DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ott folytatnám, ahol Staudt képviselőtársam abbahagyta. A mégoly jó szándékú törvényjavaslat esetében is érthetetlen sietséget mi sem bizonyítja jobban, hogy úgy kezdte meg a Ház a részletes vitát, hogy például az ajánlási pontok nem álltak a képviselők rendelkezésre. Tényleg érthetetlen egyfelől ez a sietség, és ezt pontosan Horváth képviselőtársunk módosító javaslata is mutatja, hogy hát a gyors munka nem mindig a minőséget szolgálja.

Még egyszer meg szeretném erősíteni azt, amit tegnap már egyszer elmondtam, hogy pontosan az alapvető kódexek - és ilyen a polgári perrendtartás is - esetében nem megengedhető az, hogy apránként, szálanként nyúl hozzá a jogalkotó. Itt lenne az ideje annak, hogy a jogalkotási törvényben szabjon gátat a parlament annak, hogy bizonyos alapvető életviszonyokat szabályozó törvényeket korlátlan alkalommal tudjon az Országgyűlés, a jogalkotó módosítani, hiszen ez a jogbiztonságot, a jogrendszer kiszámíthatóságát az egyszeri jogkereső állampolgár és a jogi képviselőik számára nagymértékben gyengíti.

Először szeretnék szólni arról a módosító javaslatomról, amiről már imént Staudt képviselőtársam is ejtett pár szót. Ez arról szól, hogy a hirdetményi kézbesítés egyidejűleg történjen meg az adott bíróság honlapján, illetve az erre a célra fenntartott központi honlapon is, amit nyilvánvalóan az Országos Bírósági Hivatalnak kell működtetnie.

Szeretném jelezni azt, hogy ez a javaslat nem pusztán abból fakad, hogy az internetes elterjedtség meglehetősen megnőtt az utóbbi években, hanem abból a tapasztalatból is, hogy az elmúlt évtizedekben a hirdetményi kézbesítés nem töltötte be azt a funkcióját, amit eredetileg a jogalkotók hosszú évtizedekkel ezelőtt neki tulajdonítottak. Ugye, a fikció az volt, hogy a jogkereső állampolgár ellátogat egy polgármesteri hivatalba, ellátogat egy bíróság épületébe, és hogyha nincs is tudomása arról, hogy valami konkrét eljárási cselekményben érintett, ott majd szépen észreveszi a kifüggesztett hirdetményt. Mindannyian tudjuk, hogy ebből tényleg csak a fikció maradt, mert annak a valószínűsége, hogy az állampolgárok egy hirdetőtábla előtt döbbenjenek rá, hogy a rendőrhatóság, a végrehajtó, a perbíróság vagy éppen egy közigazgatási hatóság velük kapcsolatban valamilyen intézkedést tett, meglehetősen csekély.

Ugyanakkor ahhoz, hogy a polgári perek valóban a felek jogainak a megóvása mentén folyjanak le, elengedhetetlen olyan irányban korszerűsíteni a hirdetményi kézbesítést, tehát a fikciós kézbesítés intézményét, hogy legalábbis növeljük az esélyét annak, hogy a perbeli cselekményben érintett állampolgár valóban tudomást szerezhet az adott perbeli cselekményről. Ezért javasoljuk azt, hogy polgári perekben az adott bíróság honlapján, és célszerű lenne, hogyha az Országos Bírósági Hivatal pedig egy központi honlapon az ilyen hirdetményeket összesítené, legyen könnyen kereshető formában hely arra, hogy a hirdetményekre rá lehessen bukkanni. Ezzel is növelnénk a valószínűségét annak, hogy a hirdetményi kézbesítés ne pusztán fikció legyen, hanem legyen reális valószínűsége annak, hogy az egyszeri ember rátalál arra a hirdetményre, amely adott esetben az ő jogait kőkeményen érinti.

Itt szeretném azt is megjegyezni, hogy bár most a polgári perrendtartás van előttünk, ugyanezeket a módosításokat célszerű lenne átvezetni a végrehajtási törvényen, illetve a közigazgatási eljárási törvényen is, sőt a büntetőeljárási törvényen is, mert ugyanez a probléma a különböző más eljárásokban - végrehajtási eljárásokban, adott esetben büntetőeljárásokban, közigazgatási hatósági eljárásokban - is fennáll. Egész egyszerűen illuzórikus ma azt gondolni, hogy az állampolgárok nagy tömege bizonyos rendszerességgel felkeresi ezeket a hivatalokat.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy nem tehetjük viszont meg azt sem ma Magyarországon, hogy kizárólagossá tesszük az internetes hirdetményt. Ezért szerepel úgy a javaslatunkban, hogy párhuzamosan kerüljön kifüggesztésre egy hirdetmény és legyen közzétéve az interneten. Ha néhány évtized múlva valóban annyira általánossá válik az internetes hozzáférés, akkor nyilván egy ilyen szabályt adott esetben felül lehet vizsgálni, de jelenleg a szociális szempontoktól, illetve attól, hogy ma az idősebb generációban nyilvánvalóan az internetes hozzáférés nem megfelelően elterjedt, szükséges az, hogy párhuzamosan működjön a két hirdetményi kézbesítési forma.

Papcsák képviselőtársamnak az előterjesztői ajánlatát köszönöm, és nyilván akkor megtaláljuk a módját annak, hogy maga a 4. ajánlási pont maradjon terítéken.

Amiről még szeretnék viszont szólni, a 6. ajánlási pont alatt ennek a törvényjavaslatnak a hatálybalépésére vonatkozik. Az eljárásjogi szabályok hatálybalépésével kapcsolatban az általános előírás az, hogy ezek a módosítások, egyáltalán az eljárásjogi szabályok azonnali hatálybalépéssel alkalmazandók, rögtöni hatályuk van ezeknek a szabályoknak. Viszont akkor, amikor egy perbeli cselekményt, ráadásul a kézbesítést, ami éppen nem egy egypillanatú cselekmény, hanem jellemzően hosszabb időtartamot vesz igénybe, egy ilyen hosszabb időtartamot igénybe vevő perbeli cselekményt módosít a jogszabály, akkor eléggé furcsa helyzetek is előadódnak. Éppen azért javasolom, hogy legyen egy speciális hatályba léptetési szabály, ami úgy hangzik, hogy a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell ugyan ezt a módosító rendelkezést, de kivéve azokat az eseteket, amikor az idézés kiküldésére a törvény hatálybalépését megelőzően került sor.

Tehát azért azt lássuk be, hogy meglehetősen abszurd helyzetet eredményez, hogy a perbeli cselekményt megkezdik, a bíróság kiküldi az idézést, és miközben még postán van valahol, hatályba lép ez a jogszabály, és már tulajdonképpen kiderülne, hogy a bíróságnak valójában másként kellene eljárni. Azt gondolom, ez egy meglehetősen sajátos jogi helyzetet eredményzene, éppen ezért nagy tisztelettel javasolnám, hogy fontolja meg mégis az előterjesztő, hogy pontosítja ennek a jogszabálynak a hatálybalépési szabályait. Egészen egyszerűen kezelhetetlen eljárásjogi helyzetet eredményez, amikor egy már megkezdett eljárásjogi cselekményt érint az eljárásjogi cselekményre vonatkozó törvénymódosítás.

Szerintem a jogbiztonságot az szolgálja, hogyha ugyan adottnak vesszük, hogy az eljárásjogi szabályoknak rögtöni hatálybalépésük van, de már megkezdett eljárási cselekményekre csak egytípusú, a cselekmény megkezdésekor hatályban volt jogszabályt kell a jogalkalmazónak alkalmaznia.

Ezzel együtt, ezekkel a javaslatokkal együtt azt gondolom, hogy természetesen a törvényjavaslat vagy a törvénymódosítás iránya helyes, azért azt még egyszer szeretném megjegyezni, hogy sem a sietségre nem látunk olyan óriási indokot, és célszerű lenne a polgári eljárási vagy büntetőeljárási törvényeket nem hetente vagy havonta, random módon - éppen kinek mi jut eszébe - módosítani.

A másik megjegyzésemmel pedig egyáltalán nem szeretném itt akárcsak a kormánypárti képviselőknek sem elvitatni a jogát az önálló indítványokhoz, de pontosan a nagy kódexek esetében talán az szolgálja a jogrendszer egységességét és minőségét, hogyha a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot nem hiába tartják fenn az adófizetők, és talán itt lenne az ideje annak, hogy az Orbán-kormány végre a képviselői kormányzásról áttérjen a rendes kormányzásra.

Köszönöm szépen.

(14.40)

Forrás: parlament.hu