DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon bízom benne, hogy államtitkár úr az én feltett kérdésemre, módosító javaslatomra egy picit talán bővebb és meggyőzőbb szakmai választ ad, ugyanis nagyon üdvözöltem és nagy örömmel vettük az általános vitában kifejtettek szerint a szabálysértési törvénnyel kapcsolatban azt, hogy az áldozatvédelem területén egy nagyon komoly áttörés következett be, amit mi is nagyon szorgalmaztunk, mégpedig azt, hogy a tulajdon elleni szabálysértések áldozatai számára megnyitja ez a törvényjavaslat a kártalanítás és az áldozatvédelem egyéb lehetőségeit. Ez óriási lehetőség, hiszen a mindennapi bűnözéstől szenvedő, napi életvitelükben ellehetetlenített emberek számára, akiknek a terhére elkövetett szabálysértésnek minősülő, rendkívül bosszantó vagyon elleni cselekmények elkövetőit nem tudja a rendőrség általában megtalálni, de most kérhetik ezek szerint az államtól azt, hogy ellopott termelőeszközüket, kis vagyontárgyukat, tyúkjukat, állatukat, bármilyen más vagyontárgyukat térítse meg az állam. Ez egy jó dolog.

Azonban én azért éltem már az általános vitában is egy felszólalással, és államtitkár úr ígérte meg a szavaimra, hogy minden pénzt, paripát, fegyvert mozgósítani fognak, nem lesz gond, lesz elég pénz az áldozatsegélyezésre, áldozatvédelemre, én viszont egy törvényes garanciát is szeretnék teremteni, ezért nyújtottam be egy módosító javaslatot, amit 39. számon találunk a részletes vitához adott ajánlásban. Ennek pedig egy kicsit garanciális jellegű jelentősége van, mégpedig az, hogy tegyünk be egy rendelkezést az áldozatvédelmi törvénybe, amely egy normaszintet, egy kötelezettségi szintet teremt, a mindenkori költségvetési törvényben egy garantált összeget kell áldozatsegítő szolgáltatásra és állami kárenyhítés céljára fordítani, nevezetesen: a mindenkori költségvetési törvényben a rendőrség részére biztosított források legalább 10 százalékának megfelelő összeget. Ha jól emlékszem, tavaly közel 50 milliárd körüli számot ért el vagy negyvenvalahány-milliárd forint összeget a rendőrség költségvetése, tehát ez körülbelül egy 4-5 milliárdos nagyságrendet jelentene évente.

Nem tudom a pontos statisztikákat, talán államtitkár úr segít nekem, hogy elmondja, hogy tulajdonképpen éves szinten mennyi kárt okoz, tehát mennyi az a forintban mérhető kár állampolgárok oldalán, amelyet a bosszantó, mindennapi bűnözést jelentő vagyon elleni szabálysértések elkövetésével okoznak nekik.

Én úgy gondolom, hogy ha egy ilyen nagyságrendű összeggel jön elő a mindenkori költségvetés, mentesülve a politikai szempontoktól - válságkezelés, adósságterhek, ide kell csoportosítani, itt a megszorítás, IMF-, EU-diktátumok s a többi -, ne legyenek ilyen külső körülmények, a magyar polgárokat tekintsük annyira értékesnek, fontosnak, hogy amennyiben szabálysértés vagy bűncselekmény áldozataivá válnak, a számukra legyen egy átlátható rendszerben működtetett, megfelelő forrásokat tartalmazó, könnyen lehívható, humanisztikusan kezelt rendszer, amely valóban gyors és hatékony pénzügyi segítséget ad a sokszor az utolsó vagyontárgyától vagy éppenséggel utolsó termelőeszközétől megfosztott kistermelőnek vagy háztáji esetében éppenséggel az utolsó falatjait kertjében termelő nyugdíjasnak, aki már egyébként az éhhalál szélén áll, mert egyébként olyan a helyzete, amilyen Magyarországon.

Tehát én arra kérem államtitkár urat, hogy ezt a rendelkezést támogassa. Elismerem, lehet, hogy mondjuk, ez adott esetben az alaptörvény szintjén egy még elegánsabb, még emeltebb rendelkezés lehet, hiszen az alaptörvény rendelkezik például az adótörvények egyes típusainak a bizonyos feltételek mellett történő módosításáról s a többi. Ez szerintem egy minden polgár érdekét szolgáló olyan javaslat, ami szerintem nyugodt szívvel támogatható, erre kérem államtitkár urat, és bízom az általános vitában elmondottakhoz hasonló pozitív válaszában.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu