VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mielőtt a hozzászólásomat elkezdeném, nem mehetek el szó nélkül amellett, ami Hegedűsné Kovács Enikő képviselőtársam felszólalása alatt történt, nem mehetek el anélkül emellett, hogy a felháborodásomat ki ne fejezzem. Ugyanis mikor Hegedűsné Kovács Enikő képviselőtársam jól érzékeltetve és egy jól érzékelő példával próbálta azt bemutatni, hogy az elfedés tulajdonképpen mit is jelent, és Attila király sírját hozta föl példaként, akkor L. Simon Lászlótól egy gúnyos kérdést hallhattunk, hogy ki is volt az az Attila király.

(10.50)

A Ház méltóságát sértené, ha erre válaszolnék. Erre tulajdonképpen csak az állítólagos irodalmi műnek nevezett, gúnyos szóval élve: verseiből idézett trágárságokkal tudnék válaszolni, de én ezt most nem teszem meg, ugyanis én vele ellentétben tiszteletben tartom a Ház méltóságát.

Szintén Hegedűsné Kovács Enikő képviselőtársamra hivatkoznék, aki tragikomédiának és irodalmi műnek nevezte a törvényhozást. Én ezen továbbmennék, és inkább azt mondanám, hogy ez nem más, mint egy jól felépített lózunggyűjtemény, kezdve az alaptörvénytől, ha bármilyen törvényt veszünk, az utóbbi időszak országgyűlési határozati javaslatait akár belevéve, amelyek nagyon sokszor a kulturális értékek védelméről, a nemzeti kulturális örökségről vagy akár a világörökség részeiről szólnak. És ezeket a lózungokat néha megspékelik egy-egy konkrét törvényjavaslattal, ami semmi másról nem szól, csak arról, hogy a hatalmat minél jobban központosítani lehessen. Semmi másról nem szól, mint arról, hogy a gazdagok kormánya a felsőbb rétegeket kiszolgálja és semmi másról nem szól, mint például ez a törvény, hogy a Fidesz közeli, illetve a kormányközeli befektetőket kiszolgálja, vagy akár a gyarmatosító európai birodalmat minél jobban próbálja kiszolgálni, illetve minél jobban próbálja az ő igényeinek megfelelően alakítani az ország működését.

Itt is ezzel találkozunk, ha csak azt nézzük, hogy mi minősül nagyberuházásnak a törvény szerint. Nagyberuházásnak az minősül, ami európai uniós forrásból valósul meg. Magyarra fordítva ez mit jelent? Azt jelenti, hogy ami az európai birodalom koncepciójának megfelel, amire az európai birodalom pénzt ad, amelyik beruházás az európai birodalom szempontjából fontos, az nagyberuházásnak minősül, tehát ott a kulturális örökség védelmét nem kell figyelembe venni.

Mi a másik kitétel? A másik kitétel az, amit a kormány rendeleti úton azzá minősít. Mit fog azzá minősíteni? Természetesen azokat a beruházásokat, amelyek nem feltétlenül nemzetgazdasági, illetve infrastrukturális szempontból fontosak, hanem amelyek olyan szempontból fontosak, hogy a kormány közeli nagyvállalkozók, kivitelezők zsebét minél jobban meg lehessen tömni.

És közben bezárul a kör. Elindult a központosítás az egyéb törvények által. Lesz maga a kormány, amelyik meghatározza, hogy mi minősül nagyberuházásnak. Lesznek a szakhatóságok, illetve szakintézmények, amelyek majd ezeket a kutatásokat és a feltárásokat elvégzik, és esetleg gátat szabhatnának bizonyos kulturális értékek védelmében egy-egy nagyberuházásnak, de mivel ezek is már a központosítás következtében a kormány fennhatósága alá tartoznak, valószínűleg a saját kormányuk rendelete vagy a saját kormányuk által bálványozott európai birodalom beruházásai ellen nem fognak tenni. Tehát bezárult a kör, indulhat az úthenger, indulhat a kulturális örökség és a kulturális örökséghez tartozó megmentendő értékek lerombolása, pusztán anyagi és pusztán birodalmi elvek tekintetében.

Ahogy képviselőtársam is elmondta, ez a törvényjavaslat a Jobbik frakciója szempontjából elfogadhatatlan, és a Jobbik frakciója mindent meg fog tenni az ellen, hogy ez a kulturális örökségromboló, pusztán a nagybefektetők, illetve a kormány közeli pénzemberek zsebét tömő törvénymódosítás hatályba léphessen.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu