BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ebben a vitaszakaszban az első felszólalásomban a 61., 72., 83. és 96. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni.

Több ajánlási pont foglalkozik a közlekedésszervező irodák intézményével és egyáltalán a közlekedésszervező fogalmával. Engedjék meg, én nem akarom megismételni azt, amit az általános vitában a közlekedésszervezőkről elmondtam, elégedjünk meg azzal, hogy annak az intézményrendszernek már a születése is roppant aggályos volt, amelyik ma közlekedésszervezőként működik a távolsági közlekedésben, hiszen gyakorlatilag azért jött létre, hogy felülről legalizálja azt a vasútbezárást, ami 2007-ben, majd 2009-ben Magyarországon történt.

Egyszerűen azt látjuk a közlekedésszervezői iroda intézményén, hogy úgy alakult ki, olyan foglalkoztatási, felügyeleti körülmények között, hogy gyakorlatilag csak a központi akarat végrehajtására képes, tehát nem tudja integrálni, nem tudja fölfelé megfelelően közvetíteni azokat a közlekedési igényeket, amelyek az egyes régiókban megmutatkoznak, így e tekintetben is hiátussal rendelkezik.

A másik hiátus, hogy tulajdonképpen ezek menetrendszerkesztő csapatok, amelyeknek nincs döntési joguk abban a tekintetben, hogy egy adott régióban hogyan és milyen módon választják ki a szolgáltatót. Emiatt tulajdonképpen a párhuzamosságok kiváltására sem alkalmasak, és itt megint csak hangsúlyoznom kell, hogy párhuzamosság alatt nem feltétlenül közút-vasút párhuzamosságot kell érteni, hanem sok esetben közút-közút párhuzamosság is van. Például gondoljunk arra, hogy számos Volán-vállalat alkalmazza azt a módszert, hogy a területére más megyéből beérkező autóbuszok előtt két-három perccel elindítja a saját autóbuszát, hogy ezáltal védje a saját piacát, és a kívülről bejövő autóbusz természetesen már utasok nélkül fog közlekedni. Egyébként ez a rendkívül káros rendszer az oka annak is, hogy rendkívül rosszak a megyehatáron átnyúló összeköttetések Magyarországon, így nem az utazóközönség érdekét és a tényleges utazási igényeket veszik figyelembe, hanem gyakorlatilag egymás piacába próbálnak beleharapni, ahol tudnak.

Na most, ezért a Jobbik úgy gondolja, hogy ezt az egész közlekedésszervezői intézményrendszert át kellene gondolni, és alulról szervezettebben létrehozni. Ha önök most járási rendszerben, megyei kormányhivatalokban alakítják ki a közigazgatási struktúrát, akkor igazán beleférne ebbe az, hogy a szakminisztérium megfelelő embere ott legyen ezeken a helyszíneken, vagy legyen olyan munkatárs ezekben a hivatalokban, aki ehhez ért, és tudná a szükséges információkat a közösségtől, az önkormányzatoktól, a civilektől, a munkaadóktól összeszedni és a kormányzat felé továbbítani.

(16.40)

Ezzel egyébként szerintem egy hatalmas költséghalmazt is megspórolnának, hiszen erre a közlekedésszervező intézményrendszerre ráépült egy nagy vízfej a Közlekedéstudományi Intézetben, amely aztán eszi az állami milliárdokat, szemben a vidéki vasúti közlekedéssel, amit mindig a legkárosabbnak tartanak egyesek.

A következő ajánlási pont, amihez szeretnék hozzászólni, a 83-as. Ebben egységes közszolgáltatási menetrendre tettünk javaslatot. A törvény itt megint szolgáltatócentrikus, nem utascentrikus. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az egyes szolgáltatókkal közszolgáltatási menetrendre vonatkozó megállapodást kötnek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy külön van az egyes szolgáltatóknak, de legalábbis az egyes szolgáltatási területeknek a közszolgáltatási menetrendje. Nagyon éles az elkülönülés a törvényben például a helyi menetrendek és a helyközi menetrendek között. Ezen Európa már túllépett, hölgyeim és uraim. Normális országokban, ahol hatékony, az egyéni közlekedéssel versenyképes közösségi közlekedést akarnak csinálni, ott bizony az egyes szolgáltatókra vonatkozó menetrendeket egy egységes menetrendben rögzítik, és ez az egységes menetrend például régiónként hozzáférhető az utazóközönség számára, és integrált megint, tehát tartalmazza az egyes szolgáltatók közötti átszállási kapcsolatokat is.

Az utolsó, amit ebben a felszólalásomban szeretnék elmondani, az alapellátás kérdésköre. Önök elmondták itt a vitában, hogy milyen jó, hogy legalább szabályozzák végre, szemben a korábbi időkkel, hogy három autóbusz- vagy három vonatpárt biztosítani kell minden település számára legalább hétköznapokon. Úgy gondoljuk, hogy igen, ezt lehet alulról is értelmezni, de lehet felülről is értelmezni, ha pedig felülről értelmezzük, és azt mondjuk, hogy adott esetben ez a szolgáltatás romlásával járhat, akkor nem arra kellene hivatkozni, hogy milyen jó, hogy ezt végre szabályozzuk, hanem azt kellene meghatározni, hogy mi az (Az elnök csenget.), ami az emberek számára elfogadható. (Az elnök csenget.) Ez a Jobbik álláspontja.

Forrás: parlament.hu