Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor az előttünk fekvő előterjesztésről folyik egy látszólagos vita, akkor öröm tölti el a szívemet a tekintetben, hogy vannak olyan kérdéskörök, amelyeknek legalább az alapvetéseiben egy széles körű, a nemzetben gondolkodók között mindenképpen széles körű konszenzus alakul ki, hiszen látható, hogy amikor világörökségi helyszínekkel vagy ezekkel kapcsolatos előterjesztés kerül elénk, akkor az a háttérvonulat azért fellelhető, tapasztalható, hogy mindenki meg szeretné ezeket védeni.

Pontosan ezen szándék alátámasztására szeretnék egy-két olyan példát és momentumot behozni ebbe a vitába, amely arra utal, hogy a való világtól sajnos néha ez a védelmi szándék távol áll. Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy a tokaji térség kilenc települése a korábbiakban kijelentette, hogy le kívánnának mondani a világörökségi címről, hiszen ez érzésük szerint akadályozza a helyi gazdaságfejlesztésüket, miközben teljesen egyértelmű az, hogy a helyi gazdaságfejlesztés prioritásai nem élvezhetnek előnyt adott esetben a világörökségi címmel, annak megtartásával és annak hozadékainak megtartásával szemben. Tehát ezek összeegyeztethető dolgok lennének, mégis jelen pillanatban láthatóak olyan jelenségek, hogy bizonyos kistérségek bizonyos kistelepülései nem érzik ennek fontosságát, vagy pedig nem érezhetik abból kifolyólag, hogy a mögöttes kormányzati támogatottság mind a gazdasági támogatói struktúrák tekintetében, mint pedig a mögöttes források tekintetében nem elégséges ahhoz, hogy ezen települések életében elérje azt az érzést, hogy meg akarják tartani ezt a státust, vagy meg akarják tartani adott esetben a világörökségi címet.

Tudjuk, hogy mint kultúrtáj ez a régió is 2002-ben kapta meg ezt a címet. Nagyon szeretném, ha tíz vagy húsz év múlva is fel tudná mutatni, tehát érdekeltté kell tenni a településeket, a kistérségeket abban, hogy meg is akarják ezt tartani. Csak így érhető el, hogy Olaszország esetéhez hasonlóan, ahol gyakorlatilag évente mutatnak be egy-egy újabb világörökségnek minősített vagy annak tekinthető területet, városrészt, régiót, kisvárost, ugyanígy Magyarország esetében is tudjuk, hogy ahhoz a pár világörökséginek tekintett helyszínhez képest gyakorlatilag több száz ilyen található a Kárpát-medencében.

Pontosan ez a másik legnagyobb probléma, amire kérem, hogy a jövőben kormányzati szinten is nagyon figyeljenek, hiszen ez az előterjesztés, amely előttünk fekszik, támogatandó, Bödecs Barna képviselőtársam elmondta a lényegét, hogy miért. Ugyanakkor kijelenthető az, hogy mindössze pár világörökségi helyszínünk van, ami deklarált, elismert, ehhez képest mi magunk itt, a Házban is bizonyára tudunk több százról. Itt is látok most olyan képviselőt, aki például könyvet írt az egyik kedvenc fővárosi kerületemről, ahol világörökségi helyszínt biztos, hogy találhatnánk, csak maximum ez még nem regisztrált, nem elismert, de az egészen bizonyos, hogy a Kárpát-medencében több száz ilyen terület, régió, településrész, város található.

Az is biztos, hogy ezek ugyanakkor veszélybe kerülhetnek, ha nem gazdálkodnak körülöttük megfelelően. Mire gondolok itt? Adott esetben a magyar föld védelmének a kérdésére, amit valóban csak egy gondolat erejéig, de azon egy gondolat erejéig mindenképp szeretnék behozni ide, hiszen azáltal, ha a magyar földet nem sikerül kizárólag hazai kézben összpontosítani, biztosítani hosszú távra, tehát az elidegeníthetetlenségét szavatolni, nagyon sok világörökséginek számító vagy a későbbiekben annak tekinthető helyszín is veszélybe kerülhet azáltal, hogy azzal a földterülettel együtt, amelyen ezek jelen pillanatban feküsznek, gyakorlatilag idegen befektetők kezébe kerülhetnek.

Aggályainkat pedig e tekintetben növeli, hogy nemcsak az önök alaptörvényéhez benyújtott módosító javaslatunkat szavazták le egyesével név szerint, amely a magyar földet megvédte volna, hanem sajnos a 2014-ben lejáró földvédelmi moratórium, átmeneti mentesség lejárta után következő időszakra sem látható, hogy a kormányzat bármi olyan érdemi lépést tervezne, ami meg tudná védeni, magyar kézben tudná tartani a magyar földet. Tehát nagyon komoly aggályok vannak a tekintetben, hogy a még fel nem tárt, még nyilvántartásba nem vett és még nem regisztrált, de amúgy bizonyosan magyarországi - itt a Nagy-Magyarország területére tessék gondolni - világörökségi vagy annak számító területek védelme esetében itt még nagyon-nagyon sok nagyon súlyos lépést kell megtenni.

A Jobbik arra biztatja tehát ezen előterjesztés elfogadóit, hogy kutassuk fel, tárjuk fel azokat a helyszíneket is, amelyek a jövőben lesznek regisztrálhatóak hasonló módon. Alakítsanak ki, alakítsunk ki olyan gazdálkodásfejlesztési programokat, amelyek a jelenleg már regisztrált régiók, mint a Tokaj környéki régió esetében is, lehetővé teszik azt, hogy egyetlen kistelepülés se szenvedjen hátrányt, viszont ne akarjanak lemondani adott esetben egy világörökségi címről pusztán azért, hogy az iparosítás tekintetében bizonyos vélt vagy valós anyagi előnyökre tehessenek szert.

Végül pedig a földvédelem tekintetében kérjük, hogy majd azért mondjanak át vagy bét, hogy tudhassuk mi is azt, hogy tíz vagy húsz év múlva a leendő világörökségi helyszíneink területei, régiói, környékei védettek lesznek-e, avagy majd le kell folytatni azt a gazdasági szabadságharcot is, amelynek keretein belül visszavesszük majd magyar kézbe ezeket a területeket. Most, amikor békés utakon el lehet ezt intézni, remélem, hogy lesz annyi belátás a kormányzatban, hogy elintézi.

Még egyszer örömömet szeretném kifejezni a tekintetben, hogy egy ilyen konstruktív, előremutató témakör bekerülhetett a Ház elé, és valóban az együttgondolkodásnak olyan táptalaját is képezheti, amiből még valami nagyon jó dolog is születhet akkor, ha a konstruktív, építő jobbikos ajánlásokat méltóztatnak meghallani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu