DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnézést, hogy egy kicsit már kevésbé vagyok friss, de reggel 9 óra óta veszek részt a Ház munkájában. Ha jól számolom, van olyan fideszes képviselőtársunk, akinek az eddigi közel kétéves működéséhez képest egy napon többször és hosszabban szólaltam fel. Nem mintha ez feltétlenül érdem lenne, de azért finoman utalnék arra, hogy azért a Jobbik a helyén van és dolgozik.

S ha már Baráth Zsolt képviselőtársam azzal zárta szavait, hogy sok esetben kicsit formálissá vagy képletessé vált a demokratikus intézményrendszer, a mechanizmus az országunkban, akkor én ezt a szálat vinném egy kicsit tovább, és kiragadnék egy olyan aspektust ebből az országgyűlési törvényből, amiről még nem volt szó, ahogy figyeltem a felszólalásokat. Ez az izgalmas témakör - bár lehet, hogy egyesek éppen erre tudnak a legjobban aludni - az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködése. Ez a bizonyos VI. fejezet, ami önmagában egy viszonylag izgalmas kérdés. Tehát ha egy valóban dinamikusan és demokratikusan működő országban vagyunk, ahol van egy Országgyűlés, ahol nem mindig ugyanaz történik, mint ami a kormány akarata, akkor az valóban izgalmas kérdés lehet, hogy hogyan tudja az Országgyűlés adott esetben rávenni a kormányt arra, hogy európai uniós ügyekben szigorúbb, határozottabb, keményebb fellépést tanúsítson, egyfajta részletesebb tájékoztatást adjon az Országgyűlésnek. De hát sajnos azt kell mondanom, hogy jók ezek a szabályok, csak oly mértékben anakronisztikusak, hogy - bevallom őszintén - ma már inkább egy viccújságban tudnám ezt a VI. fejezetet elképzelni, mert egyszerűen semmi értelme nincs.

Nem tudom, hogy kell elképzelni például az Országgyűlés és a kormány közötti egyeztetési eljárást, ezért modellezzük le a mai korunkra. Mondjuk, hogy a kormány az Országgyűlés részére a kézhezvételt követően haladéktalanul megküld minden uniós jogiaktus-tervezetet, amely az Unió kormányzati részvétellel működő intézményének döntéshozatali eljárásában napirenden szerepel. Magyarul: a miniszterelnök úr postájába érkező ilyen irat megérkezik házelnök úr postájába, a kormány ezt követően megküldi ezeket a dokumentumokat, az Országgyűlés ezt követően tájékoztatást kérhet a kormánytól a képviselt álláspontról, a kormány megjelöli azokat a tervezeteket, amelyek indokoltak arra, hogy az Országgyűlés tárgyalja, elindul egy kommunikáció, álláspontjavaslatot kér az Országgyűlés s a többi. Úgy ahogy van, már gyakorlatilag el is veszünk a részletekben, mert szinte, mondom, a mai korunkban ezt gyakorlatilag egy teljesen értelmetlen szabályrendszernek láthatjuk. Egy szabályozásnál nyilván azt a vélelmet kell felállítani, hogy a jövőben majd megint lesz egy olyan Országgyűlés, amely tényleg egy ellenőrző jogokat gyakorló és nem mindenben a kormány utasításait feltétlenül, maradéktalanul végrehajtó szervezet lesz.

Én az elmúlt közel két évben nem nagyon emlékszem olyan esetre, amikor az Országgyűlés nagyon határozottan és dacosan szembement volna a kormány akaratával. Pedig ha már az uniós kérdéskörökről van szó, akkor lenne helye ennek a mozgástérnek a bővítésére. Amit én fájóan hiányolok ebből a szabályrendből, az az, hogy az előterjesztők reagálnának arra, hogy mondjuk, az ellenzéki jogok hogyan érvényesülnek az uniós döntéshozatallal kapcsolatos országgyűlési és kormány-együttműködési rendszerben. Erre semmilyen választ nem olvasok ki ebből a fejezetből. Ebből az tűnik ki, hogy a fő szabály nyilván a többségi elv. Erre valamilyen elkülönült, akár ellenzéki képviselőket külön hangsúlyosan bevonó mechanizmust semmilyen formában nem találtak ki az előterjesztők, hanem megnyugodtak abban, hogy egy hipotetikus és valójában nem létező, úgymond dinamikus konfliktusokat is feltételező viszonyt feltételeznek a kormány és az Országgyűlés között, miközben erről semmilyen formában nincs szó.

Van egy nagyon érdekes lehetőség, amit én már az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek a vitájában is kifogásoltam, illetve szerettem volna egy ellenzéki jogosítványt szerezni, hogy az Országgyűlésnek lehetősége van arra, hogy európai uniós jogszabálytervezetekkel kapcsolatban állást foglaljon a szubszidiaritás és az arányosság elvével kapcsolatban, sőt az Európai Bírósághoz fordulhat az Országgyűlés, ha úgy érzi, hogy az Európai Unió valamely jogalkotási aktusa a szubszidiaritás elvét sérti. Ez egy kemény és érdekes eszköz, amit nemrégiben kaptak meg a tagállamok. Nagyon kíváncsian várom, hogy mikor fog bekövetkezni az első ilyen, és minket, ellenzéki képviselőket, akik ráadásul európai uniós ügyekre figyelünk, és ilyen jellegű képesítésünk is van, mikor fog bárki megkérdezni akár a kormány, akár az Országgyűlés részéről, hogy ezekben az eléggé kényes ügyekben, ráadásul olyan időkben, amikor Magyarországot állandóan tornáztatják, szadizzák az Európai Unió részéről, mikor tudunk mi is egy kicsit határozottan ellenlökéseket kifejteni. Félek attól, hogy sohanapján, legalábbis mostanság, amíg az új Országgyűlés fel nem áll, és határozottan meg nem változnak a viszonyok. Bár látjuk, hogy itt is vannak erőteljes korlátok a mindenkori új kormányzattal kapcsolatban. Elég csak a Költségvetési Tanács gyakorlatilag vétójogára utalni. Ha egy új kormány költségvetését a Költségvetési Tanács megvétózza, akkor a köztársasági elnök feloszlatja a parlamentet, ha nem fogadnak el megfelelő költségvetési törvényt két hónapon belül, és tulajdonképpen a beépített fékek és ellensúlyok máris megakadályozzák a demokratikus kormányváltást Magyarországon. Gratulálunk ehhez a kiváló hungarikumhoz!

Ha még egy-két tekintetben megboncoljuk a részleteket - bár elég sok felszólalás elhangzott már a Jobbik részéről is és részemről is -: ami nekem különösen szemet szúró, de persze nemcsak nekem, az a házelnöki irreális és eltúlzott jogkörök megemelése, amit már a vezérszónoki beszédben is kifogásoltam.

Engedjék meg, hogy e késői órán, lassan éjfél felé közeledve, kicsit felidézzem a klasszikusainkat. 1904. november 18-án, azon az ominózus nagyon szégyenletes napon, a szabadelvű párt ráerőltette a saját házszabálydiktátumát az ellenzékre. Engedjék meg, hogy felidézzem Mezőssy Béla ellenzéki '48-as képviselő szavait, hogy milyen követelmények fogalmazódnak meg a magyar képviselőház elnökével szemben. Nagyon figyeljünk oda a szavaira, ha még van egy kis energiánk, illetve az is, aki fogja ezt az adást. Ő a következőt mondja: "Alkotmányunk szerint a magyar képviselőház elnökének állása oly közjogi méltóság, amely az összes pártok felett áll, azzal a hivatással, hogy szigorú végrehajtója legyen és maradjon a magyar képviselőház tanácskozási rendjét magába foglaló szabályok összességének." Majd folytatja: "A nyugodt és békés parlamenti munkálkodásnak, és egyáltalán a parlamenti rendnek alapfeltétele az, hogy a képviselőház minden egyes tagjának lelkében megingathatatlanul verjen gyökeret az a tudat, hogy a ház tanácskozásait vezető elnök az erkölcsi függetlenségének azzal a teljességével rendelkezik, amely képessé teszi őt arra, hogy a többség önkényeskedése vagy a kisebbség elkeseredése nyomán feltámadó befolyásolási törekvéseknek a leghatározottabb mértékben ellenálljon. Csak ekkor méltó a képviselőház elnöke erre a díszes polcra, amelyet betölt, és csak ebben az esetben felel meg a rendeltetésének, hogy kiváló fontosságú állásában biztos kezekkel vezérelhesse a ház tanácskozásait, és éppen igazságossága, pártatlansága, mérséklete, higgadtsága folytán rendelkezhessék a tekintélynek azzal a mértékével, amellyel a zivataros és nehéz időkben is megtarthatja a biztos utat, amelyen a nemzeti törvényhozásnak szükségszerűen haladni kell."

(24.00)

Most jön egy kulcsmondat: "Ezt a tekintélyt azonban egyedül a hatalom senkinek sem adhatja meg." Itt nagyjából be is fejezhetném szinte a felszólalásomat, mert gyakorlatilag amiről most ez az országgyűlési törvény és a házszabály-módosítás szól, az nem más, mintsem azon szempontok kívül rekesztése, amiről most Mezőssy képviselőtársunk beszélt 1904-ben, azaz higgadtság, tekintély, pártatlanság, egyfajta méltóság. Ezek az elemek hiányoznak a rendszerből, és csupán a hatalom központosítása, centralizálása, végletessé fokozása lenne a rejtély kulcsa, amivel a Magyar Országgyűlés munkáját még hatékonyabbá vagy még jobbá lehetne tenni, meg lehetne védeni azoktól a szörnyű kísérletektől, amelyektől egy-két fideszes képviselőtársam most nagyon nagy lendülettel próbálta megóvni az Országgyűlést.

Én azt mondom, hogy az Országgyűlés tekintélye megóvásának elsősorban azokban az intézkedésekben kellene rejlenie vagy fellelhetőnek lennie, amelyekkel a mindenkori házelnök és a mindenkori levezető elnökök megvédik a Ház tekintélyét azoktól a méltatlan megnyilvánulásoktól, amelyek sokszor azokat a képviselőket érik, akik megpróbálják az esküjüknek megfelelően, kompromisszumoktól mentesen és adott esetben ilyen indulatosan a véleményüket elmondani.

Már elmondtam a vezérszónoki beszédben is, hogy kifejezetten féltem Kövér Lászlót attól a hihetetlen hatalomkoncentrációtól, amivel felruházza őt ez a jogszabály. A háznagyi intézmény létrehozásával kap egy olyan szereplőt, aki gyakorlatilag az ő kizárólagos megbízottjaként rendezheti a Ház ügyeit. Még olyan ellentmondásokat is sikerült teremteniük az előterjesztőknek csupán a házelnöki hatáskör növelése érdekében, hogy például a hallgatóság a karzaton kinek az engedélyével foglalhat helyet. Itt a fő szabály az, hogy nyilvánosak a nyilvános ülések, azonban érdekes módon a házbizottság hatáskörébe rakja a törvény azt, hogy kik vehetnek részt, milyen feltételekkel a karzaton, ugyanakkor ugyanezt a döntési kört a házelnöknek is megadja, döntsék el egymás között, hogy ki lesz majd jogosult arra, hogy az egyébként kívánatos nyilvánosságot... Megmondom őszintén, én annak örülnék, ha olyan országban élnénk, ahol adott esetben az emberek számára szabadidős tevékenységként egy érdekes, izgalmas dolog lenne, akár ilyen kései órán is, mint éppen most, éjfél után két perccel, szerda hajnalban figyelni azt a vitát, hogy vajon az országgyűlési képviselők mit mondanak arról, hogy a nemzet templomának, a törvényalkotás legfőbb intézményének milyen szabályok szerint kell működnie.

A kritikák sokféle körben elhangzottak. Egy-két olyan módosító javaslatra felhívnám a figyelmet, amit már menet közben összeállítottunk. Nyilván a részletes vita sokszor fenyegetődik azzal, hogy hihetetlen unalomba és érdektelenségbe fullad, hiszen az előterjesztői oldalon általában szolid szakmai beszélgetésekkel töltik ki az időt, mint például éppen most Répássy Róbert és Gulyás Gergely képviselőtársaim, akik nyilván majd esetleg megnézik a mi álláspontunkat, de olyan nagyon az interaktív része nem izgatja őket jelenleg, úgy látom.

Például a vagyonnyilatkozat-tétel témakörben, amit említettem az előbb, nagyon bosszant engem, és nagyon remélem, hogy partnereket találunk majd a kormányzati oldalon is abban, hogy szankcionáljuk a valótlan tartalmú vagyonnyilatkozatot tevő képviselőket. Itt lehetne nyilván előszedni neveket, vélhetően nagyon sokat találnánk ilyet, akik azt mondják, hogy csak egy kis Trabantjuk van, miközben legalább két-három jó márkájú kocsi áll a garázsban. Az értékpapírok területén vagy egyéb más vagyontárgyak területén gyakran feledékenyek a képviselőtársaink, és ennek semmilyen szankciója nincs jelenleg. A javaslat 93. §-ában csupán a vagyonnyilatkozat-tétel elmulasztását büntetik a képviselői jogok megvonásával, a javadalmazás megvonásával, azonban a valótlan tartalmú nyilatkozatot nem.

Én olyan módosító javaslatot terjesztettem elő, és remélem, ezt majd fogják támogatni, aminek a lényege az, hogy ha egy ilyen tény kerül a házelnök tudomására, akkor hívja fel a képviselőt arra, hogy 8 napon belül korrigálja ezt a helyzetet, ha ezt nem teszi meg, akkor rá alkalmazni kell a vagyonnyilatkozat elmulasztására vonatkozó szabályokat. Úgy gondolom, ez egy teljesen fair, tisztességes eljárás, és egy kicsit komolyabban fogja mindenki venni a vagyonnyilatkozatot, amely végül is az átláthatóságot szolgálja, hogy a polgárok jobban betekintést kaphassanak abba, hogy egyes képviselők valóban gyarapodnak-e, hasznot húznak-e pénzügyileg is adott esetben a képviselői státusukból vagy sem, vagy éppen azok a kapható ajándékok, amelyek a tiszteletdíj egyhavi összegét nem haladják meg, olyan gyakoriak-e, hogy ebből sikerül újabb vagyontárgyakat beszerezni.

A késői órára tekintettel már nem hosszabbítanám meg a felszólalást. A summázatunk az továbbra is, hogy a javaslat ebben a formában nem támogatható. Nagyon sok módosító javaslatot nyújtottunk be, arra kérem az előterjesztőket, hogy legyenek nyitottak, vegyék komolyan azokat, és amennyiben ezeket támogatni tudják, akkor nyilván egy olyan irányt kap már a törvény ezáltal (Az elnök csenget.), hogy az kielégíti a vele szemben támasztott igényeket, azaz támogathatóvá válik.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu