DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, mindannyian egyetértünk abban, hogy a gyermekek - ahogy minden kiszolgáltatott ember - fokozott védelme nemes ügy, ezen fáradozni pedig minden kormány kötelessége. Úgy is gondolom, hogy a rendszerváltozás óta nem volt olyan kormány, amelyik ne tett volna ezért az ügyért, és nagyon helyesnek tartom azt is, hogy a mostani kormány is ezért az ügyért tenni kíván. Az előterjesztés - ahogy államtitkár úr is említette - alapvetően nemzetközi dokumentumokra hivatkozással javasolja az abban foglalt módosításokat.

Általánosságban azt tudom, azt tudjuk mondani a javaslatról, hogy alapvetően egyet lehet érteni az abban foglalt módosításokkal. Hál' istennek, megjegyzem, kicsit szembemegy a kormány eddigi büntetőpolitikai irányvonalával, ami a represszív, szabadságvesztés központú, alapvetően a bírói mérlegelési jogot szűkítő és differenciálatlanul szigorító büntetőpolitikát illeti. Hadd utaljak ebben a körben a pénzbüntetés differenciálására - amit nagyon helyesnek tartunk és támogatunk -, azaz hogy a fiatalkorú elkövetők esetén alacsonyabb tételekben lehet meghatározni a pénzbüntetés mértékét. Ez a mi álláspontunk szerint is könnyebben alkalmazhatóvá teszi majd ezen alternatív büntetési nem alkalmazását, növelve ezzel az egyéniesítés lehetőségét.

Államtitkár úr felszólalásában szót ejtett arról, hogy további fejlemények várhatók ebben az ügyben, hiszen egy munkacsoport felállt, én azonban mégis szeretném kiemelni már itt az általánosságok körében, hogy hiányoljuk az intézményi fejlesztéseket az előttünk fekvő jogszabályból. Ugyanis ennek értelme igazán akkor van, ha ezek párhuzamosan kerülnek a Ház elé, azaz a törvénynek mind a két lába megvan, a jogszabályi változtatásokra irányuló és az intézményi fejlesztésekre irányuló lába is. Hiába védi ugyanis a gyermek tanút a törvény a tárgyalóteremben, ha a folyosón együtt kell várakoznia az őt korábban bántalmazó elkövetővel. Navracsics miniszter úr jelentette be talán egy éve, másfél éve először, hogy kialakítottak egy kihallgatószobát kísérleti jelleggel gyermekek számára, amelyben valóban nem a bíróság, illetve a hatóság amúgy általában nyomasztó légkörében kell várakoznia és a vallomását megtennie, hanem ennél lényegesen jobb körülmények között.

Engem nagyon érdekelne, hogy mi lett a kísérlet eredménye, van-e ebben bármilyen fejlődés, vagy ugyanaz az egy kihallgatószoba maradt, amit akkor Navracsics miniszter úr bejelentett. Úgy hiszem, nem csupán a gyermekek védelme érdekében fontos az, hogy a kihallgatások ilyen módon folyjanak, hanem az objektív igazság kiderítéséhez is közelebb visz az, ha egy gyermekkorú tanú félelemmentesen, normális, a számára megszokott légkörben tudja előadni észleléseit az adott üggyel kapcsolatban.

Tudom persze, mi az oka annak, hogy most ez a törvény bejött - a témával foglalkozni kell, egyetértek vele -, és azt is tudom, hogy a törvénymódosítás a legolcsóbb, hadd mondjam azt, hogy ingyen van, az intézményi változtatás pedig pénzbe kerül. Feltételezem, hogy ezért nincs előttünk a probléma másik oldala, mármint ami a megoldást illeti. De ha önök az ügyet komolyan gondolják, akkor ezt a másik lábat is létre kell hoznunk. Mi ebben a támogatást biztosan biztosítani fogjuk.

Mivel nincs előttünk az intézményi változtatásokra tett javaslat, ezért különösen kevéssé érthető az, hogy ezeket a módosításokat miért nem a most beterjesztés előtt álló büntető törvénykönyvben, illetve új polgári törvénykönyvben kívánják szabályozni. Tehát miért kellett párhuzamos jogalkotást javasolnia a kormánynak? Ugyanis az új Btk.-ban, ahogy az új Ptk.-ban az anyagi jogi szabályok értelemszerűen átvezethetők, megvalósíthatók, és a záró rendelkezések között természetesen a büntető eljárásjogot, illetve a polgári eljárásjogot, a polgári perrendtartást illető változtatásokat is át lehetett volna vezetni. Azt gondolom, helyesebb lett volna, ha a kormány ezt teszi, mármint ami az eljárást illeti, és most kifejezetten nem a tartalmi kérdésekről szólok.

Nézzük meg azonban a törvényjavaslat - és azt gondolom, helyesen tesszük, ha így teszünk - néhány konkrét rendelkezését. Államtitkár úr ismertette, hogy mikről van szó ebben a törvényben, és milyen előrelépéseket javasol a területen a kormány. Nem érzem feladatomnak, hogy ezt megismételjem, tehát azokkal a rendelkezésekkel nem foglalkozom - és ezek vannak túlnyomó többségben -, amelyekkel a mi frakciónk is egyetért. Azt a tulajdonképpen három csomópontot, három rendelkezést emelem ki, amelyekkel viszont van egy kis problémánk.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, helyes az a célkitűzés, hogy a büntetőjog és a polgári jog kiemelten védje a gyermekeket, és az ellenük intézett támadásokat is szigorúbban büntesse. Ezen belül azt is helyesnek tartjuk, hogy a sértett nagykorúvá válása előtt ne évülhessen el a sérelmére elkövetett bűncselekmény. Azonban a nagykorúvá válás utáni plusz öt évet egy kicsit túlzónak tartjuk. Mondjuk, egy három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett vagy akár egy öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény így lényegesen később fog elévülni, mint mondjuk, egy bestiális, egy nagyon kiemelt tárgyi súlyú bűncselekmény. Márpedig ez az arányosság követelményeinek nem felel meg, és ráadásul nem is szükséges. Az a szükséges - és azt mi is annak tartjuk, s még egyszer mondom, ezzel egyetértünk -, hogy a nagykorúvá válásig ne évülhessen el. De úgy hiszem, hogy miután a sértett nagykorúvá vált, utána fél év elég annak megfontolására, hogy kíván-e eljárást indítani vagy nem kíván eljárást indítani az őt bántalmazóval szemben. Mi azt javasoljuk, hogy a 18. életév betöltése után még egy fél év, és ne plusz öt év álljon rendelkezésre a sértettnek az eljárás megindítása céljából. Ennyi idő elég a döntésre is, és elég az eljárás megindításának a technikai lebonyolítására is.

Helyesnek és ésszerűnek tartjuk azt, hogy a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személyt, aki az e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi fejlődését veszélyezteti. Azonban azzal együtt, hogy lehet ennek a felsorolásnak a kibővítéséről gondolkodni, úgy gondolom, hogy az érzelmi fejlődés beemelése ebbe a sorba túlzottan tággá teszi magát a törvényi rendelkezést, már-már nehezen alkalmazhatóvá, alkalmazhatatlanná. Az érzelmi fejlődés veszélyeztetése a mi meglátásunk szerint eltúlzottan tág fogalom, ami felveti akár annak a lehetőségét is, hogy a normavilágosság követelményeinek egyáltalán megfelel-e.

Teljes mértékben egyetértünk abban, tisztelt Országgyűlés, amit megfogalmaz a javaslat indokolása, hogy a gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy érzelmileg kiegyensúlyozott felnőtté váljanak. Én is ennek a jegyében kívánom majd a nemsokára születendő gyermekemet nevelni, ez természetes dolog, nekünk is ezt diktálja az erkölcsi érzékünk. De egy ilyen büntető jogszabály alkalmazásával rengeteg probléma lehet, és számos visszaélésre adhat lehetőséget.

A bíró mindenféle objektív támpont nélkül dönt majd arról, hogy az érzelmi fejlődést mi veszélyezteti. Pár példát említenék is, tisztelt képviselőtársaim. Mindenki által tudott az, hogy a válás önmagában veszélyezteti a gyermek érzelmi fejlődését, negatív irányban mozdítja el azt. Ilyenformán, kérdezem én, hogy önmagában a válópernek a megindítása már bűncselekménynek minősül majd? Vagy egy olyan válóperben való részvétel, ahol a felek nem kímélik egymást, és valóban súlyos károkat okoznak a gyereknek - és én is azt mondom, elkerülendő, hogy valaki ezt tegye -, ez már bűncselekmény lesz?

(12.50)

Itt is majd a bíró szubjektív megítélésén múlik: hogyha az apuka kiviszi a kisgyereket a bokszmeccsre, akkor vajon erőszakra tanítja, vagy sportembernek kívánja nevelni? Ez megint a bíró szubjektív megítélésén fog múlni. Vagy éppen rendszeresen engedi nézni a tévében lévő akciófilmeket. Vajon ez veszélyezteti-e a kiskorút, vagy nem veszélyezteti súlyosan? Én azt gondolom, hogy ha valami ennyire szubjektív és ennyire nehezen megítélhető, akkor gondolkodni kell azon legalábbis, hogy milyen módon tudjuk helyesen törvénybe foglalni, hogy legalább valamilyen objektív támpontjaink lehessenek. Megjegyzem, hogy szerintem egyes rajzfilmek jobban veszélyeztetik az ilyen irányú fejlődést manapság, mint mondjuk, a korábbi akciófilmek.

Ráadásul, amint említettem, én azt gondolom, számtalan visszaélésre adhat alapot ez a törvényi rendelkezés. Utalok arra, amit Varga képviselőtársam is mondott, hogy néhányan most még két évig tudjuk gyakorolni az ügyvédi hivatást, és ebből kifolyólag a Parlament falai közé tudjuk hozni a valóságot, de ez a jövőben sajnos nem lesz így. Szóval, aki gyakorló ügyvéd, az látja azt, hogy bizony a válóperekben egymást jelentgetik fel a felek, és büntetőfeljelentéseket tesznek azért, hogy majd a polgári perben előnyhöz jussanak. Ebbe a sorba fog beilleszkedni majd az, amikor valaki a kiskorú érzelmi fejlődésének a veszélyeztetése miatt teszi meg a feljelentést. Azt gondolom, hogy ez a lehetőségek kimeríthetetlen tárházát fogja ehhez nyújtani.

Úgy vélem mindemellett, hogy az érzelmi fejlődés veszélyeztetésének súlyos esetei a már hatályos törvény szerint is büntetendő erkölcsi fejlődés veszélyeztetését is megvalósítják. A két fogalom között tehát a mi meglátásunk szerint jelentős átfedés tapasztalható, magyarán, elégségesnek tartjuk a jelenlegi szabályozást, vagy ha a jogalkotó ezt a szabályozást bővíteni akarja, akkor azt javasoljuk, hogy más fogalmat keressen az elérni kívánt jogpolitikai cél megvalósítása érdekében, mert ez visszaélésekre ad majd lehetőséget.

Rátérnék a több bűncselekményhez kapcsolt új minősített eset elemzésére, ezen belül is elsősorban arra, ami az erőszakos, nemi erkölcs elleni bűncselekmények minősített esetrendszerét illeti. A most előttünk fekvő törvény bevezetné minősített esetként, ha valaki a sértettel kapcsolatban fennálló hatalmi vagy befolyási viszonnyal való visszaéléssel elkövetett cselekményként követi el a szemérem elleni erőszakot vagy az erőszakos közösülést. Nos, a nemzetközi jog, ahogy utal erre a javaslat indokolása, valóban megköveteli a munkahelyi szexuális zaklatás büntetendővé tételét, de szeretném jelezni azt is önöknek, hogy ez önmagában megvalósult a magyar Btk.-ban. Tudom, hogy egyes aktivisták és civil szervezetek ezt nem ismerik el, de minden büntetőjogász elismeri és tudja, hogy ezeket a kényszerítés elnevezésű bűncselekmény keretein belül értékeli évtizedek óta a magyar jogalkotó, és bizony van is gyakorlata ennek. Tehát az ilyen jellegű szexuális zaklatásokat azon belül lehet értékelni, illetve van egy új büntető tényállás is, amit effektív zaklatásnak hívnak, ezen belül is lehet értékelni az ilyen jellegű cselekményeket.

Azonban az erőszakos, nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetén, azt gondolom, kifejezetten kodifikációs hiba ennek a minősített esetnek a bevezetése, és kifejezetten az erőszakosra célzok, az összes többire nem. Ugyanis, tisztelt Országgyűlés, az alapeset, a bűncselekmény alapesete lényegesen komolyabb fenyegetést kíván meg, mint a minősített eset, gondoljanak ebbe bele. Az alapeset fizikai erőszakot kíván meg, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést, tehát minősített fenyegetést. A többi minősített esetben a passzív alany minősége vagy milyensége alapján differenciál a törvény, itt pedig nem ezt teszi, hanem itt azt mondja, hogy az ilyen hatalmi vagy befolyási viszonnyal való visszaéléssel elkövetett cselekményeket minősíti súlyosabban.

Csak kérdezem, tisztelt Országgyűlés, én örülnék, ha erre választ adna vagy az előterjesztő, vagy az, aki ezt a rendelkezést támogatni tudja, hogy ha már valaki alkalmazott fizikai erőszakot, vagy mondjuk, megfenyegette az élete kioltásával a sértettet, akkor ezt még mivel tudja tetézni. Azzal, hogy azzal is megfenyegeti, hogy még ki is rúgja mint főnöke? Én azt gondolom, hogy ez így nincs rendben. Ha pedig csak azzal fenyegeti meg, hogy elbocsátja, akkor meg nem valósul meg erőszakos, nemi erkölcs elleni bűncselekmény, mert az ilyen bűncselekményeknek alapeseti kritériuma, alapeseti törvényi tényállási eleme az, hogy erőszak legyen vagy minősített fenyegetés. Éppen ezért, bár első ránézésre persze jól hangzik ennek a bevezetése, azt kell mondanom, hogy az égvilágon semmi értelme nincs. Az pedig kifejezetten sérti a büntetőjog rendszerét az én meglátásom szerint, hogy a minősített esethez kisebb súlyú jogsértést követel meg, mint az alapesethez.

Büntetőjogi alapelv, tisztelt Országgyűlés, hogy ugyanazon magatartás enyhébb változata beleolvad a súlyosabb megítélésű változatba. Azaz, ha valaki először pofon vágja a sértettet, majd utána megszúrja egy késsel, akkor ez, mondjuk, súlyos testi sértésnek vagy életveszélyt okozó testi sértésnek fog minősülni, és az, hogy egy könnyű testi sértés vagy egy tettleges becsületsértés ezt megelőzte, annyiban lesz releváns, hogy ez beleolvad majd a súlyosabba. Ha tehát valaki fenyeget és több dologgal fenyeget, például azzal, hogy vissza fog élni a köztük fennálló hatalmi viszonnyal vagy befolyási viszonnyal, majd utána megfenyegeti még azzal is, hogy az életére tör, ha nem hajlandó vele szexuális kapcsolatot létesíteni, akkor az enyhébb megítélésű cselekmény beleolvad majd a súlyosabb megítélésűbe. Ez lenne a büntetőjog-dogmatikából következő megoldás. És mit csinálnak most önök ezzel a törvénnyel? Azt mondják, hogy lehet, hogy az alapesetnél beleolvad, de ugyanerre hivatkozással egyébként én még egy minősített esetet kreálok belőle, tehát súlyosabban büntetem, mint azt, aki egyébként "csak" az élete kioltásával fenyegetett. Ha még fenyeget a munkahelyi elbocsátással is, akkor az minősített eset lesz.

Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, illetve azt kérném inkább, hogy tegyék meg, hogy ezt átgondolják. Azoknál a cselekményeknél helye lehet egy ilyen minősített esetnek, ahol nem erőszakos, nemi erkölcs elleni bűncselekményről beszélünk, van a javaslatban ilyen cselekmény is, ott én el tudom ezt fogadni, de ebben a két esetben, megmondom őszintén, hogy nem. Ennek egyszerű dogmatikai okai vannak, nem pedig az, hogy bárki a mi frakciónkból helyénvalónak tartaná azt, hogy a fennálló hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve kíván valaki szexuális kapcsolatot létesíteni a beosztottjával vagy éppen az alárendeltjével.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogy mondom, a felszólalásom nagyobbik része - azt gondolom, talán helyesen - azokat a pontokat emelte ki, amelyekkel nem értünk egyet. Mindazonáltal a túlnyomó többségével a javaslatnak egyetértünk, ezért azt támogatni fogjuk, de arra kérem a kormány képviselőjét, hogy tegye meg azt nekünk, hogy valóban szakmai alapon és komolyan fontolóra veszi azokat a módosító javaslatokat, amelyeket benyújtottunk, hiszen nem az előterjesztett törvényjavaslatnak a büntetőpolitikai irányát és célját kívánjuk ezzel veszélyeztetni, hanem kifejezetten szakmai szempontból kívánunk javítani azon.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu