DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy a bosnyák küldöttség közben eltávozott az ülésteremből, hiszen kivételesen egy olyan törvényi vitát láthattak volna, ahol nem azok a kemény, határozott verbális viták folynak, mint amik azért eddig jellemezték a Házat. Hiszen itt valóban az a kivételesnek mondható törvényjavaslat áll előttünk, amely egy nagyon fontos össztársadalmi ügyben, egy nagyon fontos emberi érték alapú ügyben került megfogalmazásra. Még hozzá kell tennem, hogy csodák csodájára az Európai Unió irányelveinek a tulajdonképpeni magyarországi beültetéséről van szó, és itt most azt kell mondanom, egy kicsit cáfolva azokat a vádakat, amelyek itt nagyon sokszor elhangzottak mostanában, hogy a Jobbik még akkor is azt mondja az Európai Unióra, hogy rossz, ha az van benne, hogy kettő meg kettő az négy.

Mondjuk, azért ez nem egészen így van, tehát itt most gyakorlatilag ki kell mondani, hogy Magyarországon, de tulajdonképpen az egész régióban - persze nyilván Nyugat-Európa sem mentes ettől - azért a kiszolgáltatott emberek bántalmazásának, megalázó, embertelen módon való kezelésének sajnos van egy szomorú folyamatossága. Ezt kell áttörni, és elsősorban a kiskorúak, gyermekek életében jelenti ez a legnagyobb törést, a legnagyobb nyomokat. A legdrasztikusabban az egész életpályájára, egyéniségére befolyásoló hatással lehet az, ha mondjuk, életében először, egyszer találkozik egy olyan eljárással, ahol mondjuk, tanúként hallgatják meg, éppenséggel egy olyan ügyben, ahol az ő sérelmére követett el valamelyik szülő akár egy durva bántalmazást, vagy akár egy szóbeli durva megaláztatást, amely elérte már a bűncselekményi szintet és tartós volt, és ez az állam részéről választ igényelt.

Akkor azt találjuk, hogy nem az történik, mint aminek történnie kellene, hogy sértettként megvédi őt a rendszer, és sértettként az ő kiemelt szempontrendszereire hajazó szabályokkal körítve mondhatja el vallomását, vehet részt az eljárásban, hanem bizony, ezen törvényjavaslat benyújtásáig Magyarország is olyan ország volt, ahol kifejezetten egy ilyen furcsa kakukktojás szerepben voltak az eljárásban részt vevő kiskorúak. Bizony, sok esetben azt a fajta kafkai, sokszor lélektelen, az embert egészében figyelembe nem vevő és automatizált - szubszumáló automaták, írja Pokol Béla a bináris kódról szóló kiváló tanulmányában, a professzionális intézményrendszerekben -, tehát szubszumáló automataként működő bírók gyakorlatilag képtelenek sok esetben arra, hogy elkülönítsék, hogy mondjuk, most nem Kolompár Árpád áll előttük, hanem gyakorlatilag egy olyan kiskorú, akinek egy életre szóló traumát okozva bántalmazott, mondjuk, a nevelőapuka. És akkor gyakorlatilag, álljon meg a menet, hogyan tudjuk ezt a fiatalt megvédeni?

Tehát ez a kihívás, és ennél sokkal durvábbak is vannak. Itt ül az ülésteremben Morvai Krisztina; nagyon sajnálom, ha jól tudom, ő nem kaphat szót, pedig egy európai uniós irányelv átültetéséről van szó. Ő eljött erre a vitára európai parlamenti képviselőként, és ismert, hogy a "Terror a családban" című könyvével Magyarországon először alapozta meg tulajdonképpen annak az irodalmát, vagy hozta be Magyarországra annak a problematikának a jogi kitárgyalását, hogy lényegében a családokon belül, elsősorban a nők és a gyermekek terhére egyszerűen visszatérő jelleggel, úgymond hagyománya van a bántalmazásnak, és ezzel szemben az államnak fel kell lépnie. Hál' istennek, azóta születtek olyan törvények, legújabban a távoltartás intézménye is, amely próbálja kezelni ezeket a helyzeteket, és próbálja szankcionálni az ilyen bántalmazókat.

(13.10)

Ő is elmondja a könyvében, hogy igazából a gyermekkorúak számára és életében nem a fizikai bántalmazás az, ami a legdurvább és legmélyebb nyomokat hagyó, hanem az érzelmi alapú sanyargatás, a kiszolgáltatottság átélése, akár a kedvenc háziállat előtte való megölése - ilyen is előfordul -, vagy pedig egyszerűen az anya bántalmazását átélni, látni. Tehát egy ilyen élethelyzetben kell ezt az egész jogszabályt vizsgálnunk.

Tehát ne tegyük azt, amit az Európai Parlamentben gyakran tesznek - tisztelet a kivételnek, éppen Morvai Krisztina is kivétel -, hogy amikor tényleg felállnak ott is meg itt is sokszor a Házban; és most akkor nézzük meg ennek az irányelvnek az átültetését, elintézzük egy újabb törvényjavaslattal. Azért itt egyszerűen hús-vér emberekről, a nemzet jövőjéről van szó. Hát mondjuk már ki! Gyakorlatilag a gyermekbarát igazságszolgáltatás egy pillére kéne legyen annak az emberközpontú nemzeti világképnek, amelyben fő hangsúlyt azok kapnak, akik a vállukon viszik ennek a nemzetnek a jelenét - az a 2,8 millió aktív munkavállaló -, és az az egyre fogyatkozó számú gyermek, akiken múlik a jövőnk. Ugye? Ha körbenézek a teremben, gyakorlatilag azt látom, hogy bizony mi nemsokára arra leszünk szorulva, hogy gyermekeink majd egy olyan országot működtessenek, hogy nekünk - ha megérjük - elvileg nyugodt, kiegyensúlyozott nyugdíjaskorunk legyen. Addig persze meg kell védeni a magyar termőföldet meg a magyar hazánkat. De mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik viszont olyan családban és olyan környezetben nőnek föl, például olyan cigánytelepeken, mint a Gyöngyös melletti Duránda cigánytelepen, ahol döbbenetes viszonyok között élnek, patkányok szaladgálnak a hálószobákban, ruha nélkül szaladgálnak a gyerekek? És nemrégiben volt, hogy Morvai Krisztináék feltárták a Jászberényben lévő döbbenetes telepet, és feljelentést is tettek kiskorú veszélyeztetése miatt. Mert ezek azok az igazi veszélyek és kihívások, ahol gyakorlatilag a szülői kötelességet megszegve, mint egy tárgy, mint egy pénzbevételi eszköz tekintenek a gyermekre, de semmiképpen nem egy méltósággal rendelkező lényként.

Tehát egy ilyen környezetbe kell helyezni ezt a törvényjavaslatot, amikor vizsgáljuk, és elmondtam ezt bizottsági üléseken, és most is el kell mondanom, hogy összességében mi ezt üdvözöljük, örülünk neki, mert a Jobbik egy emberközpontú, de rendalapú világképben gondolkodik. Ezért álltunk ki a hajléktalanok mellett is, és ezért képviseljük a devizaadósok ügyét vagy éppen a földjüktől megfosztott gazdák ügyét.

Amikor azt nézzük, hogy mivel foglalkozik ez a törvényjavaslat, akkor látjuk, hogy anyagi jogi és eljárásjogi jogszabályokat is tárgyal. A Btk.-ban történik módosítás, és mindegyikkel egyet tudunk érteni, függetlenül attól, hogy itt megint el kell mondanunk, hogy számos, az életből vett élethelyzet miatt nyújtott be a Jobbik az utóbbi időben rengeteg büntető törvénykönyvi módosítást, éppen Bertha Szilvia nemrégiben a biciklilopások visszaszorítására szeretett volna egy különös tényállást, de sok más ilyen javaslat érkezett, vagy a büntethetőségi korhatár 12 évre történő leszállítása. Ezeket mindig azzal utasították vissza, hogy majd jön a Btk. nagy kódexe, és akkor abban rendezünk mindent.

Most kivétel van, hiszen most a kormány nyújtotta be a javaslatot, és nyilván ekkor hozzá lehet nyúlni a Btk.-hoz, de mi azt mondjuk, rendben van, és rendben van az is, hogy az elévülési időt felviszik a nagykorúság elérésétől számított öt évre a nemi erkölcs és az emberkereskedelem 18 év alatti sértettjei esetében, ez nagyon fontos dolog. A szexiparral szembeni sokkal határozottabb és sokkal keményebb fellépést várunk el az államtól, és nem csak ezzel a törvénymódosítással. Mint ahogy Bárándy Gergely képviselőtársam mondta, önmagában egy törvényjavaslat elfogadása, kitárgyalása, bár ha nem is ingyen van, mert itt azért komoly szakértői munkákkal meg fizetett képviselőként áldozzuk rá időnket, energiánkat, hogy foglalkozzunk ezzel, meg hát csak működtetni kell ezt az Országházat, ez költségben van, de összességében nem oldódik meg egy ügy, hanem egy komplett intézményrendszer és egy intézményközi együttműködés kell ahhoz, hogy a gyermekvédelem rendszere végigfusson az állam összes szervezetrendszerén. Tehát örülünk annak, hogy felviszik ötévesre az elévülést ebben a bűncselekményben, örülünk az öngyilkossággal kapcsolatos tényállásnak, ahol a kiskorúak öngyilkosságra bírását is büntetni rendeli, de hangsúlyoznom kell, hogy az intézményközi együttműködés elkerülhetetlen, és ebben az a szinergia még nem jött létre, ami megkívánt lenne. Tehát hogy gyakorlatilag a bölcsődétől, óvodától kezdődően az iskolán át a gyermekvédelmi szervezetrendszerek ne atomizált kis sejtként dolgozzanak a hétköznapokban, hanem összekapcsolt módon, egymással reaktív módon. Az iskola azonnal jelezze, ha látja, észleli a gyermeken, hogy bántalmazás érte vagy ilyen kitettségnek a veszélye áll fenn, és utána vonja be a gyermekvédelmi előadót, vonja be a gyámhatóságot, ha kell, vonja be a rendőrséget, ha kell. Tehát egy olyan szinergikus együttműködés kell, ami például Érpatakon megvalósult, és azt örömmel és büszkén mondhatjuk, hogy ez egy kiváló modell, ahol a gyermekvédelem is a lehető legmagasabb szintű fokot elérte már, még az európai uniós irányelv hatályba léptetése előtt gyakorlatilag Érpatakon, abban a kis, kétezer főt el nem érő, most halálra ítélt településen bizony Orosz Mihály Zoltánék nagyon komoly eredményt értek el. Úgyhogy mi mindenképpen támogatjuk az ebbe az irányba való elmozdulást.

El kell mondanom még azt is egyébként, hogy nemcsak az Európai Parlamentben, hanem az Európa Tanácsban is komoly hangsúlyt kap a gyermekbarát igazságszolgáltatás témaköre, és ennek egyik pozitív jele, hogy nagy megtiszteltetés ért engem - és ezáltal szerintem Magyarországot is -, hogy a gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló jelentésnél - amely rövidesen elkészül egy osztrák képviselő által - a jogi bizottság nevében a véleményezést én végezhetem el. Ez egy komoly dolog lesz, mert európai szinten is így tudjuk alakítani az eseményeket - reméljük -, és végül is ez a törvényjavaslat és ez a vita is majd jó muníciót fog nekem adni ahhoz, hogy elmondjam az érveimet.

Egy biztos, hogy eljárási oldalról viszont még sok a teendőnk. Itt azt a kritikát tudjuk elmondani, ha ezt itt most kiemelhetem, hogy a közigazgatási eljárásba még nem történt meg a gyermekbarát szabályok átültetése. Ezt nem értjük, hogy ha már most hozzányúltunk a büntetőeljáráshoz és hozzányúltunk - helyesen - a polgári eljáráshoz, akkor miért nem vezetjük át ezt a rendszert a közigazgatási eljáráson, amely a napi életben gyakorlatilag sokkal többször von be, involvál gyerekeket. Sokkal többször találkozik egy gyermekes szülő vagy akár maga a gyermek is, egy kiskorú gyermek, és ugye, amikor gyermekről beszélünk, akkor nagyon fontos arról is beszélni, hogy azért a 14 éves korhatár fölött is gyakorlatilag ilyen értelemben gyermeknek vagy legalábbis fiatalkorúnak minősül; vannak már olyan típusú fiatalkorúak, akik ebben a korukban már önmagukról gondoskodnak, és gyakorlatilag ilyen kafkai útvesztők tömegeiben találják magukat, ahol számukra érthetetlen nyelven beszélő előadók tesznek eléjük mindenféle nyomtatványokat, amelyeket az előadók sem értenek sokszor, de még a jogalkotók sem, hogyha visszakerül hozzájuk. És akkor ezek a gyermekek belekerülnek a rendszerbe, és nem tudják magukat kiismerni.

Ezért nagyon fontos, hogy az eljárási szabályokban a kiskorúak - egyszerű szóval mondva - képbe helyezése, felvilágosítása a jogaikról, kötelezettségeikről nagyon tisztességes módon megtörténjen. A gyakorlatban - Varga István képviselőtársam kicsit más előjellel szólt erről gyakorló ügyvédként - jómagam is azt észlelem, hogy azért ez egy ilyen rutinrésze az eljárásnak. A nyomtatványt odateszi a kihallgató rendőr - mondjuk, van egy kiskorú-bántalmazásos ügy -, ott egy remegő fiatal, akit tényleg az előző nap vertek meg, és akkor mondja, hogy anyja neve, és gyakorlatilag elkezdi a kérdéseit föltenni, és közben átugorja: itt van egy hosszú rész, amit el szoktunk mondani, hogy mire kell figyelni egy kihallgatásnál, ugorjunk, és kezdjük el.

Tehát általában ez a gyakorlat, és ezt a gyakorlatot durván és keményen üldözni kell. Valóban el kell mondani a fiatalkorúnak, hogy igenis ő például saját magát nem köteles bűncselekménnyel vádolni, megtagadhatja a vallomástételt, természetesen hozzátartozói vonatkozásában is ugyanez fennáll, és egyáltalán egy különös szabályrendet kell felállítani. Tehát ezt felismerte a magyar jogalkotás - hála istennek -, és most ezért van előttünk ez a javaslat, mert kellenek ezek a különös szabályok. Például a polgári perrendtartásban nagyon helyes, hogy a kiskorú bírságolását gyakorlatilag végül is nem támogatja a javaslat, illetve bocsánat, mi nem támogatjuk ezt, tehát a javaslat sajnálatos módon bírságolást lehetővé tesz. Ezt azért el kell mondanom szintén kritikaként, hogy 300 ezer forintig terjedő bírsággal, tehát kevesebbel, mint úgymond a per fő alanyai, de gyakorlatilag mégis komoly bírsággal sújtható.

(13.20)

Szerintünk ezt nem szabad megengedni már csak azért se, mert kiskorú hogyan tudja megfizetni azt a bírságot, másrészt meg egy olyan fenyegetettséget, kiszolgáltatottságot jelent, ami megint csak nem azt a képet erősíti a fiatalban, hogy az ő megvédésére van; mondjuk, egy sértettként bíróság elé álló fiatal tulajdonképpen ellenségképet alakít ki percek alatt magában a bíróságról, ha ilyen szabályokkal találkozik szembe.

A polgári perrendtartásban nagyon fontos intézmény, külön tényleg ki kell hogy emeljem azt a rendelkezést, hogy "a kiskorú gyermek mint érdekelt", tehát a 15. §-t, amely lényegében a családjogi perekben, a kiskorúak elhelyezéséről, kapcsolattartásáról szóló ügyekben egy nagyon különös, nagyon komoly garanciákkal rendelkező szabályrendet emel be. Ez tényleg szinte döbbenetes, hogy szinte napi rutin a családjogi perekben, hogy a bíró gondol egyet, jó, jöjjön be a nyolcéves gyerek, és akkor majd nyilatkozzon, és válasszon, hogy apuka vagy anyuka. Gyakorlatilag ez egy abszurditás, tehát ez egy nagyon érzékeny terület, itt nem lehet belehasítani, ez egy örök életre szóló trauma lehet. Egy rosszul sikerült, felelőtlen kihallgatás akár rendőr, akár bíró, akár ügyész részéről egy életre olyan nyomokat hagy a gyermekben, ami eltorzíthatja a személyiségét, tehát ezért fontos, hogy egy ilyen külön szabályrend beemelődött a törvényjavaslatba.

Nyilván figyelni kell arra, hogy ezt a valóságban érvényesíteni is kell. Itt fontos a képzés, tehát az ember nem győzi eleget mondani - persze itt jogvédőként rengetegszer hivatkoztam már -, hogy az alapjogokról, az alapvető szabadságjogokról, az alapvető személyhez fűződő jogokról sincs, úgy érzem, kellően világos képe a magyar bírói karnak és az ahhoz kapcsolódó, mondjuk, nemzetközi joganyagról, európai bírósági gyakorlatról, emberi jogi bírósági gyakorlatról. Egy kicsit félve vetem fel azt, hogy gyakorlatilag a kiskorúakra különösen nyitott igazságszolgáltatási gyakorlatot majd hogyan fogják a napi leterheltségben, 300-400 üggyel működő bírók ellátni, akik szinte a túlélésért küzdenek, de biztató azért, hogy az új bírói vezetés jó lépéseket tett már, a Kúria vezetése például a bírósági jogelemző csoportok létrehozásával, és sok jó intézkedés történt, tehát ebbe az irányba mindenképpen tovább kell menni.

Amit még mindenképpen felvetnék, az az - ha már ugye itt a hatályba léptetésről beszélt Vejkey Imre képviselőtársunk -, hogy egy 30 napos hatálybaléptetési időt biztosít a jogszabály. Ugye, itt el lehet gondolkodni ezen, hogy ez most rövid vagy hosszú, más esetekben sokkal rövidebb hatályba léptetés szokott előfordulni. Nyilván át kell vezetni a rendszeren, hogy úgy mondjam, ezeket a szabályokat, és valóban a képzéssel lehet garanciát adni, de vannak szerintem olyan elemei ennek a törvénynek - akár mondjuk, az elévülési szabály például az emberkereskedelem, a nemi erkölcs elleni bűncselekmények áldozatai körében -, amelyeket már holnaptól hatályba lehetne léptetni vagy a kihirdetést követő napon. Tehát szerintem ezt fontoljuk meg.

Lesznek még módosító javaslataink, ezeket be fogjuk nyújtani, és arra kérjük majd önöket, hogy ezeket támogassák. Répássy államtitkár úr ezt általában nagyon szorgalmasan meg szokta ígérni, nem mindig sikerül ez, de reméljük, hogy most valahogy másként lesz.

Illetve amit még el szeretnék mindenképpen mondani, az az, hogy tulajdonképpen egy eseten keresztül gyorsan itt a végén megvilágítanám azt, hogy mennyire kiszolgáltatottjai, szenvedői tudnak lenni kiskorú gyermekek az olyan jogvitáknak, amelyekről aztán végképp nem tehetnek. Mondjuk, itt van egy magyar anyuka és egy olasz férj házassága, ami 2004-ben köttetett Olaszországban, két gyermek született, és nem sikerült a házasság. Itt azért elég komoly, megalázó helyzetek sorát kellett az anyukának átélni, tulajdonképpen tarthatatlan helyzetté vált, hazajött, hazamenekült a két gyermekével.

Ez Európai Unió tagállamai közötti mozgás, letelepedett Magyarországon, nem volt hajlandó visszamenni, és az apuka erre az összes létező fórumon feljelentette az anyukát, aki gyakorlatilag hosszú-hosszú eljárásokat követően jelenleg a hágai egyezmény alapján arra van kötelezve, hogy adja át a két gyermeket a gyermekeit már hat vagy hét éve nem látó olasz apukának. A gyermekek nem is tudnak olaszul, plusz olasz bíróság másfél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte az anyukát kiskorú elhelyezésének megváltoztatása miatt.

Ugyanezért, ugyanezen tényállás miatt a magyar bíróság is eljárást indított, ott meg 40 ezer forint pénzbüntetést szabtak ki, csak az olasz ítélet hamarabb emelkedett jogerőre, ezért ez a végrehajtandó. Így a gyerekek a mai napig tulajdonképpen menekültstátusban vannak saját hazájukban, ismeretlen helyen tartózkodnak, meg vannak fosztva az élet normális vitelétől, senki nem hallgatja meg őket, senki nem kíváncsi arra, hogy tulajdonképpen mi lenne nekik a jó. És itt a magyar állam is azért, megmondom őszintén, nem tudja igazából a kiskorúak érdekében alakítani az ügy irányát.

Nagyon nagy felelőssége a jogalkotóknak, de nyilván a kormányzatoknak is, hogy ne működhessenek ilyen arctalan gépezetként ezek a szervezetek, és ne tudjanak ezek a gépezetek emberi sorsokat, gyermekeket szétdarálni, bedarálni, mert akkor nagyon rossz az állam. Jó államról beszél nagyon sokat a mostani kormányzat, amit mi is támogatunk, egy emberközpontú jó államot. Egy jó állam arról ismerszik meg, hogy a kiszolgáltatott és nehéz helyzetben lévők számára mennyire erős a szolidaritása, mennyire erős a segítő keze, mennyire tudja megvédeni őket a különböző erőszakos cselekményektől, kiszolgáltatottságtól. Ez a törvényjavaslat ebben az irányban egy jó lépés, és remélem, hogy a módosító javaslatainkkal még jobb lesz a végén.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu