DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Én leszek az utolsó, aki békéltető lesz a Jobbik és a Fidesz között, de tisztelettel felhívom a figyelmet arra, hogy a törvénymódosítás benyújtása óta itt valóban egy szakmai vita folyt.

Fontos dolgokról van szó, nem önmagában kultúráról, hanem a kultúra és - helyesen mondja Gyimesi képviselő úr - a beruházások, a munkahelyteremtés feltételeinek megteremtése és a nemzeti kulturális örökségünk védelme összehangolásáról. Nem fogom megismételni, szerintem ez az előterjesztés ezt nem segíti elő, mert ez felborítja az egyébként megteremthető vagy újrateremthető egyensúlyt, feladja a nemzeti kulturális örökség védelmének lehetőségét.

Kérem, mint aki bizonyos tapasztalatokkal rendelkezik, hadd mondjam el önöknek, hogy viszonylag prózai ám a valóságban egy ilyen törvénynek az alkalmazása. Van egy nagyberuházó, amely valóban az országunk érdekében is, nyilván a saját hasznára is egy beruházást akar létrehozni, munkahelyeket teremt. Vannak bizonyos feltételei, nekünk meg nyilván van az országunkat, a múltunkat, az örökségünket joggal védő igényünk. A kettőt érdemes összehangolni. Ezt több esetben meg lehetett teremteni. Javaslom, hogy arról vitatkozzunk, hogy ez törvény, törvénymódosítás útján hogyan lesz a legjobb.

Ha másik irányba borul fel az egyensúly, a helyzet akkor is kristálytiszta: a beruházó azt mondja, hogy nagyon szépen köszönöm, hogy itt lehettem, és elmegy egy másik országba, vagy - felborítva az egyensúlyt - feladjuk a nemzeti kulturális örökségünk védelmét. Erről szól a törvényjavaslat, erről folyik a szakmai vita. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A törvényjavaslat szerintem rossz, de a vita idáig jó volt. Azt gondolom, hogy érdemes ide visszatérni.

Forrás: parlament.hu