DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem az ilyenkor megszokott udvariassági formula miatt mondom, hogy köszönöm elsősorban a jelen lévő képviselőknek az igen aktív részletes vitát, amelyből ha az ember leszámítja a nyilvánvalóan egy többpárti parlament működéséhez szorosan hozzá tartozó politikai felhangokat, akkor úgy gondolom, hogy gyakorlatilag minden hozzászólás a törvénytervezet társadalmi, szakmai céljainak a teljesítését, jobbítását, kiegészítését szolgálta.

Éppen ezért engedjék meg, hogy az általános lezárás előtt néhány kifejezetten ma délután elhangzott megjegyzésre reagáljak, még akkor is, ha erről az általános vita körében már szó volt. És természetesen nem mindegyikre, de igyekszem a zárszót úgy összefoglalni, hogy képviselőtársaim is érezzék azt, hogy a kormány mind az igen hosszú előkészítés során, mind az előterjesztés során, mind a parlamenti vita során igyekezett az elhangzottakat figyelembe venni.

És engedjék meg, hogy itt azonnal mondjam, hogy attól, hogy számos javaslatot nem támogattunk vagy nem támogatunk, az nem azt jelenti, hogy a kormány azokat nem veszi figyelembe. Számos olyan javaslat hangzott el, amelynek meggyőződésünk szerint a helye nem a törvényben, hanem az azt végrehajtó kormányrendeletekben és egyéb szabályokban van. Tehát nem azt jelenti, hogy azt tartalmilag, jelentős részénél nem azt jelenti, hogy ezeket tartalmilag utasítjuk el, hanem azt jelenti, hogy a törvény meggyőződésünk szerint egységes szövegezését nem kívántuk, nem kívánjuk megbontani, de ugyanakkor az elhangzott, ismétlem, túlnyomórészt szakmai véleményeket az egész kérdés teljes állami szabályozása során figyelembe vettük.

Engedjék meg, hogy néhány olyan dologra visszatérjek, ami az általános vitában is elhangzott. Nem az ajánlási sorok, hanem a hozzászóló képviselőtársaim sorrendjében igyekszem reagálni.

Göndör képviselő úrtól már korábban is volt és egyáltalában a szocialista frakcióból aggályok hangzottak el a határon átnyúló kérdésekkel kapcsolatban, és ezzel élénk reagálást váltottak ki más parlamenti pártokból. Hangsúlyozni szeretném e vitában részt vevő valamennyi félnek, hogy itt van egy általános nemzetpolitikai törekvésünk, egy olyan általános törekvés, amelyet más egyéb úton, legyen az infrastruktúra kiépítése, oktatási-kulturális kapcsolatok, országok közötti kapcsolatok et cetera, bővíteni kívánunk.

(17.30)

Ezek a folyamatok egyébként sok évvel ezelőtt megindultak, tehát itt a folytatást tartjuk jelentősnek. Azt mindenképpen hangsúlyozni szeretném, hogy ez egy lehetőség, ez nem egy generális szabály, egy lehetőség, adható, engedélyezhető, köthető. Tehát itt meggyőződésem szerint nem egy szakmapolitikai, hanem egy magasabb, nemzetpolitikai célt követünk.

Ugyancsak kifogásként nem először hangzik el, ma délután is többször elhangzott a pályázatnélküliség kérdése. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezt a pályázat nélküli lehetőséget kizárólag az Európai Uniónak az erre vonatkozó, egyébként nagyon szigorú keretei között emeltük át a magyar szabályozásba. Tehát nem egy magyar kivétel, nem egy hazai kivétel, hanem az általános európai gyakorlatot, illetve szabályozást vettük be a magyar szabályozásba, számolva ugyanazokkal az esetenként praktikusan szükséges szabályokkal, amelyek miatt Európa más részein is ezt alkalmazzák, tehát nem valamilyenfajta körmönfont előregondolása a lehetőségeknek.

Nemcsak Göndör képviselőtársam mondta, de más képviselő kollégám is hivatkozott az agglomerációs zóna kérdésére, az 50, 70, 80, 100. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden határmeghúzásnak, minden limitmeghúzásnak vannak ellenzői és támogatói, mert mi van az 59-cel, és mi van a 61-gyel, mi van, ha 50, akkor mi van a 48-cal? A gyakorlatban alakult ez ki, kétségtelenül figyelembe véve jelenlegi településtérképét, és ezzel összefüggésben a vasúti csomópontokat.

Itt engedjék meg, hogy a vita egészére vonatkozóan is tegyek egy megjegyzést. Az országban a volánok 24 vállalattal képviselik magukat, a MÁV eggyel, az egyiknek 24 vezérigazgatója van, a másiknak csak egy, ugyanakkor itt a parlamentben több a vasutas képviselőtársam, mint a volános képviselőtársam, ezért ezek az egyensúlyok a közbeszédben esetenként megbillennek. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindnyájunk számára nagyon fontos a magyar vasút, és ezt a minősítést, úgy gondolom, hogy egyikünk sem vitatja el, és vitathatja el a másiktól. Ugyanakkor azt látni kell, hogy a hazai közösségi közlekedésnek ma már közel a 4/5-ét, 3/4-ét, közel 4/5-ét azért a volánok, tehát a közúti közösségi közlekedők adják, és a maradékot adja a vasút. Ugyanakkor a másik szempontból, az infrastruktúra stabilitása szempontjából viszont a kötöttpályás közlekedésnek van nagyobb jelentősége, mert az az a stabil váz, az az a stabil hálózat, amire a magyar emberek és a Magyarországon közlekedő emberek az utazási szokásaikat évtizedeken át rá tudják építeni, és ehhez lehet igazítani a közúti hálózatot.

Tehát mind a kettőnek megvan a maga helyén a jelentősége, ezért minden olyan törekvés az Országház falain kívül és belül, ami az egyiket vagy a másikat akarja favorizálni, vagy esetenként szembeállítani, úgy gondolom, az nem vezet sehova. Nyilvánvaló, az a törekvés, hogy ezen belül kell azt az ésszerű rendszert megtalálni, hogy mind a kettő a saját funkciójához képest optimálisan működik, ez a szakmai követelmény. Mindezt, mondom, a magam részéről nem akarok túl sok időt fordítani a személyszállítási törvényhez nem tartozó, de a napi történések miatt nyilvánvaló, hogy képviselőtársaimból reflexiókat kiváltó mondatokra, ami a jelenlegi menetrend-korszerűsítéssel kapcsolatos. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban megismételjem azt, amit sok éve mondunk és mondok.

Egy: a közösségi közlekedés kérdését mi nem szakmapolitikai kérdésnek, hanem értékválasztásnak tekintjük. Értékválasztásnak tekintjük, mert meggyőződésünk, hogy a közösségi közlekedés az, ami Magyarországon a városban lakók és a vidéken élők, a tehetősebbek és a mérsékeltebb körülmények között élőknél nagyon sok tekintetben az esélyegyenlőséget vagy az azonos életvitelhez vagy a megközelítően azonos életvitelhez való feltételeket biztosítja. Tehát ez messze nem egy szakmai kérdés, ez egy alapvető társadalompolitikai kérdés, és az, hogy mi ebből mit tartunk fontosnak, és mi az, amit nem, az értékválasztás kérdése; ez az egyik dolog.

Ehhez képest nem változtattunk azon véleményünkön, hogy igenis szükség van mind a kettőre, és egyiket sem tekintjük vállalati ügynek. Nem akarom megismételni ezt a napi politikai aktualitása miatt elő-előkerülő vitát, hogy itt ki mit ígért, és ki mit tartott be. Kérem képviselőtársaimat, hogy tanulmányozzák át az elmúlt két év mondjuk, vasúttörténetét, és akkor lehet látni, hogy ki, mit zárt be, és ki, mit nyitott ki.

Ami a menetrend-módosításokat és az ezzel összefüggő, a törvény szellemével egy irányba mutató törekvéseket mutatja, kérem szépen, Magyarországon a GYSEV-vel együtt 3300 vasúti szerelvény indul el naponta, és mintegy 6300-6500 Volán-járat. Ez több mint tízezer közösségi közlekedési járat, ebből 400-at, vagy hogyha itt a legaktuálisabb észrevételeket figyelembe vesszük a most is folyó egyeztetések során, nem egészen 400-at érint a menetrend változása; nem szűkítése, hanem ésszerűsítése. A menetrendet továbbra sem tekintjük éven belüli és éven túli tekintetben változtathatatlannak, nyilvánvaló, hogy egy-egy térségnek, a társadalom egy-egy csoportjának a szezonális forgalomhoz képest, a szezonális igényekhez képest ezt mindig rugalmasan változtatni kell, ugyanakkor törekedni kell arra, hogy ez az egész működőképes legyen.

Megértem ellenzéki képviselőtársaimnak azt a nézőpontját, hogy az a dolguk, hogy nyilvánvalóan mindent egyszerre igényeljenek, hogy igényeljék a javuló minőséget, igényeljék a javuló ellátást, igényeljék a javuló pályahálózatot, az alacsonyabb életkorban lévő autóbuszokat ugyanakkor azt mondják, törekedjenek arra, hogy mindez finanszírozható legyen. De nagyon kérem kedves mindnyájukat, hogy a majd elkövetkezendő hónapokban sorra kerülő költségvetési vitában is ezen törekvéseiket képviseljék. Füleinknek kedves minden olyan törekvés, amely a közösségi közlekedés finanszírozási helyzetét javítja. A parlamenten múlik ez is, és nagyon remélem, hogy ezekre a ma elhangzott igényeikre akkor is emlékezni fognak.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim!

Elnök úr, mennyi időm van? Elnézést!

Forrás: parlament.hu