HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ne haragudjon meg, képviselőtársam, de ha ön is személyeskedésre vette a hozzászólását, akkor én is ebben a stílusban folytatom. Azt gondolom, nem az a betegség, hogy mi a magyar kulturális örökség védelmét tartjuk elsődleges szempontnak, hanem az a tünetegyüttes betegség, amit az ön idézőjeles "verseiből" lehet kiolvasni - na, az betegség. (Halász János: Jaj!)

Ugyanakkor pedig azt gondolom, hogy az elfedés, ez a jelenség valóban létezett már korábban is, csakhogy most került pontosításra, most került fogalom szerint meghatározásra a törvényben. Tessék elolvasni, arról szól a törvényjavaslat.

Ezzel párhuzamosan a nagyberuházás is definiálásra került, és ha ezt a kettőt egymás mellé tesszük, akkor abból rajzolódik ki az az életveszélyes kép, amiről mi itt beszéltünk. Ugye, nem annyira naiv, ugye, ön is Magyarországon él, ugye, látja, hogy azokat a nagyberuházásokat kik szokták és milyen módon közbeszereztetni, kik szokták megnyerni, hogyan írják ki ezeket a közbeszerzéseket? Úgy, hogy valakinek a képére és hasonlatosságára szokták ezeket a pályázatokat kiírni. Ugye, nem tetszik azt gondolni, hogy nem egyéni tőkeérdek az, ami mögötte van, és ami a törvényjavaslat benyújtójának a tollát is vezette?

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu