GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ebben a vitaszakaszban kívántam, és most támasztom alá azt, amit az első vitaszakaszban mondtam, amiért megkérdőjelezzük az előkészítés alaposságát, mert az államtitkár úrék módosító javaslata bírja az 5. irományszámot. Tehát ez azt jelenti - a 140. ajánlási pontról beszélek -, hogy bizony alighogy benyújtották, még meleg volt, de az előkészítésért felelős államtitkárok már módosító indítványt nyújtottak be.

Az indítvány tartalmáról. Államtitkár úr, az a bajunk egyrészt, hogy itt törvény erejével kötelezték volna a munkáltatókat többletterhek viselésére. Az önök indítványában csak annyi változik, hogy nem törvény, hanem a kormány rendeletben fogja ezt meghatározni. Ez számomra annyi engedményt jelent, hogy talán a törvény elfogadása után talán elkezdődik egy újabb egyeztetés a munkáltatói szervezetekkel. Ezért én tisztelettel ajánlanám az önök figyelmébe az ezt követő szocialista indítványokat, különös tekintettel a 142-esre, amelyben mi szeretnénk arra garanciát biztosítani a munkavállalóknak - tehát miközben azt mondjuk, hogy tényleg nem lehet egyoldalúan terhelni a munkáltatókat, de a munkavállalók számára viszont kellene egy olyan garancia -, amely azt biztosítja, hogy a kafetéria egyéb tételeinek rovására ezt nem lehet megtenni. Tehát amennyiben kormányrendelet elő fogja írni ezen munkába járás kötelező támogatásának rendszerét, azt ne lehessen egyéb kedvezmények rovására figyelembe venni.

A következő a 148. - erről is beszéltünk már az általános vitában, és Ivanics képviselő úr fogalmazta meg, de azt látom, hogy sajnos nem támogatták, pedig ez mindenképpen úgy lenne korrekt, hogy ha a MÁV-kedvezményekről beszélünk, és azt jogszabályban rögzítjük, akkor a Volán és a BKV hasonló kérdéseit is mindenképpen rögzíteni kellene.

Itt most hadd ugorjak egyet, és majd visszatérek. A 160. ajánlási szám alatt található Manninger képviselő úr indítványa, amelyet támogattak. Én azt kérem kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy most itt ülünk, kapcsolódó módosító indítványt már nem nagyon tudunk készíteni, de gondolják végig, ha elfogadjuk azt, amit Manninger képviselő úr állít, hogy a törvény hatályba lépése előtt már kedvezményben részesültek, de ez kap egy olyan jelzőt, hogy "munkavállalóként szereztek jogot", én azt gondolom, ez így egy kicsit túl könnyelmű, mert például az özvegyek, az árvák nem munkavállalói jogon szerezték ezt meg, ők a munkavállaló családtagjaiként. Tehát én elfogadom, hogy ez egy jó szándékú pontosítás, de azzal együtt, hogy további módosításra szorul, mert ez így egy kissé igazságtalan. Egyrészt engedjék meg, én vasutas családból származom, tudom, hogy a vasúti dolgozók jövedelmébe ez az utazási kedvezmény nekik és a családtagjaiknak is be volt kalkulálva még a rendszerváltás előtti időben, és ez a mai napig nem változott.

És amiért mondtam, hogy egy kicsit visszaugrok, ez pedig a 150. számú indítvány, ahol a minimális szolgáltatás kérdése vetődik fel a 39. § (1) bekezdésben. Szocialista képviselőtársaim hitem szerint itt is egy pontosító javaslatot tesznek, de nagyon lényegeset, hogy valójában célszerű lenne azt rögzíteni ebben a törvényben, hogy amikor a minimumszolgáltatásról és annak mértékéről szó van, de azt valamilyen időintervallumba is bele kellene kényszeríteni, ezért mondjuk mi azt, hogy reggel 6-8 között és délután 15-18 óra között más szabálynak vagy egy szigorúbb szabálynak kellene életbe lépnie. Ez azt jelenti, hogy a minimális feltétel a munkába járáshoz megvalósuljon, ezért kérem az államtitkár urat erre, még akkor is, ha valaki ehhez egy kapcsolódó módosítót nyújt be, de azt gondolom, vagy legalábbis hiszem, hogy a szándékot érzik, habár a gazdasági bizottságban egyharmadot sem kapott ez az indítvány, pedig fontos lenne.

Tehát nem az a lényeg, hogy a járatok 1, 2, 3 vagy 5 százalékának menni kell, hanem ez lehetőleg másoknak ne okozzon olyan hátrányt, hogy nem tudnak munkába menni az amúgy is nehéz anyagi körülményeik között, mert ez elsősorban megint csak a falun, a kistelepülésen, a kisvárosok környékén élőket sújthatná, ha egy ilyen lenne. Még nem volt, még nem éltünk meg egy ilyet, tehát nyilván itt most hipotetikus az, amiről beszélünk, de azt gondolom, itt kell, hogy vizionáljunk arról, hogy mi van akkor, ha, és (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) erre megoldást kell keresni. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Forrás: parlament.hu