DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Lehet, hogy utolsóként, némileg más kérdésekről szeretnék szólni, mint amik a nap során elhangzottak, bár kötődni fogok itt az utolsó hozzászólásokhoz is. Egyetértek Tóth József képviselő úrnak azzal a sommás véleményével, illetve reményével inkább, így fogalmaznék, miszerint a parlament tekintélyét vissza kellene állítani. Nagyon remélem, hogy ez sikerülni fog, de attól tartok, hogy ezzel a házszabály-módosítással ez nem fog sikerülni, mégpedig azért nem, mert olyan jogosítványokkal ruházza fel a Ház vezetését - erről beszéltek többen, nem akarok erre kitérni -, ami azt a fajta tekintélyt, ami nagyon megcsappant a közvélemény szemében, nem tudja visszahozni.

Az én javaslataim, amelyeket benyújtottam, több dologra irányulnak. Az egyik, ez még nem hangzott el a nap során, bár Kepli Lajos kollégám tett említést az ellenőrzésről, annak jelentőségéről. Nos, én az interpellációt az egyik leglényegesebb egyéni képviselői ellenőrzési eszköznek tartom, hozzáteszem, hogy az ellenzéki oldalon. Kevés annál szánalmasabb eseményt tudnék sorolni a parlamenti életben, mint amikor egy kormánypárti képviselő interpellál, föladja a labdát a miniszternek vagy az államtitkárnak, és akkor elfogadja a választ. Higgyék el, hogy egy politikai kultúrával rendelkező parlamentben az interpellációs lehetőséget nem sajátítja ki magának a kormányoldal, noha megteheti, nyilván nem lehet jogi eszközökkel kizárni ebből a lehetőségből, csak illik ezzel nem élni kormányoldalon.

A kormányoldali képviselőnek más eszközei is vannak arra, hogy saját kormányát ellenőrizze. Ennek nem nagyon vagyunk tanúi, az én itteni kétéves személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy a kormányoldal egyre több jogosítványt enged át a parlament jogosítványaiból a kormányoldalnak, és egyre inkább védernyőt tart a kormány feje fölé, mintsem hogy ellenőrizze. Az ellenőrzési jogosítványokkal az ellenzéki oldal próbál élni rendkívül szerény eredményekkel. Talán ez a házszabály-módosítás nem fogja tovább nyirbálni az ellenzéki jogosítványokat, bár érzek ilyen veszélyt az összbenyomásaim alapján.

Visszatérve az interpellációhoz, én azt javasolom, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt elnök úr, hogy az interpellációt vegyük komolyabban. Ez alatt azt értem, hogy tegye kötelezővé az interpellálandó miniszternek a személyes választ az új Házszabály, a házszabály-módosítás. Azt a szisztémát javasolom, amit az azonnali kérdések és válaszok órájában alkalmaz a Házszabály, hogy tudniillik, hogyha halaszthatatlan elfoglaltsága miatt az interpellált miniszter nem tud jelen lenni, hogy személyes választ adjon, akkor legyen ő köteles arra, hogy a legközelebbi harmadik alkalommal személyesen válaszol. Ez jelenleg nem így van.

A kormánynak számos olyan tagja van, aki interpellálhatatlan, nem tudjuk megszólaltatni. Személyesen mondhatnám akár a külügyminisztert, akár a nemzetgazdasági minisztert, akár a nemzeti fejlesztési minisztert, aki rendkívül kínos produkciókat mutatott az első alkalmakkor. Igenis, a miniszternek kötelessége személyesen helytállni, és személyesen a parlament plénuma előtt és az ország közvéleménye előtt igazolni, bizonyítani azt, hogy a kérdésekre valóban tud válaszolni, és nem passzolja azt le az államtitkárainak.

Tudom, hogy ezt a jogosítványt vagy ezt a lehetőséget - inkább így mondanám -, hogy nem köteles a miniszter az interpellációra személyesen válaszolni, ezt nem a Fidesz-KDNP-kormányszövetség találta ki, átvette ezt a lehetőséget az előző Házszabályból. Ez valamikor nem így volt. A rendszerváltás utáni első szabadon választott parlamentben a miniszterek személyesen válaszoltak. Én számos olyan interpellációt láttam, hallottam ebben a Házban, amikor a kormányoldal szavazta le, a kormányoldal is leszavazta a saját képviselőjének a válaszát az interpellációra. Ilyet az utóbbi években nem tapasztalunk, helyette inkább szaporodnak a kormányoldali interpellációk. Ez tehát az egyik olyan változtatás vagy módosítás lehetne, amitől azt remélném én magam, hogy ha a kormányoldali képviselőtársaim több interpellációt engednének át az ellenzéki oldalnak, és a miniszter pedig köteles lenne legkésőbb harmadik alkalommal személyesen válaszolni, akkor ez emelhetné a Ház tekintélyét, az érdeklődést a közvélemény szemében.

A másik gondolatom mint gyakorló bizottsági elnök tapasztalataiból származik, ez pedig a bizottsági munka javítása. Túl azon, hogy két kézzel szavazunk, ami siralmas, és Európában, azt hiszem, hungarikumnak számít; ezt is volt szíves az első szociálliberális koalíció bevezetni. Ezért a Fideszt nem érheti szemrehányás, nem ő találta ki, ő csak átveszi mindazokat az eszközöket, amelyeket megörökölt, még akkor is, hogyha ezek nemigen nevezhetők egy politikai kultúra magas szintű használatának. Tehát a bizottsági munka olyan értelmű javítását szeretném én javasolni, és javasolom is a módosító indítványomban, amelynek az a lényege, hogy a bizottságok hozzanak határozatot, formális határozatot egy-egy eseményről, és hogy miről, azt talán a bizottság hatáskörében kell tartani, hagyni. Például egy miniszteri meghallgatásnál, egy beszámolónál ne csak formális befejezése legyen egy meghallgatásnak, hanem szülessék egy határozat, tegyék azt nyilvánossá a parlament honlapján, küldjék meg a címzettnek, az érintettnek, és a politikai kultúra függvényében legyen köteles a címzettje a határozat szerint intézkedéseket hozni, azokat hozza vissza a bizottságnak és így tovább, ahogy ez működik az angol parlamentben, a német parlamentben és más, fejlettebb demokráciákkal rendelkező országokban.

Végül, de nem utolsósorban egy konkrét javaslatom van, ez már a költségvetési bizottság hatókörébe tartozik, de minden bizottságot érint. Mindannyian tudjuk, hiszen minden képviselő tagja valamelyik bizottságnak, hogy van két olyan gazdasági tárgyú törvényjavaslat minden esztendőben a Ház előtt, amelynek tárgyalásában, véleményezésében minden bizottságnak részt kell vennie, ez a központi költségvetési törvényjavaslat, a másik a zárszámadási törvényjavaslat. Ez a módosítás megőrzi, meg kívánja hagyni azt a gyakorlatot, amit én nem tartok jónak. A gyakorlat szerint minden bizottság külön köteles véleményezni a költségvetési törvényjavaslatot is meg a zárszámadási törvényjavaslatot is. Ugyan javult a helyzet valamit a korábbihoz képest, mert nem 17-szer hangzik itt el a többségi vélemény meg a kisebbségi vélemény az "általános vitára alkalmas" sztereotípiák felolvasásával, hanem egy összefoglalót készít a költségvetési bizottság, és tulajdonképpen egy integrált pró és kontra vélemény hangzik itt el erről a két törvényjavaslatról.

A következőt szeretném megfontolásra ajánlani, és a módosító indítványom is erre irányul, hogy tegyünk egy lépést egy konzervatív irányba, nevezetesen abba az irányba, ami a múlt század első felében meg az azt megelőző dualista idők idejében érvényesült, hogy tudniillik az akkori pénzügyi bizottság részletesen és alaposan tárgyalta heteken át a költségvetési törvényjavaslatot, amelyet a miniszterelnök vagy a pénzügyminiszter terjesztett a képviselőház elé.

(0.50)

És a pénzügyi bizottság egy részletes jelentést készített az Országgyűlés számára. Ezt a pénzügyi bizottsági jelentést a miniszterelnöki vagy pénzügyminiszteri törvényjavaslattal együtt tárgyalta a Ház. Tehát nem kényszerültek olyan helyzetre pénzügyekkel egyébként nem foglalkozó bizottságok, hogy ők formális véleményeket fogalmazzanak meg, miközben a dolog természeténél fogva a költségvetési joghoz, az adóügyekhez, pénzügyekhez, fiskális vagy monetáris pénzügyekhez kevesebbet értenek. Tehát nem kell terhelni úgymond minden bizottságot azzal, hogy kötelező jelleggel napirendjére vegye a költségvetési és a zárszámadási törvényjavaslatot.

Ez nem azt jelenti, nem akarok ajtóstul menni a házba, hogy bármely bizottság, amely úgy gondolja, hogy őt mégiscsak érdekelné a költségvetési törvényjavaslat, megteheti a bizottsági elnöki értekezleten, hogy úgymond kikéri ezeket a törvényjavaslatokat a saját bizottsága számára, és azt a fejezetet, azt a blokkot, azt a területet, amiről érdemi véleménye van, természetesen megnézheti. Tehát én a kötelező jelleget szeretném oldani és a fakultatív jelleget meghagyni, viszont a költségvetési bizottság fő felelősségét pedig erősíteni.

Ehhez természetesen egyfajta szakosodásra lenne szükség a költségvetési bizottságban, hiszen ott lenne feladat a költségvetést részletesen bírálni, fejezetenként elemezni és véleményezni, amihez egyfajta specializálódásra lenne szükség. Ez megoldható, ha nem is rövid távon, de középtávon mindenképpen. Akkor azokkal a partnerbizottságokkal a költségvetési bizottság úgymond szakelőadója tartaná a kapcsolatot, amelyeknek a fejezetéről éppen szó van. Így történik ez a költségvetési vita Németországban vagy más országokban is, és lényegében a plenáris ülésen éppen úgy mód van természetesen minden képviselőnek benyújtani a maga indítványait, de a plenáris ülésen már csak azokkal a kérdésekkel foglalkoznak, amik a pénzügyi bizottság vagy a költségvetési bizottság jelentéseiből a plenáris ülés elé kerülnek.

Azt gondolom, hogy ezzel jelentősen javítható lenne a parlament költségvetési joga gyakorlásának a hatékonysága, ami különösen az elszámoltatás oldaláról nézve rendkívül szegényes. Ezért is vállalkoztam arra - ma még lesz egy szereplésem, egy napirend utáni hozzászólás -, hogy elmondjam azokat az ismereteket, amelyeket más fórumokon vagy más napirendi pontoknál talán nem lehet, hogy miként lehetne, miként kellene Magyarországon a közpénzekkel való elszámoltatás kultúráját emelni. Azt gondolom, elsősorban a parlament feladata, felelőssége ez. Mutasson példát abban, hogy a közpénzekkel el kell számolni, közpénzek nem maradhatnak ellenőrizetlenül úgy, ahogy ez nálunk hosszú-hosszú évek óta történik. És ne csak azt állapítsuk meg, hogy a gyerek beleesett a kútba, és már bele is fulladt, hanem azokat a preventív intézkedéseket meg lehessen hozni, hogy a gyerek ne eshessen bele a kútba, és ne a károkat regisztrálja a Számvevőszék vagy más ellenőrző szerv, hanem azokat az intézkedéseket meg lehessen hozni kellő időben, amelyek a szigorúbb, szigorú elszámoltatás esetén lehetségesek. Erről szeretnék még majd mondani néhány gondolatot.

Azt javaslom tisztelettel, hogy ezeket a javaslatokat az ellenőrzési munka színvonalának a javítására, a parlament költségvetési jogának az érdemi gyakorlására fontolják meg, és szíveskedjenek majd támogatni az indítványaimat.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu