DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Mondanivalómat két részre kívánom bontani, az egyik szakmai rész, a másik inkább történeti, politikai. A szakmai rész elemzését azzal kívánom kezdeni, hogy önök kevesebb mint két évvel ezelőtt, 2010-ben, kormányuk megalakítását követően hamarosan szétvertek egy működő intézményt, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot. A működőképes intézmény kategória bizonyítására azt kívánom felhozni, hogy számos beruházás, legyen az külföldi nagyberuházás vagy európai uniós forrásból magyar részfinanszírozással megvalósított beruházás, rendben, kellő alapossággal és a beruházóval való egyeztetett menetrend szerint került régészeti feltárás alá, és ezután történt meg a beruházás. Így történt ez a korábban már emlegetett győri eset idején, vagy a hazánkban az utóbbi évek legnagyobb beruházását képező, általunk előkészített, önök által meg átadott kecskeméti Mercedes-nagyberuházás esetén.

Tehát sok mindent lehet mondani az önök által 2010-ben szétvert rendszerre, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy működött. Ehhez képest létre kívántak hozni valamit, ami nem világos, hogy pontosan micsoda, mert két év alatt éppen most módosítják másodszor. Az elsőnek a tanúbizonyságát tehát nem nagyon lehet megadni, mert mire életbe lépett volna a működése, addigra éppen most fekszik itt előttünk, és módosítják.

A jelenlegi módosításban teljes mértékben felborul a nemzeti örökség, a nemzeti kulturális örökség védelme, a kulturális érdek és a beruházói érdek közötti egyensúly, harmónia. Nincs itt semmilyen egyensúly, az egyensúly megbontásának egyértelmű és világos gyakorlati kivitelezése történik ezen törvényjavaslat elfogadásával, amelyet egyébként, tiszteletére legyen mondva Gyimesi képviselő úrnak, a szakma, a régészeti szakma, a kutatás, amelynek jelentős hagyománya van Magyarországon, és színvonalát soha, senki se az országon belül, se az országon kívül nem kérdőjelezte meg, nemhogy kritizálja ezt a törvényjavaslatot, hanem ennek meghatározó pontjait egész egyszerűen elutasítja.

Nem részleteiben utasítja el, úgy utasítja el, ahogy van. Ez ugyanis teljesen egyértelművé teszi - két kategóriát szeretnék, tisztelt elnök úr, felhozni -, az egyik a régészeti feltárás itt engedélyezett időtartama, amely egyszerűen lehetetlenné teszi az alapos munkát. Önök is pontosan tudják, hogy 30 nap alatt ekkora területet feltárni jó szakmai lelkiismerettel nem lehet. A másik ez a bizonyos értékhatár, a 200 millió forint, amely, mint államtitkár úr közölte, bruttó 200 millió, a nettót tehát 160 millió forintnak kell értékelni. Azt kell mondjam, hogy egy olyan beruházás esetén, mint például a Mercedes vagy a győri, ez messze milliárdos értékhatár fölött van. Így aztán magukra veszik annak ódiumát, hogy minden lényeges esetben az állami nagyberuházás kormány elé vitelét fogja ez a javaslat indítványozni, a kormány munkáját ismerve azonban, a mindenkori kormány munkáját, nem feltétlenül ez lesz az elsődleges, amelyet ilyen gazdasági helyzetben megtárgyal, az egész egy teljesen elképesztő bürokratikus láncolatot eredményez, amely a nemzeti kulturális örökség védelmét majdnem lehetetlenné teszi ebben a formában.

A második része a mondandómnak pedig történeti, bár rövid idő áttekintését teszi szükségessé. Az Országgyűlés tegnapi kulturális bizottsági ülésén államtitkár úr, azt gondolom, a szakma érdekeit, az államtitkársága érdekeit tisztességesen védő, egyértelmű beszédet tartott. Tisztelet érte, hogy elmondta. A probléma csak az, hogy ennek lényege mégiscsak az volt, hogy ön magyar értelmiségiként, a kultúrát védő magyar emberként ezzel az előterjesztéssel gyakorlati értelemben nem ért egyet. Előterjesztőként szembekerült saját értelmiségi önmagával, hiszen az önnön felfogása és az államtitkár kötelező előadása között ég és föld volt. Itt ez a probléma. Az a probléma, hogy az előterjesztés nem szolgálja a magyar kultúra érdekeit, és ezt a kultúráért felelős államtitkárnak, államtitkárságnak kell előterjesztenie. Mint bizonyos tapasztalattal rendelkező ember, tisztelt államtitkár úr, azt kell mondjam, hogy - még egyszer tisztesség azért, amit mondott - államtitkárként vagy miniszterként én nem tettem volna, nem a hozzászólást, hanem az előterjesztést.

Elnök úr, köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu