DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem még egyszer szót a reggeli vezérszónoklat után, mert a megosztott vezérszónoklatban bizonyos időkorlátokkal nem tudtam minden érvet elmondani, amit fontosnak tartottam. Nem fogom megismételni a reggeli beszédet, de néhány hangsúlyt szeretnék még egy-egy ügy mellé odatenni.

Az első állítása a Magyar Szocialista Pártnak ezzel a törvénytervezettel, illetve házszabály-módosítással kapcsolatban az volt, és ezt kritizáltuk, hogy nem egy többpárti előkészítéssel zajlott ennek a beterjesztése. Erről némi politikai polémia lezajlott itt, és kaptunk viszontkritikát a kormányoldaltól, hogy miért nem vettünk részt egy másik egyeztetésen. De azt gondolom: ettől függetlenül az, hogy itt milyen politikai környezet alakult ki, azt kellett volna mérlegelni a Fidesznek, és bizony, ha most olyan a helyzet, hogy nem tudott egyeztetni más ügyben, attól még az nem jelentett fölhatalmazást szerintünk arra, hogy mindösszesen három képviselő, mintha ez csak az ő ügyük lenne, beterjesszen egy ilyen fontos szabályt.

Szeretnék néhány idézetet a figyelmükbe ajánlani. Sok olyan fideszes képviselő hölgy és úr van itt, aki nem volt akkor képviselő, amikor a Fidesz még másként gondolkodott erről. '94-ben, amikor az új Házszabályt megalkotta az Országgyűlés - és akkor volt kétharmada a szocialista-szabad demokrata kormánynak, ennek ellenére fontosnak tartotta azt, hogy hatpárti beterjesztéssel kerüljön ide a Házszabály -, Áder János a következőt mondta. "Ez a parlament is úgy indult, úgy kezdte a működését, hogy a Házszabályt hatpárti egyetértéssel, még ha vita után is, de mégiscsak hatpárti egyetértéssel fogadta el. Azt gondolom, a jövőben nagyon szerencsés lenne, ha ezekhez a hagyományokhoz, ehhez a gyakorlathoz térnénk vissza, és a parlament működésére a kétharmados törvények tekintetében, az alkotmányozás tekintetében ezek a hagyományok lennének az irányadók. Köszönöm a figyelmet" - mondta akkor Áder János, ellenzéki fideszes képviselő.

De szeretnék egy másik idézetet is fölolvasni. Ez a 2003-as házszabály-módosításkor hangzott el, méghozzá Salamon László, akkor még fideszes képviselő úr szájából. Azt mondta, idézek tőle, hogy "A házszabály-módosítás elvileg alkalmas lehet egy olyan üzenet hordozására, hogy az Országgyűlésben a Ház működésével kapcsolatosan a konszenzusos politika kerül előtérbe. Én magam örülnék a legjobban, ha a valóságos helyzet ezt tükrözné, fel kell azonban tenni a kérdést, hogy ez így van-e" - kérdezte 2003-ban. "Az őszinte és korrekt helyzetelemzés jegyében ezzel a kérdéssel kapcsolatban joggal fogalmazódnak meg a kérdőjelek. Ki kell mondanunk, hogy az Országgyűlés eddigi működésének tapasztalatai ebben a ciklusban nem tanúskodnak a konszenzusos politika érvényesüléséről, merthogy a napirend kialakítása ügyében ülésről ülésre vita van a kormánypártok és az ellenzékiek között, és a házelnök javaslatára a kormányoldal megszavazza a napirendet." Ugye, képviselőtársaim, milyen sok minden változott a felfogásban, milyen messze vagyunk már ettől? Ez az igény már egyáltalán nincsen meg a kormányoldalon.

De még egy idézetet hadd mondjak Deutsch Tamástól, aki azt gondolta, hogy "helyes az a gyakorlat, ha a Ház életét nagyon sokban szabályozó kérdésekben a Ház valamennyi oldalán legyen meg a törekvés arra nézve, hogy politikai konszenzust alakítsunk ki".

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az akkori időszakban elmondott fideszes gondolatokat, képviselői hozzászólásokat érdemes visszaidézni a mostani képviselőknek is, mert meggyőződésem, hogy ennek a Háznak használna, ha konszenzusra törekvéssel végeznénk a munkánkat. Amikor én ezt a logikai okfejtést elmondtam reggel a vezérszónoklatomban, hogy miért van szükség a Házszabály tekintetében a konszenzusra, akkor Salamon László elnök úr, aki sajnos már nincsen itt, azt mondta, hogy igaz, igaz, így volt ez '94-ben, de a '94-es Házszabály a függetlenek jogainak korlátozása miatt nem sikerült tökéletesre, és ezért az Alkotmánybíróság az orrára is koppintott az Országgyűlésnek.

Igen - én erre most tudok csak reagálni, akkor nem tudtam, mert nem lehetett reagálni -, igaza van ebben Salamon képviselő úrnak, csak ez nem válasz arra, amit én mondtam. Én nem azt mondtam, hogy tökéletes Házszabályt alkottunk a hat parlamenti frakció beterjesztésével. Ezt egy percig nem állítottam, biztos, hogy volt ebben is hiba, meg lehetett volna másként csinálni néhány dolgot; de azt igen, hogy a hatpárti egyetértésre nemcsak hogy törekedtünk, hanem így került beterjesztésre.

(23.30)

Akkor ugyanis például a fegyelmi jog tekintetében - erről beszéltem ma már egy kétpercesben, ezért nem mondom el hosszan, csak utalok rá - a szakértők javasoltak az elnöknek bizonyos fegyelmi jogosítványokat, de akkor Deutsch Tamás és Trombitás képviselő úr ezeket túlzónak tartotta, és azt mondta, ehhez a Fidesz nem járul hozzá, és nem is kerültek bele a Házszabályba. Tehát itt a kétpercesekben is érveltünk amellett, hogy látunk kockázatot az elnök erős fegyelmi jogosítványainál akkor is, ha az elnök hoz ennek keretében bizonyos döntést, és két hét múlva kell erre reagálnia a parlamenti többségnek, és akkor is, ha mondjuk, egy ellenzéki alelnök, és ezt kell minősíteni a megpanaszolás okán. Tehát nagyon jó szívvel ajánlom a kormánypárti képviselők figyelmébe azt, hogy ezt a szabályt fontolják meg, és az ehhez kapcsolódó módosító indítványokat gondolják át alaposan.

A következő téma, amiről szeretnék röviden beszélni, ez a visszamenőleges hatály. Érveltem amellett, hogy a Demokratikus Koalíció frakcióalakításának megakadályozása ilyen módon nem alkotmányos, nem törvényes, nem is korrekt, mert menet közben megváltoztatni a szabályokat, szerintem ez nem helyes eljárás. Ezt a kormánypárti képviselők cáfolták, és ők mást gondolnak erről. De szeretném az önök figyelmébe ajánlani, különösen Gulyás Gergely képviselő úr figyelmébe, aki előterjesztőként figyeli a vitát itt egész nap, hogy a Fidesz vezérszónoka, Varga képviselő úr beszélt arról, hogy bizony a visszamenőleges hatályú jogalkotás - már ha menet közben változtatjuk meg a szabályokat - mennyire káros. Igaz, hogy ő a képviselők fizetésére mondta, és azt ajánlotta a beterjesztőknek, hogy az ezzel kapcsolatos változtatást majd csak 2014-től vezesse be az új szabályrendszer.

Értem én, hogy a fideszes képviselőket e tekintetben sokkal jobban izgatja a saját fizetésük, mint a Demokratikus Koalíció frakcióalakítási joga, de hát, ha már ilyenről beszélünk a visszamenőleges jogalkotás tekintetében, akkor azt nem lehet, hogy egyik tárgykörben ez érdekes és izgalmas, a másikban meg nem érdekes és nem izgalmas. És mivel ezt nem egy spontán, kétperces föllelkesülés okán mondta valamelyik képviselő, hanem a Fidesz vezérszónoka mondta, ezért azt gondolom, hogy ezt tekinthetem Fidesz-frakcióálláspontnak is, tehát a beterjesztők méltányos eljárását ebben az ügyben mindenképpen szeretnénk igényelni.

A következő téma, amit fölírtam, amiről szeretnék beszélni, az összeférhetetlenség, de tekintettel arra, hogy a kétperces oda-vissza vitában az összeférhetetlenség ügyét szerintem elég jól kibeszéltük, ezért ezt most itt nem hoznám újra szóba, nem ismételném el a korábban elmondott álláspontomat.

Ezért a következő témára térnék, amiről szeretnék beszélni, ez a háznagy funkciója, illetve hogy szükség van-e háznagyra vagy nincs. A Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint nincs szükség háznagyra az új szabályozásban. Vannak az Országgyűlésnek alelnökei. Ha igény van arra - és hozzáteszem, ebben némi logikát látok -, hogy legyen politikai helyettese úgymond az Országgyűlés elnökének, és a politikai bizalom elve alapján akár logikus is lehet, hogy ez kormánypárti alelnök legyen, akkor én azt el tudom képzelni, hogy az egyik kormánypárti - vagy a kormánypárti - alelnök kapjon olyan általános helyettesítő jogköröket és jogosítványokat, ami a házelnöknek ezt az igényét kielégíti. Szerintem ez sokkal jobb szabályozás, mert a háznagy funkciója és egy háznagy megválasztása kiüresíti az alelnökök feladatkörét. Azt gondolom, az alelnökökre nemcsak azért van szükség, hogy ülést vezessenek és időnként díszelegjenek, hanem a Ház vezetésének bizonyos kollektív vezetési elemeit is szerintem meg kellene jeleníteni, azt gondolom, ez a házelnöknek is hasznára lenne.

Tehát mi a háznagy intézményét egyáltalán nem támogatjuk, de ha már a kormányoldal mindenképpen ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a Horthy-korszakbeli intézményt ide visszahozza, akkor a kereszténydemokraták által képviselt állásponttal tudunk inkább egyetérteni, hogy ha már lesz háznagy - mert mondom, mi nem szeretnénk -, akkor ahhoz viszont ragaszkodnánk, hogy országgyűlési képviselő legyen. Ezt Salamon elnök úr elmondta a vezérszónoklatában, azt gondolom, az ott elhangzott érvek méltánylandók, úgyhogy ajánlom a kormányoldal figyelmébe.

Végezetül Varga képviselő úr, a Fidesz vezérszónokaként egy érdekes dolgot vetett föl. Lehet, hogy rosszul láttam, kedves Gulyás képviselő úr, de mintha az ön szeme is egy picit kikerekedett volna, amikor azt a fantasztikus perspektívát vázolta föl Varga képviselő úr, hogy az Országgyűlést jogi személynek nyilvánítja ez a törvény, és ezt követően az Országgyűlés perelhető lesz. Elindítottam a jogi fantáziámat, és nagyon érdekes történeteket tudtam eköré kerekíteni. Megmondom őszintén, ennek ellenére, hogy megpróbáltam ezt bő fantáziával végiggondolni, még nem volt rá mód, hogy alaposan átgondoljuk ennek valamennyi következményét.

Tehát ebben a pillanatban nem szeretnék ebben most végleges álláspontot mondani, de azt mindenképpen el akartam mondani, hogy ez nagyon érdekes, új felvetés. Miután a Fidesz vezérszónoka mondta, ezért azt gondolom, hogy ez a Fidesz-frakció álláspontja, úgyhogy várok arra nézve az előterjesztőtől vagy akár a kormány képviselőjétől is majd néhány gondolatot, hogy mit gondolnak erről, hogy volt-e mód arra, hogy ennek a következményeit végiggondolják. Mindenesetre szakmailag, jogilag meg talán politikailag is egy rendkívül izgalmas kérdés.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint tehát nagyon fontos lenne, hogy a saját magunkra, az Országgyűlés működésére vonatkozó szabályokat konszenzussal fogadjuk el. Mert higgyék el, egész más lenne a képviselők jogkövető magatartása, ha mindenkinek úgy kellene viszonyulnia ehhez a törvényhez, hogy ő is benne volt az elfogadásában. Erkölcsileg is nagyobb kötelezettséget jelentene, nem csak jogilag, mert az evidens, hogy ezt a szabályt nekünk be kell tartani. De azt gondolom, ez nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy az Országgyűlés tekintélye erősödjön, és ezt csak azért tartom fontosnak elmondani - kicsit a saját lelkiismeretem megnyugtatása, sokkal inkább a közvélemény meggyőzése érdekében -, mert a kormánypárti frakciókon, megmondom őszintén, nem láttam nagy vágyat arra nézve, hogy ezt az elvárásunkat kielégítsék, vagy ennek megfeleljenek. De mindenesetre akár szélesebb körben tudunk - már úgy értem, a tárgykörökben - konszenzusra jutni, akár szűkebb körben, mindettől függetlenül azt kérem, hogy a módosító indítványokat és azokat az intelmeket, amelyeket itt a vitában megfogalmaztunk, fogadja nyitottan a kormányoldal, és fogadják nyitottan az előterjesztők.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Forrás: parlament.hu