JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy darabig kerestem a fejemben, hogy vajon melyik törvényjavaslatomat tárgyalja éppen az Országgyűlés, amelyik a megújuló energia szélesebb körű elterjesztését célozza, és amellyel kapcsolatban a Jobbik kifejtette az álláspontját, de azután rájöttem, hogy erről szó nincsen, csak arról, hogy úgy tűnik, képviselőtársamnak nem volt több mondanivalója az előttünk lévő törvényjavaslatról, de úgy érezte, mégsem illik befejezni a beszédet az időkeret lejárta előtt, úgyhogy futott egy olyan kört, amelyre, azt gondolom, semmi szükség nem volt.

Az a törvényjavaslat, amely azonban valóban az Országgyűlés asztalán fekszik, és amelynek az általános vitája itt most zajlik, egy komplex törvénymódosító csomag, amelyik az energiapolitika számos területét érinti. Ezeknek a javaslatoknak az értékelése csak egy általános energiapolitikai keretben lehetséges, és ennyiben egyetértek jobbikos képviselőtársammal, hogy ki kell tekintenünk egy kívánatos energiapolitika keretrendszerére, peremfeltételeire, hogy mi a célja egy jó, egy kívánatos magyar energiapolitikának. Természetesen a kívánatos célok között olyan tételek szerepelnek az első helyen, hogy az ellátásbiztonság biztosítása, az energiafüggetlenség növelése, a megbízható energiaellátás biztosítása, ugyanakkor ma már mindannyian tudjuk, elkerülhetetlenül hozzátartozik az energiapolitikához, egy XXI. századi energiapolitikához az üvegházgáz-kibocsátás csökkentése, a klímaváltozás elleni küzdelem beépítése, a nemzetbiztonsági és környezeti biztonsági kockázatok minimalizálása, a munkahelyteremtés kérdése, a gazdasági fejlődésre gyakorolt hatásai és a különböző társadalmi hatások figyelembevétele. Ezek szempontjából kell megvizsgálni az előttünk lévő törvényjavaslatot, amely, ahogyan már a kisebbségi véleményben kifejtettem, öt törvény módosítását tartalmazza.

Ezek közül két területre térnék ki részletesebben, a már eddigiekben is nagyon részletesen elemzett és a képviselőtársaim, más frakciók felszólalói által is részletesen elemzett CCS szén-dioxid geológiai tárolástechnológiára vonatkozó szabályozásra, illetve a bányászati koncessziókra vonatkozó szabályozási részekre. A többi szabályozási elem, azt gondolom, és ezt az államtitkár úrnak a bizottsági ülésen is elmondtam, olyan pontosításokat tartalmaznak, amelyek a meglévő szabályozások elsősorban technikai jellegű pontosításai. Ezekkel a Lehet Más a Politika frakciója alapvetően egyetért, ezen túlmenően a további részletek, azt gondolom, talán kevesebb érdeklődésre tartanak számot.

Térjünk rá erre a két kérdésre, mindenekelőtt a CCS, tehát a szén-dioxid geológiai tárolásának a kérdésére. Ahogyan az előttem felszólalók ezt már több ízben ismertették, maga a CCS-technológia egy olyan kialakulatlan, kidolgozatlan technikai megoldás az általunk már kibocsátott szén-dioxidnak geológiai szerkezetekben való tárolására, amelyre vonatkozóan nagyon kevés megbízható információval rendelkezünk, hogy ennek milyen hatásai vannak szeizmikus szempontból a talajvízáramlásokra, milyen környezeti, társadalmi kockázatai lehetnek. Éppen ezért, ahogyan ezt a kisebbségi véleményben elmondtam, a Lehet Más a Politika alapvetően ellenzi a CCS-technológia széles körű alkalmazását és bevezetését.

Én abban egyetértek Bencsik János képviselő úrral, volt államtitkár úrral, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem egy olyan elképesztően nagy feladat, amellyel szembenézve egyetlen eszközt sem lehet ab ovo kizárni a használatba vehető eszközök közül. Minden lehetőséget meg kell ragadni, főleg látva a klímaváltozás elleni nemzetközi fellépés elmúlt években tapasztalható korlátozott sikereit, hogy ezen a területen sikert érjünk el. Ebben a tekintetben megengedem, hogy a CCS-technológiát nem lehet eleve úgy tekinteni, mint ami semmilyen körülmények között nem jöhet szóba, illetve amellyel kapcsolatban egyáltalán tudományos kutatásokat vagy vitát sem lehetne lefolytatni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy itt egy nagyon súlyos aránytalanság van a tekintetben, ahol a magyar szabályozás más bevált technológiák támogatása, szabályozása területén tart, és ahol előreszaladunk, és az elkövetkezendő 15-20 évben piaci körülmények között megbízhatóan, környezeti szempontból biztonságosan működtethető létesítmények kialakítására bizonyosan nem kerül sor.

(16.40)

A megújuló energiák jelentős részével kapcsolatban bevált technológiák vannak. A szélenergia gyakorlatilag elérte azt a pontot, ahol piaci alapon is rövidesen versenytársa a fosszilis energiahordozóknak, különösen, hogyha beárazzuk a fosszilis energiahordozók környezeti költségeit is, amelyek a jelenlegi torz piaci viszonyok között nincsenek benne ezeknek a technológiáknak a költségeiben. Ugyanúgy nem fogok én az atomenergia körüli vitába belemenni, de annyit azért megjegyeznék, hogy az atomenergiával kapcsolatosan is számos környezeti externália, környezeti költség, illetve létesítési és tőkeköltség egész egyszerűen nincsen belekalkulálva ezeknek a technológiáknak a költségeibe.

Ha ezeket mind beszámítjuk, akkor a megújuló energiaforrások máris egy pénzügyi, gazdasági szempontból is versenyképes alternatívaként jelennek meg. Ezenközben a magyar szabályozás, mondjuk, a megújulóenergia-támogatási rendszerre vonatkozóan, a Metám-rendszerre vonatkozóan meglehetősen ködbe vész még, hogy pontosan milyen szabályozást és milyen határidőkkel tud ezekre a létező technológiákra a Magyar Országgyűlés elfogadni, és a magyar szabályozási keretbe beépíteni, miközben egy 15-20 éves távlaton belül biztos, hogy igénybe nem vehető, és egyébként is káros és veszélyes technológiára vonatkozóan pedig itt van előttünk egy részletes javaslat.

Azt gondoljuk, hogy ez egy súlyos aránytévesztés. Nemcsak a környezeti kockázatok azok, amelyek figyelembe veendők, hogy mondjuk, ezeknek a szén-dioxid-tárolóknak a szivárgása milyen súlyos következményekkel jár vagy járhat, ahogy erre jobbikos képviselőtársam is utalt. Azt is meg kell nézni, hogy a különböző technológiákra elköltött pénzeknek milyen munkahelyteremtő hatása van. Azt gondolom, hogy ezen a területen figyelembe kell venni, hogy ez a rendkívül drága technológia - jelen pillanatban rendkívül drága technológia -, az erre fordított összegek hogyan hasznosulnak, mondjuk, egy energiahatékonysági, épületfelújítási programban. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a legjobb és a legtakarékosabb módja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és az energiaproblémák kezelésére fordítható források felhasználásának, hogyha magát az energiahasználatot csökkentjük, és olyan programokat, olyan intézkedéseket foganatosítunk, amelyek érdemben képesek csökkenteni az energiaigényt.

Ebben Magyarország szintén meglehetősen le van maradva. Az épületfelújítási programok, amelyeknek a megtérülése a jelenlegi piaci viszonyok között is néhány éven belül kalkulálható, az ezekre fordított források messze elmaradnak a kívánatostól és a lehetőségektől. Itt jegyzem meg, hogy egyébként az Unióban most zajlik az energiahatékonysági irányelv vitája, és ebben a magyar álláspont meglehetősen retrográd, és az Európai Parlament által támogatott célkitűzéseknek a csökkentését célozza.

Elfogadva, de továbbra sem támogatva, hogy ez a szabályozás a parlament elé kerül, és előreláthatólag a kormányoldal támogatása eredményeképpen elfogadásra fog kerülni, néhány részletszabályozásra vagy néhány pontra külön felhívnám a figyelmet, amit különösen aggályosnak tartunk a CCS-re vonatkozó szabályozás tekintetében.

Ahogy elmondtam, ez egy rendkívül kockázatos technológia. Ehhez képest az előttünk lévő törvényjavaslat a felelősség, a létesítményt üzemeltető cég felelősségének az időbeni fennállását 20 évben korlátozza. Az a technológia, amiről itt beszélünk, a szén-dioxidot remények szerint évtízezredekre kell hogy geológiai képletekben tartsa, és ez alatt az időtáv alatt kell biztosítanunk azt, hogy itt nem történik semmi haváriaesemény, nem fog szén-dioxid-kiszabadulás történni ezekből a képletekből. Ehhez képest az a 20 év, ami itt a létesítőnek, üzemeltetőnek a felelőssége időbeni fennállására vonatkozik, azt gondolom, hogy nyilvánvalóan aránytalan, még akkor is, ha pénzügyi, jogi felelősségeket nyilvánvalóan nem lehet tízezer éves időtávlatban megfogalmazni. De egész egyszerűen az, hogy egy ilyen kialakulatlan technológiát akár kísérleti céllal elkezdünk megvalósítani, és húsz év múlva széttárja a karját az üzemeltető, hogy az ő felelősségének az időbeni fennállása innentől kezdve megszűnt, és minden későbbi káresemény a mindenkori magyar kormányt, a magyar állam költségvetését terheli ennek az eloszlatása, azt gondolom, hogy ez nagyon rossz precedens, és nagyon rossz irányba vezet. Különös tekintettel arra, ha figyelembe vesszük, hogy a kolontári katasztrófát követően látjuk, hogy ezeknek a felelősségi viszonyoknak a rendezetlensége, a pénzügyi biztosítékoknak és a kötelező felelősségbiztosításokra vonatkozó szabályozásnak gyakorlatilag a teljes hiánya milyen súlyos problémákat idéz elő.

