GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mint ahogy jeleztem, természetesen az elnöki intelmet figyelembe véve most egy normál hozzászólást szeretnék tenni, nyilván egy kicsit tágabb összefüggésrendszerben, de érintem a 2-es és 53-as ajánlási pontok közül a 17-est, a 22-est és a 32-est.

Fónagy államtitkár urat nagy tisztelettel arra szeretném kérni, hogy elég sok olyan kérdést vetettünk már itt fel a parlament falai között ebben a bő egy órában, hogy mindenképpen választ érdemelne a dolog, már csak azért is, mert érdemi továbbgondolás nyilván úgy képzelhető el, ha nemcsak a parlament falai között lévő ellenzéki képviselők mondják el azt, ahogy látják ennek a törvényi szabályozásnak a kereteit, kontúrjait, hanem és, ha az államtitkár, aki a törvény beterjesztésének az előkészítője, ezekre megfelelő reflexiókat ad, vagy éppen vitatja, hogy azok a meglátások nem helyénvalók, amiket mi teszünk, és megalapozott véleményével megerősíti mindezt.

Az segítene minket abban, hogy adott esetben a saját gondolkodásunkat is felül tudjuk gondolni bizonyos értelemben, és a nagy nemzeti együttműködés jegyében történő közös gondolkodás eredményeképpen eljuthassunk oda, hogy közelítő megoldások szülessenek, kiváltképp az ország keretein belül élő emberek érdekében. Én tehát nagyon igényelném, hogy államtitkár úrral diskurzust folytassunk ezekben az ügyekben. Ha ez nem következik be, akkor én nem tudok más következtetést levonni ebben a történetben, csak azt, hogy teljesen mindegy, hogy itt az ellenzéki képviselők miről beszélnek, hogy melyik ajánlási ponthoz illesztettek milyen álláspontokat, véleményeket fogalmaznak meg, nem számít itt semmi, meghallgatjuk őket, elmondják és azt követően majd döntünk, ahogy akarunk. Jó lenne ennek a folyamatnak véget vetni. Két évet megpróbáltak e tekintetben, ez a két év meggyőződésem szerint látható módon nem olyan eredménnyel párosul, mint amit önök szeretnének. De hozzáteszem, nem az a baj, hogy nem az van, amit önök szeretnének, hanem az, hogy nem olyan eredménnyel párosul, ami az emberek érdekét szolgálná.

E talán egy kicsit hosszas bevezető gondolatokat követően szeretnék egy kicsit közelebb kerülni, szeretnék visszamenni oda, ahol 2009 vége, 2010 eleje időpontját közelítjük. Most nem mondok el mindent, de két-három pontot kiemelnék. Akkor önök 1 millió új munkahelyről és radikális adócsökkentésről beszéltek. Tudjuk és ismerjük ezek bekövetkeztét: az 1 millió új munkahely azt jelenti ma, hogy 100 ezerrel kevesebb a munkahelyek száma, mint mondjuk a pénzügyi-gazdasági világválság bekövetkeztekor volt, a radikális adócsökkentés azt jelenti, hogy az emberek 85-90 százaléka, akik a munka világában tudják élni az életüket, nagyjából 3,8 millióan, azoknak a 85-90 százaléka ennek a történetnek a vesztese.

S akkor ezt a folyamatot, ezt a negatív spirált megfejelik azzal, ami most jelesül a közösségi közlekedés tekintetében fogalmazható meg, fogalmazódik meg. Megfejelik azzal, hogy négyszáz feletti járatszámot akarnak megszüntetni, ráadásul, mint ahogy mondtuk itt többen, pont olyan felületeken, ahol egyébként is nagyok a hátrányok, ahol egyébként is a halmozottan hátrányos helyzetből fakadóan mértékadó különbségek vannak az ország más felületeivel, más térségeivel szemben. S kimondva vagy kimondatlanul megítélésem szerint mindezt úgy teszik, hogy közben megalapozzák azt, hogy hogy fognak majd vonatszakaszokat bezárni a későbbiekben. Önök, akik nemcsak véleményt mondtak, hanem nyugodtan mondhatom, kiabáltak, ordítottak, amikor szárnyvonalak bezárásáról volt szó.

És közben mindez a történet szervesen illeszkedik ahhoz, amit az egészségügyi szolgáltatás biztosítása kapcsán csinálnak. Most nem fogok elmenni a tekintetben, hogy 100 milliárd forintot kivesznek az egészségügyi kasszából, s megint azokat sújtják, akiknek a legnagyobb szükségük lenne arra, hogy itt ne kivételre kerüljön sor, hanem esetleg az ő pozitív diszkriminációjukra. De nemcsak az egészségügy tekintetében, hanem a munkahelyek elérése, utolérése vonatkozásában, a díjkiszabások tekintetében vagy éppen a szociálisan rászorult helyzetű embereket érintő menetdíjkedvezmények fenntartása vonatkozásában és sok minden egyéb más tekintetben.

Azt gondolom tehát, ha összegezni kell ezt a gondolatsort és ezt a történetet, akkor célszerű, ésszerű és talán politikai értelemben véve is önöknek nem a kárára alakulna ki az, ha végiggondolnák mindazt, amiről most itt ebben az egy órában beszéltünk, és ehhez illesztetten gondolnák végig akár a fejlesztési források felhasználását, akár a szükségszerűen átgondolandó kérdéseket is. Azt gondolom tehát összességében, hogy járatok megszüntetését, bezárását nem hatástanulmányok nélkül, nyugodtan mondhatom, megfontolások nélkül kell megtenni, hiszen ilyen hatástanulmányt az Országgyűlés falai között nem láttunk. (Dr. Fónagy János: Pedig a múltkor idehoztam, csak képviselő úr nem volt itt. Itt volt egy kupac.) Igen, köszönöm szépen, államtitkár úr.

(16.20)

Tehát azt szeretném mondani, az nekem kevés, hogy az államtitkár úr arról beszél, hogy naponta 3300 járatot elindítunk az országban, nekem inkább arra adjon választ, hogy 412-t miért akarnak beszüntetni, miért akarnak megszüntetni. Ráadásul olyanokat is, a példák sokaságát mondom önnek, csak azért, hogy a lelkiismerete ne legyen olyan nyugodt, adott esetben az ország észak-északkeleti csücskéből, mondjuk, a Sátoraljaújhelytől Budapestig történő IC-vonal bezárásával, megszüntetésével vagy egyéb gyorsvonatok bezárásával, egyéb járatok megszüntetésével Ózd-Miskolc viszonylatában, vagy a megígért szárnyvonal ki nem nyitásával - Szilvásvárad, ugye, emlékszik, államtitkár úr? - Szilvásvárad-Putnok tekintetében. Ha kell, akkor még egyéb példákat is mondok önöknek, amelyeket az önök szájából, a minisztereik szájából, a miniszterelnök szájából hallottunk. No, szóval jó lenne helytállni egyrészt azért, amit mondanak, meg mondtak a korábbi időszakban, ha pedig nem képesek helytállni, akkor legalább azon elgondolkodni, hogy ne olyan irányban történjen változtatás (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), ami az emberek és főleg a hátrányos helyzetű térségekben lévő emberek érdeke ellenében hat.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Forrás: parlament.hu