GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azokkal a képviselőkkel értek egyet, akár kormánypártiak, akár ellenzékiek, akik azt gondolták, hogy az Országgyűlésről szóló törvényjavaslattal valóban előrelépünk a hatékonyság irányába, de ehhez az kellett volna, hogy a mai vitát egyrészt ne ilyen gyorsan zárjuk le. A másik, hogy kezdjük kutatni azokat az okokat, okozatokat, amelyek odavezettek, hogy egyrészt a parlamentről, rólunk, képviselőkről ilyen vélemény alakulhat ki a társadalomban.

Tisztáznunk kellene, hogy mit tekintünk hatékonyságnak. Ha a miniszterelnök úrra gondolok, ő darabra számolja. Én minőségre számolnám, hogy a törvények, amelyek elhagyják a Házat, azok jó minőségűek legyenek, tartósan vitassuk meg. Azt hiszem, Bodó Sándor képviselő úr nem bántóan, de azt mondta, hogy nosztalgiázunk. Engedje meg nekem, én az ötödik ciklusomat töltöm itt, és ahogy körülnézek, talán nincs is más a teremben, de hadd mondjam el... Bocsánat, Latorcai elnök úr. Visszaemlékszem arra, amikor ez a Ház úgy működött, hogy minden törvénynél az általános vitát megkezdtük, aztán egy hét múlva folytattuk, és az sem volt ritka, hogy a harmadik héten is folytattuk. Aztán tartottunk egy hét szünetet - mármint nem bezárva a Házat, hanem az adott témát illetően -, és csak utána került sor a részletes vitára. Én most azt kérem a kormánypárti képviselőktől, gondolják végig, hogy ehhez a valamihez képest hol tartunk most.

Tehát, ahogy fokozatosan haladtunk előre - és talán ezt Répássy államtitkár úr is megerősíti -, a gyorsítás folyamatában eljutottunk oda, hogy azt mondtuk: na, de hat hét azért elég legyen. A hat hétbe már nem fért bele a háromhetes általános vita, de akkor is azzal lehetett számolni. Ez a hat hét már nincs. Itt lóhalálában megyünk. Amikor azt gondolom, hogy hatékonyság, meg sokan beszéltek a nyilvánosságról - a nyilvánosságba az is beletartozik az én felfogásom szerint, hogy maga az állampolgár, a választópolgár, aki akar, érezhesse úgy, hogy részese a döntésnek. Na, de most nincs meg ennek a feltétele.

Akkor, amikor - ahogy elmondtam, és ezeket már nem akarom ismételni - tehát a képviselőnek magának sincs ideje megismerni egy jogszabályt, és már lezáródik az általános vita, akkor annak lesz olyan hibája, és ebből lesz - nagyon sokszor fogom elmondani, van, aki már hallotta - az olyan alapvető szarvashiba, mint ami becsúszik az alaptörvénybe - Nyikos képviselő úrral mind a ketten beszéltünk erről -, hogy a nemzeti vagyon ellenőrzését végzi az Állami Számvevőszék. Ellenőrzi a nemzeti vagyon gyarapodását, változását, tehát hogy én mit kezdek a szemüvegemmel, a töltőtollammal, mert ez mind része.

Tehát nem más, mint egyfajta, az előterjesztők által egy nemzetieskedő kifejezést használ, és így a nemzeti vagyon bekerült. Aztán szembesültünk az Állami Számvevőszékről szóló törvényben, hogy hoppá, most viszont valamit csinálni kellene, mert azért időközben csak rájöttek a kormánypárti képviselők is, hogy itt valami baj van, tehát helyette lett egy ilyen rendkívül csavart megoldás, de nem jó. És nem lehet hozzányúlni, időközben más pontok is előjöttek, de én most abba már nem akarok belemenni, csak hadd mondjam azt, valamelyik este, most már a nevét nem tudom, kormánypárti képviselő úr egy hasonló, ilyen alaptörvényes felvetésemre, miután belátta, hogy igazam van, egyszerűen azt mondta: hogy van nekem jogom ezt felvetni, mert nem vettem részt a vitában. De jogom volt elolvasni, jogom volt pirossal kidekorálni. Azt gondolom, hogy az, ami itt történik, tényleg meglehetősen problémás.

Ugyanezt mondanám a nemdohányzókról szóló törvénynél. Át van kergetve, át lett erőltetve. Amikor itt a vitában azt mondtuk, hogy bizony az önök által készített alaptörvénnyel is problémája lesz, tehát ha bármely egészségügyi szolgáltató megtámadja ezt a törvényt az Alkotmánybíróságunknál, meg fogja nyerni, mert a törvényből hiányzik egy olyan passzus, hogy az, akinek ma nincs meg a feltétele ahhoz, hogy dohányzó-, bocsánat, hadd mondjam azt: szivarszobát alakít ki a megfelelő műszaki körülmények között, ezt nem teszi lehetővé. Kógensen kimondja a szabály, hogy akinek van, van; akinek nincs, nincs. Erre nem lehet azt mondani, hogy versenysemleges megoldás! Ez egyfajta diszkrimináció, és nem lehetett vele mit kezdeni.

(1.00)

Említettem már Tóth képviselő úrnál a felszólalásokban való korlátozást. Ha a képviselő úr azt mondta volna, hogy igen, megvan ez a lehetőség - volt, egészen eddig -, hogy obstrukcióként a képviselők beszélnek másnap reggelig, de lehetett volna ezt kulturáltabban is korlátozni, nem így, hogy öt perc. Az öt percből lesz az - most bátran mondom, mert már túl vagyok a gazdasági bizottságnak a kamarai törvény módosítását napirendre tűző és megvitató javaslatán -, hogy a kormánypárti képviselők közül egy sem volt a bizottság tagjai között, aki elolvasta volna az egyoldalas javaslatot. Így kerülhetett be az, hogy ma az ipari és kereskedelmi kamarába az ügyvédek, az építészek, az orvosok - nem folytatom tovább -, tehát akik hivatásrendi kamarák tagjai, szintén regisztrációs díjat fizetnek, viszont abból a kamarai díjból vonják le, amit a hivatásrendinél kell fizetni. Tehát még onnan is elszívja a pénzt, és erre az volt a válasz, hogy nem kellene megtámadni a kereskedelmi meg iparkamarát. Ez nem az, ez csupán az, hogy valahol rendet kellene tenni, tehát a bölcsességünket, az okosságunkat és az okosságban való versengésünket kéne tudni bemutatni a közvéleménynek.

A továbbiakban nem akarok hosszan már beszélni, mert a kétpercesekben meg a vita elején sokat beszéltünk a vagyoni kérdésekről, itt inkább csak szeretném még egyszer megerősíteni így egybefüggően, hogy mi, szocialisták csak olyan változatot támogatunk, amely nem kerül többe javadalmazás címén a költségvetésnek - az itt kínált megoldás többe kerül -, nem lesz bonyolultabb az adó, a tb szempontjából. Ez a javaslat az lesz, tehát ezért nehéz elfogadni. Ugyanakkor mi tartjuk - itt sokan vitatták, főleg jobbikos képviselőtársaim fogadnák el, és ők ebben egyetértenek -, hogy igenis szankciókra van szükség. Ezen kellene vitatkoznunk, hogy hogyan és miképpen, milyen körülmények között.

Lehet játszani a gondolattal, valaki beszélt arról, hogy az adatokat meddig őrzi majd meg az új őrség. Képviselőtársaim, itt ezt a kis kék kártya, ezt rögzítik, mikor reggel bejövünk, rögzítik, amíg itt vagyunk a házban. Föl lehetne tenni az adatlapunk mellé, hogy ki hány órát tölt itt a házban, ha azt nem is, hogy a plenárison. Nagyon érdekes lenne, és ennek az informatikai háttere megvan. Ez is egyfajta bizalomerősítő, de lehet ezzel úgy élni, mint amit Gaudi-Nagy Tamás mondott, hogy a hozzászólásoknál, aki sokat szól hozzá, arra azt mondják azok, akik egy-két hozzászólásra vállalkoznak, mert beszél. Nem, mert elolvas sok javaslatot, és van róla véleménye, esetleg netán kommunikál másokkal is.

Ugyanígy a javadalmazáshoz hadd hozzam be a bizottsági kérdést, amiről beszélt Kepli képviselő úr és Nyikos elnök úr. Az, ami itt történik, majdhogynem azt mondom, mintha a bizottságok kiirtásáról lenne szó. Mert ha a bizottsági munkát és a teljesítményt nem akarom elismerni, akkor azt jelenti, hogy a képviselő egyszerűen nem vállal - itt a vitában megpróbálták a képviselőtársaim bemutatni -, nem vállal bizottsági tagságot. Akkor biztosan nem kell tőle levonni. Na de akkor ki fog itt előterjeszteni? Lehet, hogy nem kell a bizottság? Nem kell az a fajta alapos bizottsági munka, amiről Nyikos képviselő úr beszélt?

Tehát azt gondolom, hogy ez így nem jó, ezzel valamit kezdeni kell. Amiért bizakodó vagyok, hogy ugyanerről a vezérszónoklatban Rubovszky képviselő úr is beszélt, tehát bízom benne, hogy a kormánypárti képviselők ki fognak találni valamilyen megoldást, mert tudom, hogy nekünk erre nincs lehetőségünk, hogy javaslatot tegyünk. Azt csak zárójelben jegyzem meg, tisztelt képviselőtársaim, szóval az, aki ma azt hiszi, hogy egy gépkocsi használata csak az üzemanyagból áll, az óriásit téved. Ezért merem azt mondani, hogy a vagyonnyilatkozatnál olyan finomhangolásokat is kéne tenni, nem elég az, hogy azt mondja, mikor szerezte, hanem mondjuk, milyen évjáratú. Tudom, hogy több képviselőtársam van, aki szereti lecserélni az autóját, de nem mindig vadiújat vesz. De látom, amikor a helyi médiában az van, hogy ebben a ciklusban kétszer vett, holott semmi mást nem tett, mint mondjuk, egy háromévest ötéves korában lecserélt egy másik háromévesre, tehát valahol az évjáratot bele kellene tenni.

Ugyanilyen a hiteltartozások ügye. A rendszer ma nem fogad el mást, mint beírni egy számot. Viszont, ha önök közül van valakinek - nekem van - lakáshitel-tartozása, hogy mikor mennyivel tartozom, azt csak az évfordulón tudom meg, mivel én áprilisban vettem fel, április 30-án, tehát nincs december 31-ei adatom. Mit írjak be? Amíg kézzel írtuk, addig mindig beírtam, hogy az összeg időarányos része. Aztán a gyerekeim azt mondták, hogy apa, most már be kellene írni, akkor is, ha tavaly áprilisi, de írd be. Erre rögtön azt írta az újság, hogy egy év alatt törlesztettem a hitelemnek valamekkora részét, arról már a kutya nem beszél, hogy ez egy tízéves törlesztés eredménye.

Aztán kell hogy beszéljünk, sokan, sokat beszéltek a bizottságokról, én még az eseti bizottságot hadd hozzam szóba. Jó dolognak tartom, hogy megjelenhetnek a bizottságban nem képviselő tagok, de azt kérdezem - nekem elég, ha Répássy államtitkár úr vagy Gulyás Gergely fejbólintással megerősít, mivelhogy nem vagyok jogász -, ugye a határozatképességet csak a szavazati jogú tagok alapján számoljuk. (Gulyás Gergely bólint. - Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Ez is érdekes, de akkor is... Nem mindegy, mert tessék elgondolni, egy nyolctagú bizottságnak a javaslat szerint a fele lehet külsős tag, maradtak négyen képviselők. Ez azt jelenti, hogy a négyből ketten vagy hárman már határozatképesek. Tehát azt gondolom, hogy a jó dolgot is valószínűleg tovább kell öltöztetnünk.

Aztán egy másik, amit mindenképpen pontosítani kell: a köztársasági elnök 30 napra elnapolhatja az Országgyűlés ülését. Szóval, hogy ehhez nem teszünk néhány bajuszt, hogy mi az a fennforgás. Tehát ugyanúgy, ahogyan előírja a ma hatályos Házszabály, hogy mikor kezdeményezhetek én vagy egy frakció rendkívüli ülést, ezt ugyanígy ki kell hogy mondjuk, hogy a köztársasági elnöknek, jó, el tudom képzelni, hogy legyen ilyen jogosítványa, de akkor azért ezt valamilyen keretek közé kellene hogy szorítsuk.

Az összeférhetetlenségről egyetlen mondat, Bodó képviselő úr. Szóval azért furcsa, hogy önök erről beszélnek, csak megint az a néhány hónappal mögöttünk lévő, amit Lamperth Mónika elmondott, ahogy a hivatalok élére még mindig képviselőket neveztek ki, most hirtelen azt mondjuk, hogy összeférhetetlen.

A mentelmi ügyekkel azért nem foglalkozom, mert azt Rubovszky elnök úr elmondta, hogy a bizottságunk a hosszan kivitatott kérdéseket bizottsági módosítóként be fogja nyújtani.

Szeretném még egyszer fölhívni a figyelmet erre az úgynevezett kizárásra, a kizárási idő és az arra való javadalmazás kérdésére, mert azt gondolom, ebből problémánk lehet. Ezt vagy jobban körül kell írni, vagy egyszerűen azt kell mondani, hogy a kizárás már önmagában egy büntetés, hogy nem vehet részt valaki a vitában, mert nyilván azért heveskedett, mert részt akart venni.

Abban a kérdésben, amiről Nyikos képviselő úr beszélt, szeretném megerősíteni, nagyon egyetértünk, de a ma hatályos szabályban is benne van, hogy a kormány tagjai, ha lehet, személyesen válaszoljanak. Azt gondolom, érdemes lenne egy statisztikát nézni - megint csak az öt ciklus alatt végig -, hogy ilyen keveset miniszterek még soha nem tartózkodtak a plenáris ülésen, mint ebben a kormányzati ciklusban. Sőt továbbmegyek, ebben fordult elő az, amikor egy adott kérdésre, hogy hol a kormány képviselője, az volt a válasz, hogy nem a kormány az előterjesztő. Szeretném elmondani, hogy a ma hatályos Házszabály szerint is a kormány tagjának vagy a helyettesítőjének akkor is részt kell venni, ha a tárgykörébe eső bármilyen indítvány napirenden van. Tehát nem, ezt a kormánytagok lerázták magukról. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen a szót, elnök úr, akkor még egyszer fogok majd szót kérni.

(1.10)

Forrás: parlament.hu