DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): A halálbüntetés elvi megalapozottságára válaszolva, ez az állam szempontjából nem egy erkölcsi kategória, hogy a rosszat rosszal viszonozza, hanem - ki is fejtettem - a társadalom védelme, amire, úgy tűnik, önmagában nem képes, indokolja a különös kegyetlenséggel elkövetett legkomolyabb bűncselekmények esetében, ahol minimális esély sem mutatkozik arra, hogy 10-20-30 év börtönbüntetés után - ami, ugye, azt is tudjuk a kriminálpszichológiából, hogy tudati és erkölcsi leépülést okoz kivétel nélkül - ezek az emberek megjavuljanak, és utána új emberként kikerülve majd teljesen máshogy viselkedjenek. Viszont arra számtalan példa van és adott a valós életben, hogy súlyos bűncselekmények elkövetői, különösen a minősített emberölés eseteiben, kikerülve a börtönből újra elkövetnek ilyen gyilkosságokat, ártatlan életeket oltanak ki. Az ő életükkel ki fog elszámolni, és ki tudja erkölcsileg felmenteni magát, amikor lehetett látni, hogy abból az elkövetőből már nem lesz a társadalom számára befogadható és az együttélés alapvető normáit elfogadni képes egyén?

Tehát itt én egy másik aspektusra hívom fel a figyelmet, és a halálbüntetés ellenzői mindig ezt felejtik el. Ők arról beszélnek, hogy egyetlen ártatlan élet kiontása is megengedhetetlen veszteség, amiben igazuk van, csak az, amit én elmondtam, többszörösen haladja meg a rendelkezésre álló felmérések és becslések alapján azoknak a számát, akiket esetleg elítélnének ártatlanul.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu