VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mondani is fogom, bármennyire nem tetszik a kormánypárti képviselőknek az, hogy mi végezzük a munkánkat, és felszólalunk a térségünk, országunk érdekében. Mi akkor is megtesszük, még ha rendetlenül, illetve rendesen, csöndben nem is tudják végighallgatni, csak rendetlenkedve, oda nem figyelve. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások: Mondjad!) Nem foglalkozunk vele, akkor is elmondjuk. Ha kell, akkor reggelig itt leszünk, és folyamatosan elmondjuk. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Az elnök csenget.) Még ha az elnök úr nagyon ritkán is inti rendre a kormánypárti képviselőket, akkor is el fogjuk mondani, hogy aztán amikor majd szembe kell nézni a lelkiismeretükkel, akkor legyen mit visszahallgatni, és önmarcangolva, tépelődve legyen min gondolkodni.

Több szempontból aggályos ez a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik. Nagyon sok mindent elmondtak már képviselőtársaim, én egy-két dolgot azért kiemelnék ezzel kapcsolatban. Komárom-Esztergom megye több szempontból érintett ebben a kérdésben. Az egyik sarkalatos kérdés például a komáromi Selye János Kórház kérdése. Ezzel kapcsolatban már azonnali kérdésem is volt államtitkár úrhoz. Akkor azt a választ kaptam, hogy ez nem más, mint egy fejlesztés, egy kistérségi mintaprojekt, egy kistérségi mintakórház kialakítása.

Nem tudom, hogy miért nevezhető fejlesztésnek az, ha fekvőbeteg-ellátásokat megszüntetnek. Miért nevezhető fejlesztésnek az, ha szülészeti osztályt bezárnak? Miért nevezhető fejlesztésnek az, ha egy olyan szülészeti osztály marad meg egyedül a megyében, ahova a szülni kívánó nők nem szívesen mennek el azért, hogy világra hozzák gyermeküket.

Amint az azonnali kérdésemben is elmondtam, Komárom-Esztergom megyében az első megszületett gyermek egy oroszlányi gyermek volt. Oroszlány körülbelül 10-15 kilométerre van Tatabányától, de az az édesanya mégsem a tatabányai kórházat választotta a gyermeke megszülésére, hanem inkább a szőnyi Selye János Kórházat. Ez is mutatja, hogy milyen különbségek vannak, és ehhez képest azt az osztályt akarják majd önök a mintaprojektre, a fejlesztésre hivatkozva megszüntetni és bezárni. De ezek részletkérdések ebből a szempontból.

A másik kérdés az, hogy itt van például a dorogi kórház esete. A dorogi kórház, amint már képviselőtársam, Kiss Sándor képviselőtársam említette a vezérszónoki felszólalásban, hogy valószínűleg nagyon sokszor politikai döntések állnak a kórházak államosítása mögött, itt van például a dorogi kórház esete. Egyikünk sem örül annak, hogy Dorog városának szocialista vezetése van, ezen mindannyian szeretnénk változtatni, de attól még Dorog város lakóit, Dorog városát nem kellene sújtani egy államosítással.

Egy olyan kórházról beszélünk, ami 90 éves múltra tekint vissza, és egy olyan kórházról beszélünk, amit nem állami pénzen hoztak létre, hanem nagy részben a dorogi bányászok önsegélyező egyletének a pénzéből hoztak létre. Ezt nincs joga az államnak gründolni. Ezt nincs joga az államnak önhatalmúlag átvenni, sem az önkormányzatot nem kérdezték meg erről, sem a lakosságot nem kérdezték meg erről.

Két szempontból emeltem ki ezt a két várost. Az egyik szempont az, hogy a megyei egészségügyi ellátás színvonalának romlása lesz idézőjelben "köszönhető" ennek a változtatásnak. A másik pedig az, hogy mind a két településen beindult egy önvédelmi reflex a lakosság részéről. Mégpedig Komárom városában aláírásgyűjtést kezdeményeztek. Már több ezer aláírás gyűlt össze egyébként, ami majd az államtitkár úr vagy a miniszter úr asztalára fog kerülni. Dorog város önkormányzata kezdeményezésére pedig Dorog város önkormányzata élt azzal a lehetőséggel, felterjesztési jogával élt a minisztérium felé, amelyben kérte, hogy a dorogi kórház ne kerüljön államosításra, ahol szintén valószínűleg egy aláírásgyűjtéssel, az ott élő állampolgárok aláírásával próbálják nyomatékosítani az akaratukat, illetve a szándékukat.

A másik érdekes kérdés pedig, amit már Bana Tibor képviselőtársam is feszegetett. Ez pedig az, hogy ha arról szól a törvény, hogy a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézményeket államosítják, akkor például - ha a saját megyémből is hozhatok példát - hogy került bele ebbe a körbe az oroszlányi szakrendelő, ami egyértelműen járóbeteg-szakellátást biztosít a város lakosai számára. Ez számomra érthetetlen. Ez ellentmondásban van a törvény címével is és a törvény tartalmával is.

A másik rész, amiről beszélni szeretnék: néha az embernek itt az Országgyűlésben déj vu érzése van nemcsak a kormánypárti képviselők rendetlensége miatt, hanem egyébként az előterjesztői megfogalmazások szempontjából is. Nem is olyan régen, pár hónappal ezelőtt, még a tavalyi év végén hallottunk már ilyen kijelentéseket, hogy egyes települési önkormányzati intézményeket azért kell államosítani, hogy a települési önkormányzat adósságcsapdáján segítsenek, a települési önkormányzat csőd közeli állapotán segítsenek, és ezzel megmentsék mind a város költségvetését, mind az adott intézményeket.

Ugye, ismerős az önök számára, itt Esztergomról volt szó. Mi történt azóta? Államosították az esztergomi városi intézményeket, aztán ráterhelték Esztergom város költségvetésére az adott intézmények fenntartását. Én már nem hiszek ebben, hogy azért kell ezeket megtenni, hogy majd központosítással, föntről, Budapestről az íróasztal mellől matematikai számításokkal kiszámoljuk azt, hogy az adott térségben lévő egészségügyi ellátásra szoruló embereknek milyen térségű, milyen színvonalú, milyen területi lefedettségű ellátásra van szükségük. Mert szerintem ebben az esetben is - vagy mint akár a saját szakterületemen, a szociális szakterületen belül - a matematikai számítások, és a körzővel, vonalzóval kiszámított lefedettségek nem igazán működnek.

A másik magyarázat pedig az, hogy ezzel az intézményeknek, illetve az őket fenntartó önkormányzatoknak akarnak segíteni - ebben sem hiszek már, ha az esztergomi példát tekintjük.

És ha az esztergomi példát nézzük, nézzük csak meg azt, hogy jelenleg úgy állunk, hogy 1,2-1,3 milliárd forintot akarnak az esztergomi önkormányzat költségvetéséből kisajtolni az adott intézmények fenntartására. Mi volt ezzel szemben a tavalyi évben? A tavalyi évben az esztergomi önkormányzat ezen intézmények fenntartására 600-800 millió forintot költött. Akkor hol van itt megsegítés? Pont Tállai András államtitkár úr egyik szegedi beszédében hangzott el az, hogy hasonló jellegű intézkedésekre (Tállai András: Nem is jártam Szegeden.), hasonló jellegű forgatókönyvekre lehet számítani más önkormányzati intézményekkel kapcsolatban is. Lehet, hogy akkor pont egyébként a települési önkormányzatok által fönntartott kórházak államosítására gondolt.

Tehát nem tudom, nem számíthatnak jóra az ellátottak, mert a magas színvonalat nyújtó kis kórházakban a fekvőbeteg-ellátást valószínűleg nullára vagy nullához közeli százalékra fogják csökkenteni kistérségi kórházi fejlesztés címén. Nem fognak jól járni a települési önkormányzatok, mert elképzelhetően, mint ahogy az esztergomi mintaprojekt, az esztergomi példa mutatta, ugyanúgy majd valamilyen formában a települési önkormányzatokra fogják terhelni ezen kórházak fönntartási költségét, és egyáltalán ezzel kapcsolatban sem az ország, sem az ott élő polgárok, sem az intézmények, sem az önkormányzatok, tehát azt mondhatjuk, hogy senki nem fog jól járni.

Valószínűleg egyedül a kormány fog jól járni. Valószínűleg egyedül a kormányhoz közel álló önkormányzatok fognak jól járni. Valószínűleg ketté fognak válni a csókos és a nem csókos önkormányzatok. A csókos önkormányzatok jól járnak, a nem csókos önkormányzatok meg kezdjenek azt a településükön, illetve a környezetükben élő, egészségügyi ellátásra szoruló állampolgárokkal, választópolgárokkal, magyar emberekkel, amit akarnak.

Amint már többen elmondták frakciónkból, ez a törvényjavaslat a Jobbik számára több szempontból elfogadhatatlan, több kifogásolnivaló dolog van benne. Tehát egyértelmű, hogy mi ezt a törvényt támogatni nem tudjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu