MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A fölmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvénnyel kapcsolatban már kifejtettük a véleményünket az általános vita megkezdésekor. Én nem is a szakmai részbe szeretnék belemenni, úgy gondolom, hogy ez többé-kevésbé egy jól kidolgozott javaslat, ezzel kapcsolatban benyújtottunk egy-két módosító indítványt, de jellemzően ezek tényleg csak apróságok.

Én inkább azokra térnék ki, amelyek ezzel összefüggésben esetleg jobbá tehetnek bizonyos gyakorlati ügyintézéseket. Arra gondolok itt, hogy mára előállt az a szomorú eset, hogy ha állami területet érint egy-egy beruházás, akárcsak egy villamos távvezeték átvitele vagy megépítése, akkor a befektetők minden eszközzel igyekeznek elkerülni azt, hogy ez állami területet érintsen. Még akkor is, ha ez akár kétszer annyi pénzbe vagy még több anyagi ráfordításba kerül. Ugyanis az állami bürokrácia elért egy olyan szintet, ami szinte lehetetlenné teszi azt, hogy ha az állam bármilyen szinten szereplője a történetnek, akkor az rövid időn belül sikerrel végződhessen. És itt most az európai uniós pályázatokon keresztül egészen a magánjellegű befektetésekre gondolok. Ezek is olyan kis, apróságoknak tűnő dolgok, amikhez módosító indítványt nyújtottam be, ami ezeken próbál a gyakorlatban egy picit változtatni.

Mindjárt a 21. cím 26. § (4) bekezdésénél van egy rész, ahol három problémám is van. Ez úgy hangzik, hogy "a 9. § (1) bekezdésének d) pontjában és a 10. § (3) bekezdésének a)-b) és h) pontjában, továbbá... satöbbi... a magyar államot e törvény erejénél fogva 50 négyzetméter erejéig határozatlan időre szóló ingyenes közérdekű használati jog illeti meg." Ez, úgy gondolom, helyes és rendjén van. A kérdésem az, hogy miért pont 50, illetve ebbe mi tartozik bele. Csak ahol a földmérési jel van? Mert ugye, az a legnagyobb földmérési jel esetén is túlzás, ha pedig a megközelíthetőséghez szükséges ez a terület, akkor mi van akkor, ha mondjuk több száz hektár közepén van ez a földmérési jel, ilyennel is találkozhatunk, mert akkor meg kevés. Gondolom, ennek a konkrét számnak az lehet a gyakorlati oka, hogy ne kelljen róla változási vázrajz, de ezt akkor sem tartom jó megoldásnak.

A második problémám, szintén ezzel a bekezdéssel, a határozatlan idő. Hiszen előfordulhat, hogy ez a földmérési jel megszűnik, és akkor ez a törvénymódosítás nem rendezi azt, hogy akkor mi a teendő. Így azt gondoltam, hogy érdemes lenne talán "a földmérési jel fennállásáig" részt beszúrni, és akkor egyértelmű lenne, hogy meddig áll fenn az állam számára ez a jog. Azt is jó lenne tisztázni, ha ez a határozatlan idő megszűnik, akkor kinek lesz kötelessége, ki fog gondoskodni a tulajdoni lapon lévő földmérési jel törléséről. Ezért gondoltam egy módosító javaslattal beszúrni azt, hogy a "a földmérési és térinformatikai államigazgatási szervnek kell gondoskodnia a törlésről." Úgy gondolom, a gyakorlatban ez is megoldaná a problémát.

Visszatérve az 50 négyzetméterre, kicsit javít a helyzeten, ezért adtam be ezt a módosítót, ha a "legfeljebb 50 négyzetméter" részt beszúrjuk a törvényjavaslatba. Úgy gondolom, ezzel a három aprónak tűnő módosítással jobbá tudjuk tenni ezt a fejezetet.

Szintén idetartozik a 21. cím alatti 26. § (7) bekezdése, ami úgy hangzik, hogy "új alaphálózati pont létesítésekor az ingatlanügyi hatóság határozatában rendelkezik a közérdekű használati jog keletkezése miatt felmerülő, az ingatlan tulajdonosát megillető kártalanításról. A kártalanítás összegét a közérdekű használati jog jogosultja téríti meg az ingatlan tulajdonosának. A határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs." Értem én itt a szándékot, de úgy gondolom, hogy a kártalanítást azért kicsit érdemes lenne részletezni. Legalább az értékbecslésre legyen törvényi garancia. Éppen ezért azt szeretném beszúrni a módosító indítványommal, hogy "indokolt értékbecsléssel alátámasztott kártalanítás". Ez jelenjen meg benne.

Szintén ezt a részt érinti, és érdekesnek tartom, hogy a magyar állam javára történik a jogalapítás, és a joggyakorlót meghatározza az (5) bekezdés, a pénzt meg az ingatlanügyi hatóság állapítja meg, de a jog jogosultja téríti meg. Aki ezek szerint a magyar állam, de gondolom, hogy az (5) bekezdés szerinti joggyakorlóra gondoltak itt. Úgyhogy ezért is nyújtottam be egy módosító javaslatot, ami ezt tisztázná, mert így egy picit érthetetlen volt ez a rész számomra.

Szintén egy módosító indítványom mellett szeretnék most érvelni. Azért gondoltam, hogy ezt itt az általános vitában már megteszem, hogy ha esetleg nem az önök szájíze szerint történt a benyújtásom, akkor mégis csak felhívjam rá a figyelmet, és a részletes vitára már talán önök kapcsolódó módosító javaslatok benyújtásával tudnák ezt az önöknek megfelelő formában módosítani. Mert hiába tűnnek ezek apróságnak, tudom, hogy a gyakorlatban sok problémát okoznak.

A következő a 22. cím 27. § (1) bekezdése, ami úgy hangzik, hogy az "újonnan létesített 10. § (3) bekezdése szerinti földmérési jelet annak létesítője az ingatlan tulajdonosának, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlójának (vagyonkezelőjének) a helyszínen bemutatja, és megőrzésre átadja. Tudom, hogy több más törvény is így fogalmaz és így használja, de a gyakorlatban ez rengeteg problémát szokott okozni. Úgy gondolom, ha ezt a megfogalmazást bent hagyjuk, akkor az a gyakorlatban gyakran tapasztalat probléma fog ismét felmerülni, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlója és a vagyonkezelő egymásra fog mutogatni. Szerintem így ezért ez a megfogalmazás rossz, és ahogy említettem már, sok problémát okoz más helyeken is. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy fontolják meg ezt a módosító javaslatomat, hiszen egy egyszerű példával alá tudom támasztani ennek jelentőségét.

Ugye, gyakori helyzet, hogy mondjuk a magyar állam a tulajdonos, az MNV Zrt. a tulajdonosi jogok gyakorlója, és a nemzeti park például a vagyonkezelő. A jelenlegi változat szerint a vagyonkezelő és a tulajdonosi jogok gyakorlója szinonima, pedig tudjuk, hogy a valóságban ez egyáltalán nincs így, vagy csak a legritkább esetben. Így már ennél az egyszerű példánál is mindjárt felmerül a kérdés, hogy kinek a kötelezettsége, kin kérem számon, ki fog aláírni. Ezért nyújtottam be azt a módosító javaslatomat, ami egyértelművé teszi és kiveszi ezt az "illetve a tulajdonosi jogok gyakorlójának (vagyonkezelőjének)" részt, és ehelyett "állami tulajdon esetén a vagyon kezelőjének, vagyonkezelő hiányában a tulajdonosi jogok gyakorlójának" részt szeretném beszúratni. Úgy gondolom, ez tisztázza ezt az általam említett félreértést.

(15.10)

Problémám van még ezen a részen szintén az "illetve" szó használatával. Ez több helyen megjelenik egyébként a törvényben. Tisztában vagyok vele, hogy ezt gyakran szoktuk használni, kodifikált szövegekben is, de ebben a helyzetben az átlagosnál is nagyobb bizonytalanságot és problémát látok az "illetve" szó használata esetén. Mivel itt a "vagy" szót jelenti, legalábbis az én fordításomban. Ezt így nem javaslom itt használni, mert a későbbiekben ez jogértelmezési vitákhoz vezethet.

Szintén nyújtottam be egy módosító indítványt a 34. Módosító rendelkezések részhez. Itt a (9) bekezdést olvasnám fel, miszerint "Az állam ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisban rögzített földrészletekről, továbbá az ott rögzített egyéb önálló ingatlanokról az ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy az fennáll, határvonalainak ábrázolása helyes és teljes." Szintén idetartozik a (8) és az utána következő (10) bekezdés is.

Ezzel összességében az a problémám, hogy az ingatlan-nyilvántartási törvény ugyan rendelkezik arról, hogy ha a tulajdoni lap és a térkép szerinti területnagyság eltér egymástól, akkor a térkép az irányadó. Úgy gondolom, hogy ez helyénvaló, hiszen itt meg kell határozni, hogy mégis mit vegyünk alapnak. Tehát ez rendben is van. De itt ez a 43. § (4) bekezdés most arról rendelkezik, hogy a térképi adatbázisban rögzített földrészletekről az ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy az fennáll.

De mi van akkor, hogyha a tulajdoni lap szerint fennáll, de a térkép szerint pedig nem? Itt arra gondolok, hogy nemcsak a területkülönbségeknél kellene "igazságot tenni" ennek a törvénynek, hanem például magára a létezésre is gondolni kellene, hiszen találkoztunk már olyan esettel, amikor mondjuk tulajdoni lapot mutat be valaki, de a térképen ez a terület nem is létezik. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben is világossá kell tenni, hogy a két közhiteles nyilvántartás közül melyiket fogadjuk el közhitelesebb nyilvántartásnak.

Ezzel kapcsolatban is nyújtottam be egy módosító indítványt, ami nagyon egyszerűen megoldhatja ezt a kérdést, hiszen ha a "szereplő adatai eltérnek egymástól" részt beszúrom, ezáltal bármilyen eltérés esetén tudjuk alkalmazni ezt a szabályt.

Talán még röviden egy másik módosító indítványomról. Ez a 43. § (13) bekezdés: "(1) Az ingatlan adataiban bekövetkezett változás átvezetéséhez a külön jogszabályokban meghatározott hatósági engedély, jóváhagyás vagy igazolás, az állami ingatlan-nyilvántartási térképes adatbázis tartalmát érintő változás átvezetéséhez pedig a jogszabályban meghatározott, ingatlanügyi hatóság által érvényes záradékkal ellátott változási vázrajz is szükséges. A vázrajzot mindazoknak alá kell írniuk, akik a változás alapjául szolgáló okiratot aláírják."

Ez mind rendben van, és jól is hangzik, de a gyakorlatban nem kevés fejfájást okoz például a költségvetési szervek egy jelentős részénél is. Itt is egy egyszerű példával hadd érzékeltessem, hogy mire gondolok. Mondjuk bármelyik költségvetési szerv nyer egy európai uniós pályázatot, és az EU-s projekt megvalósulásának az érdekében mondjuk különböző tulajdonosoknál lévő ingatlanokat kell megszerezni, egy részüket kisajátítani. Ez egy hétköznapi eset. Mondjuk van hetven tulajdonos, akit érint ez a projekt, és kisajátítási vázrajz készül, tehát nem kell beadni a telekalakításra, mert az építésügyi hatóság lepecsételi.

A hetven tulajdonosból mondjuk ötvenöt hajlandó aláírni a szerződést, tizenöt nem. Úgy gondolom, hogy ez teljesen hétköznapi példa. Kisajátítási eljárás esetében be kell adni a kormányhivatalba öt eredeti vázrajzot. Ilyenkor tehát vagy megkötik a tizenöt emberrel a szerződést, és utána indítják a kisajátítási eljárást, vagy először lefolytatja a kisajátítást, és utána jöhet mondjuk az adásvétel. Értelemszerűen nem ezt célszerű választani, mert így valaki meggondolhatja magát, és akkor az egész mutatvány bukik.

Magában a kisajátítást megelőző adásvételi szerződésben az igénylő utal a vázrajzra, és a másolatot is odaadja a tizenöt embernek, csak azt kérjük, hogy hadd ne kelljen már az eredetit aláíratni velük, ezáltal sokkal könnyebb és gördülékenyebb lehet az ügyintézés. Ugyanebben az esetben már mehetne a kisajátítás és az adásvételi szerződés megkötése egyszerre. Ahol már kisajátítás van, minden hónap számít, úgy gondolom, és minden eljárás nagyon hosszadalmas emiatt a probléma miatt. A javaslatom ezt igyekszik kiküszöbölni. Ezzel sokkal gyorsabb lehetne az egész folyamat, ráadásul a magánszemélyek is jobban járnak, hiszen gyorsabban juthatnának a pénzükhöz. Úgyhogy ezért nyújtottam be egy módosító indítványt, amit annyival egészítenék ki, hogy az utolsó mondat elé tenném, hogy a "kisajátítási változási vázrajz kivételével a vázrajzot mindazoknak alá kell írniuk, akik a változás alapjául szolgáló okiratot aláírják." Gondolom, hogy ez a négy szó megoldaná ezt a gyakorlatban gyakran felmerülő problémát.

A legvégén tényleg egy olyan dologról beszélek, amit csak szóban tudok elmondani, hiszen nem tudtam hozzá módosító indítványt benyújtani, mindjárt meg is tudom mondani, hogy miért nem, ugyanis a 43. § (7) bekezdése így szól: "A tulajdoni lapokat településenként egytől kezdődően számozni kell. A tulajdoni lap száma mellett minden tulajdoni lapon a település nevét is fel kell tüntetni." Eddig ez rendben van. "Az ingatlan-nyilvántartás számítógépes rendszerében az ingatlan tulajdoni lapjának száma megegyezik a helyrajzi számmal vagy az ingatlan egyedi azonosítójával." A végét nem olvasom, az ebből a szempontból lényegtelen.

Itt azt szeretném megkérdezni az előterjesztőtől, hogy mit jelent az, hogy az "ingatlan egyedi azonosítja", mert ennek a magyarázatát sehol nem találtam meg, sem az ingatlan-nyilvántartási törvényben, sem itt nem szerepel, úgyhogy kíváncsi lennék arra, hogy végeredményben a gyakorlatban mit jelent az ingatlan egyedi azonosítója. Nem nyújtottam be hozzá módosítót, mert, még egyszer mondom, biztos hasznos dolog, csak nem derül ki, hogy ez mi akar lenni.

Tehát összességében a Jobbik üdvözli ezt a törvényt, hiszen a modern kor és technika vívmányainak megfelelően hozzáigazítja az egész területet a valósághoz, ezt tényleg csak üdvözölni tudjuk, de azt meg kell jegyeznem, hogy ezekkel a módosítókkal, amik mellett most érveltem, a gyakorlatban is egy sokkal jobb és az állami rendszer működése szempontjából is egy sokkal rugalmasabb rendszer alakítható ki.

Én is csak kritikával tudom illetni a Font Sándor képviselőtársunk által benyújtott módosító javaslatokat, amik úgy gondolom, hogy az egész törvénytől idegenek, és úgy gondolom, hogy azok elfogadásával valóban messzebbre fog nyúlni a törvény, mint nyúlhatna és kellene hogy nyúljon, úgyhogy remélem, hogy azok kivételével lesz elfogadva ez a javaslat, és akkor egy jó törvényt tudunk itt alkotni, akár teljes konszenzussal.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu