DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az első vitaszakaszban szeretnék öt, szerintem nagyon fontos, nagyon értékes és a törvény lényegét helyesen, érdemben befolyásoló jobbikos javaslatot ismertetni, abban a reményben, hogy nem úgy járunk, mint a tegnapi vitában, az országgyűlési törvényről szóló vitában, ami, sajnos azt kell mondanom, tragikomédiába fulladt. Hiszen gyakorlatilag akkor, ha jól számoltuk, kettő, azaz kettő darab kormánypárti képviselő ült szemben velünk, ellenzéki képviselők pedig voltunk együtt körülbelül húszan-harmincan. És gyakorlatilag nem folyt vita, mert akkor tartotta frakcióülését a Fidesz-KDNP pártszövetség a köztársasági elnökkel kapcsolatban, és nem volt tehát senki, aki válaszoljon. De most van ilyen, bízunk benne, sőt itt van Répássy Róbert államtitkár úr, és Mátrai Márta is biztosan aktív lesz, úgyhogy reméljük, hogy érdekes vitát bonyolítunk le.

Az általános vitában már elmondtuk, nem akarom megismételni, de azt az üzenetünket is elmondtuk, hogy az EU-diktátumok végrehajtása nem lehet Magyarország útja. Tehát számunkra továbbra is ez az irányadó. És mi is azt az irányt tudjuk támogatni, hogy csak és kizárólag olyan keretek között nyúljon a Magyar Országgyűlés egy már megvitatott, elfogadott, kihirdetett törvényhez, amikor és amennyiben azt szükségesnek, indokoltnak tartja, mert valami kimaradt, rossz szabályozás került bele, vagy bármi, az igazságszolgáltatásról beszélünk, ami a magyar emberek igazsághoz való jutását, a rendszer egészét segíti. Tehát mi ilyen szemüveget teszünk föl ekkor. Egyébként ennél radikálisabb álláspontot foglaltunk el az Adatvédelmi Hatósággal kapcsolatos, szintén EU-diktátum hatására végrehajtott törvénymódosításnál, mert ott meg azt mondtuk, hogy annyira nem látjuk indokoltnak az EU diktátumának bármilyen módon való végrehajtását, hogy egyszerűen nem is támogattuk ezt a javaslatot.

Itt viszont a Velencei Bizottság javaslatáról van szó vagy annak ajánlásairól, és ráadásul nem is az Európai Bizottság úgymond diktátumáról, közvetlen módon legalábbis, ezért sem értjük, hogy miért kellett hozzányúlni a törvényhez. De ha már hozzányúltunk, van nekünk öt olyan módosítónk, amelyek támogatásához kötjük mi a jelen törvényjavaslathoz adott támogatásunkat.

Mindjárt az első a 2. számú. Ránk dörrent a Velencei Bizottság, hogy a jogegységi döntés nevezetű intézmény egy nemkívánatos intézmény, ebben a formában nem helyes, torzíthatja a bírói gyakorlatot. Most gyakorlatilag ennek pont az ellenkezője igaz. Tehát ennek a testületnek a szakmai felkészültsége, ahogy már az általános vitában is elmondtam, bizonyos szempontból megkérdőjelezhető. Hiszen az egyházügyi törvény esetében is, amikor az Európa Tanács jogi bizottságának ülésén vett részt Buquicchio úr, a Velencei Bizottság vezetője, azt mondta, hogy a kormány kezébe került az egyházakról szóló döntés, ami nem igaz, mert az Országgyűlés kezébe került. Tehát vannak azért finom összefüggések, amelyeket, úgy tűnik, nem ért a Velencei Bizottság.

A magyar jogrendben a jogegységi eljárás nagyon fontos intézmény. Mi azt szeretnénk, ha a jogegységi eljárás indítványozásának joga továbbra is megilletné az Országos Bírósági Hivatal elnökét. Ugyanis ő az, aki pozíciójánál fogva, személyénél fogva szükségképpen rálát a magyar igazságszolgáltatási rendszerre, és érzékelheti azokat az anomáliákat, amelyek az alsóbb fokú bíróságok széttartó ítéletei miatt fenyegetik, szétfeszítik az igazságszolgáltatás komolyan vehetőségét. Például olyan döntésekkel, mint mondjuk, a kártérítési jog területén, az államigazgatási jogkörben okozott károk, a rendőrség által okozott károk kérdésében.

Ebben nagyon szép kialakult bírói gyakorlat volt egy jó ideig, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat munkásságának jelentős mértékben köszönhetően, és ma van egy legfelsőbb bírósági bíró, egy tanácselnök, Mészáros Mátyás, aki fogta magát, és elkezdett más irányú döntéseket hozni, csak úgy, a semmiből. Ez megengedhetetlen. Ilyenkor egy jogegységi döntés megmentheti azt a helyesen kialakult gyakorlatot, amelyet néhány bíró következetlen, rossz döntése eltorzíthat.

A következő módosító javaslat, amiről szólnék, a 8. számú. Ezt is ajánlom államtitkár úr figyelmébe. Itt tulajdonképpen az Országos Bírósági Hivatal elnökének kezéből mi nem vennénk ki a jogszabályalkotás kezdeményezési lehetőségét. Mi erősebbé tennénk, azt mondanánk, hogy az ő intézményi státusa megint csak egy javaslattételi lehetőség. Az nem egy diktatúrát jelent, ez totális félremagyarázása és félreértelmezése a helyzetnek. Megint csak ő az, aki pozíciójánál fogva érzékelhet bírósági szervezetet, bírói jogállást, javadalmazást érintő kérdéseket, amelyekben ő jogszabályi kezdeményezéssel élhet. Viszont, hogy korrekt legyen a rendszer, mi a másik módosító javaslatunkban, a 17-esben viszont támogatnánk azt, hogy az Országos Bírói Tanács önállóan kapjon ilyen jogosultságot szintén, azaz javaslatot tehessen a bíróságokat érintő jogszabályok megalkotására. Tehát ne az OBH elnökénél kezdeményezhesse azt, hogy ő tegyen javaslatot a jogszabályalkotása, mondjuk, például a bírósági szervezetrendszer területén egy olyan anomália megszüntetésére, ami nyomasztja és nehezíti a bírósági gyakorlatot, ezt a lehetőséget kapja meg önállóan.

Két módosító javaslat van még, amiről röviden szólnék. Egyrészt az, hogy az Országos Bírói Tanács ülésén, a 25. ajánlási pontban szereplő javaslatunk szerint, vehessen rész a soron kívüli ügy érintettje. Tehát amikor az Országos Bírói Tanács arról dönt, hogy nagy jelentőségű ügyben soron kívüli eljárásra kerülhessen sor, akkor magát az ügy érintettjét hívják már meg erre az ülésre, és szegény adott esetben mondhassa el az ezzel kapcsolatos véleményét.

Ugyanilyen javaslat a 26. számú, hogy az Országos Bírói Tanács ülésére hívják meg mértékadó, komoly jogvédő szervezetek tagjait is, képviselőit is, akik azért hozzá tudnának járulni az Országos Bírói Tanács működésének hatékonyabbá tételéhez.

Forrás: parlament.hu