figyelmét sarkallni, biztatni és bátorítani önöket - a mostaninál sokkal határozottabb és sokkal világosabban megfogalmazott kül- és nemzetpolitikára. A szerb EU-csatlakozás román vétója volt az, államtitkár úr, ami világosan megmutatta mindannyiunk számára - az önök számára is, még ha kormány nem is hajlandó bevallani -, a szerb uniós csatlakozás román vétója világosan megmutatta azt, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak igaza volt akkor, amikor világos feltételeket követeltünk, amikor egyáltalán feltételeket követeltünk. Igazunk volt akkor, amikor azt mondtuk, hogy nemcsak szükséges, hanem lehetséges is egy sokkal határozottabb nemzeti érdekérvényesítés akár az Unión belül is, amellyel kapcsolatban egy mondat hadd kívánkozzon ide, hiszen szeretik ilyenkor feltenni a kérdést, hogy a Jobbik euroszkeptikus pártként miért hivatkozik uniós jogokra és lehetőségekre. Azt nyilván látják önök is, világosan kell látni, hogy azzal együtt, hogy nekünk van egy álláspontunk az Európai Unió működéséről és ennek a negatív hatásairól hazánkra és népünkre, ezzel együtt is úgy gondoljuk, hogy ugyanakkor azokat a lehetőségeket, amelyek adottak vagy adottak lennének, viszont maximálisan ki kellene használni az Unión belül is, hogy a környező országokban élő magyar nemzeti közösségek érdekében hatékonyan felléphessünk.

Tehát akkor, amikor Magyarországon jogokat adunk a nemzeti kisebbségek számára, akkor, amikor bátorítjuk őket arra, hogy használják anyanyelvüket, akkor, amikor ilyen határozati javaslatokat fogadunk el, amelyben nagyon helyesen értékként tekintünk az ő szellemi és tárgyi emlékeikre, hagyományaikra, akkor mindig el kell mondani azt, hogy ezt azzal együtt tesszük, hogy ugyanezeket a jogokat kérjük és követeljük a szomszédos országoktól is, kérjük és követeljük önöktől, hogy ezen jogok betartása érdekében a leghatározottabban a kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi kapcsolatok szintjén is lépjenek fel.

A Jobbik tehát elfogadta a nemzetiségi törvényt annak idején. Ennek nagyon hosszú vitája volt, számos módosító javaslattal éltünk. Nem éreztük azt a törvényt teljesen tökéletesnek, de úgy éreztük, hogy Kárpát-medencei összehasonlításban is viszonylag jó törvényt sikerült alkotni, amelybe egyébként számos jobbikos módosító javaslat bekerült.

Ezt csak azért mondtam el, mert szeretném még egyszer aláhúzni az elkötelezettségünket, szeretném még egyszer aláhúzni nemzeti radikális pártként az elkötelezettségünket ezen a területen. És szeretném még egyszer aláhúzni azt, hogy világosan látjuk azt a relációt, világosan látjuk azt az ok-okozati összefüggést, amely a magyar nemzetiségpolitika, a magyar nemzetiségi politika gyakorlata és az általunk helyesnek vélt magyar kül- és nemzetpolitikai gyakorlat folytatása között fennáll, illetve fenn kellene hogy álljon.

Támogatjuk tehát ezeket a javaslatokat. Tettük mindezt annak ellenére, hogy sorainkban például nem ülnek cigány képviselők. Nem ül csak azért köztünk cigány képviselő, hogy őt bármilyen fórumon fel lehessen mutogatni, hogy cigány képviselőnk van. Ismét elmondom, és sajnálom, hogy megint Berényi képviselő úrra kell mutogatnom, és nem akarok rossz pap lenni - bocsásson meg ezért, államtitkár úr - vagy lelkész, aki leszidja azon híveit, akik ott vannak, hogy miért járnak olyan kevesen templomba. De megint fel kell tennem a kérdést, ceterum censeo: hol van Farkas Flórián? Hol van Farkas Flórián akkor, amikor ezt a javaslatot tárgyaljuk? Még egyszer mondom: örülök, hogy itt van Berényi képviselő úr, legalább a Fidesznek volt egy vezérszónoka vagy egy szónoka ehhez a témához. Ha még legalább egy német vagy egy horvát vagy egy tót felállt volna, az, mondjuk, még színesebb lett volna, de oké, legalább ennyivel a kötelező penzum le van tudva - de hol van Farkas Flórián, az országos cigány önkormányzat elnöke, akinek egyébként az előző napirendnél is itt kellett volna lennie? Amellyel kapcsolatban szeretném megállapítani, hogy Farkas képviselő úr megtette az idei parlamenti ciklusban az első felszólalását két év alatt. Ez egy dicséretes dolog, bizonyára a magyarországi cigányok nagyjából talán ennél kicsit többet vártak tőle.

(23.30)

Pontosan az előttünk tárgyalt szövetkezeti törvénynek az általános vitájában történt Farkas képviselő úr első felszólalása, sajnálom, hogy a részletes vitára már nem érezte fontosnak, hogy eljöjjön. Azt még inkább sajnálom, hogy a nemzetiségi törvény tárgyalásához hasonlóan vagy a magyarországi nemzetiségi és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló jelentéshez hasonlóan ennél a határozati javaslatnál sem érezte fontosnak Farkas Flórián, az Országos Cigány, bocsánat, Roma Önkormányzatnak az elnöke, hogy parlamenti képviselőként a parlament ülésén részt vegyen.

Ceterum censeo kérdezem, és innentől kezdve ceterum censeo meg fogom kérdezni minden olyan alkalommal, amikor neki mint a kormánypárt első számú, kirakatba helyezett cigány képviselőjének, sőt a Fidesz frakcióvezető-helyettesének, úgy gondolom, kutya kötelessége, hogy itt legyen. Csak a jegyzőkönyv számára szeretném rögzíteni, hogy a nulla darab LMP-s, nulla darab MSZP-s képviselő mellett tízen vagyunk a Jobbik padsoraiban, és ha jól láttam, akkor összesen hárman a kormánypárti padsorokban. Talán kicsit komolyabban kellett volna, azt hiszem, ehhez a javaslathoz hozzáállni.

Felmerül még egy kérdés a javaslat kapcsán, államtitkár úr, kérem, hogy erre majd a zárszavában válaszoljon, erre nem találtunk utalást. Jelent-e az eddigiekhez képest bármilyen további kötelezettséget ennek a javaslatnak az elfogadása akár közintézmények, iskolák, médiumok számára? Ez pusztán egy szimbolikus dolog, egy megerősítése a kisebbségi napnak, vagy esetleg a későbbiekben terveznek-e ehhez bármilyen végrehajtási rendeletet vagy ehhez illeszkedő bármilyen egyéb rendeletnek a kiadását? Vagy itt most pusztán csak arról van szó - ha erről van szó, az sem gond természetesen -, hogy az Országgyűlés egy ünnepélyes aktussal december 18-át a nemzetiségek napjává nyilvánítsa?

Magáról a szövegről pedig, amire utaltam egyébként. Egyébként az enyémen kívül - én benyújtottam két módosítót ehhez - más módosítót nem is láttam, tehát ebből a szempontból sem egy nagyon-nagyon vitás javaslatról beszélünk. Itt a preambulumnak az első két-három sorát azért megfontolásra javaslom, ennek azért egy pici egyeztetését.

Itt a nemzetiségekről mint társadalmunk fontos politikai és kulturális részéről beszél; ez nekem egy kicsit sántít, államtitkár úr, bevallom őszintén, hogy társadalmunk fontos politikai és kulturális része. Benyújtottam egy módosítót, amely inkább azt kívánja kiemelni - és akkor nem igazságot téve az államnemzet-kultúrnemzet koncepciója között, talán inkább jobb lenne úgy fogalmazni -, hogy társadalmunk szerves részét képezik, és mind politikai, mind kulturális értelemben vagy politikai és kulturális értelemben egyaránt államalkotó tényezők. Azt hiszem, ezzel a megfogalmazással talán jobban ki tudnánk emelni ennek a javaslatnak a lényegét.

Összefoglalva tehát: a magunk részéről - mint említettem - támogatjuk ezt a javaslatot, örülünk, hogy a kormánynak szándéka ebben a formában a korábban is meglévő kisebbségek napjának a továbbvitele. Arról szeretnék akkor - még egyszer mondom - hallani, hogy a továbbiakban ez jelent-e bármilyen változást ebben a rendszerben, egyáltalán kíván-e a kormány ezzel a kérdéssel még bármi mást kezdeni azon túl, hogy ez a határozati javaslat megszületik.

Azokat a jó szándékú figyelmeztetéseket, amelyeket pedig elmondtam - még akkor is, ha nem az államtitkár úrra vonatkoznak konkrétan -, a legnagyobb jó szándékkal és jóindulattal, de ugyanakkor a legnagyobb határozottsággal tesszük hozzá mindig akkor, amikor a Jobbik valamilyen (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), nemzetiségek számára hasznos vagy előremutató, vagy akár csak szimbolikus ügyben is állást foglal, pozitívan foglal állást. (Az elnök ismét csenget.) Ilyenkor mi mindig fontosnak tartjuk a dolognak a relációját megnézni, és más szempontokra és a határon túli magyarság szempontjaira is felhívni a tisztelt figyelmüket.

Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr.

Forrás: parlament.hu