Azt gondolom, hogy nem lenne szabad most a jogalkotással megteremteni azokat a helyzeteket a jövőben, amely helyzetekkel más technológiák alkalmazása során, mondjuk, a vörösiszap-letározási technológia során az elmúlt két évben vagy másfél évben szembe kellett néznünk.

Tehát Magyarországnak tanulnia kell. Magyarországot az elmúlt tíz évben a tiszai ciánszennyezés, a vörösiszap-katasztrófa kapcsán több olyan katasztrofális esemény érte, ami nem teszi megengedhetővé, hogy ezeket a kérdéseket ne kezeljük a legnagyobb súllyal és a legnagyobb komolysággal.

Térjünk át a bányatörvény koncessziós rendelkezéseire! Az a bányatörvény-módosítás, amely a koncessziókra vonatkozó módosításokat tartalmazza, alapvetően meglátásunk szerint nem más bányászati tevékenységek koncessziós jogaira vonatkozik, hanem egy olyan tevékenység, a magyar energiatermelés területén viszonylag új jelenségként megjelenő tevékenységnek a szabályozása, mint a geotermális energiahasznosítás. Tehát ez a koncessziós szabályozás alapvetően azt készíti elő, hogy a geotermális energiahasznosítás során az erre vonatkozó engedélyezés ilyen koncessziós eljárások keretében folyjon le.

Ezt az LMP képviselőcsoportja alapvetően egy támogatható elképzelésnek tartja, hiszen azt gondoljuk, hogy a geotermális energiahasznosítás, különösen a 2500 méter alatti régiókból, amire a szabályozás alapvetően vonatkozik, olyan jelentős tőkebefektetést igényel, amely csak akkor várható el a beruházóktól, ha ehhez megfelelő jogbiztonság kapcsolódik, tehát számolhatnak a befektetés megtérülésével. Erre a koncessziós szerződések megfelelő koncessziós szabályozás, megfelelő koncessziós szerződések megkötése, átláthatóság, ellenőrizhetőség, társadalmi ellenőrzés esetén megfelelő keretet biztosítanak.

Ugyanakkor arra oda kell figyelni, hogy ezek a koncessziós szerződések úgy kerüljenek megkötésre, és a rájuk vonatkozó szabályozás is úgy kerüljön elfogadásra, hogy ezek a peremfeltételek teljesülni tudjanak. Láttunk Magyarországon az elmúlt húsz évben gyalázatosan rosszul megkötött koncessziós szerződéseket, amelyek súlyos károkat okoztak a magyar államnak és a magyar állam minden polgárának. Tehát rendkívüli módon oda kell figyelni arra, hogy az a koncessziós eljárássorozat, amely a geotermikus energiahasznosítás során le fog folyni, ez a lehető legtisztább és legátláthatóbb módon történjen meg.

Államtitkár úr a bizottsági ülésen arról biztosított, hogy a koncessziós szabályozásnak az átláthatóságra vonatkozó rendelkezései elsősorban a kapcsolódó végrehajtási rendeletekben és más jogszabályokban kerül majd megfogalmazásra. Én ezt el tudom fogadni, hogy ennek a helye adott esetben a vhr.-ekben van, nagyon nem szeretném ugyanakkor, ha ez a kérdés ennek a törvénynek az elfogadásával lekerülne a napirendről, és a vhr.-ekben már nem jelennének meg ezek a rendkívül szigorú kritériumok. Hiszen az Országgyűlésnek kizárólag a törvényhozási tárgyak esetében van lehetősége arra, hogy számon kérje a kormányon és a jogalkotón ezeknek a szempontoknak az érvényesítését, a minisztériumi rendeletek, kormányrendeletek esetében ez a lehetősége és joga az Országgyűlésnek, illetve az ellenzéki frakcióknak minimálisra csökken.

Éppen ezért ragaszkodhatnánk ahhoz, hogy addig nem nyugszunk meg, amíg törvényi szinten ezek a biztosítékok nem épülnek be a törvénybe, de bízunk abban, hogy enélkül is meg fognak születni ezek a szabályozások. Azt azonban ebben a vitában jelezni kell, hogy enélkül ez a törvény nem alkalmas arra, hogy megfelelő koncessziós eljárások folyjanak le. Tehát ha nagyon szigorú kormányrendeletek, miniszteri rendeletek nem társulnak ehhez a törvényhez, akkor ezek a koncessziós eljárások a legrosszabb koncessziós gyakorlatot fogják ismételten megvalósítani Magyarországon, olyanokat, amelyek ellen a jelenlegi kormány egyébként igen gyakran kikel, és felemeli a hangját.

(16.50)

Nagyon nem szeretnénk azt látni, hogy ugyanezek a káros, a nemzetgazdaságot károsító koncessziós eljárások most más színben és más érdekcsoportok kedvezményezésével, de ugyanígy végbe fognak menni.

Összességében azt tudom mondani, hogy a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja a törvényben foglaltakat két részre kell hogy ossza. Egyrészt a koncessziós eljárásokra vonatkozó bányatörvény-módosítás, ezt mi a magunk részéről az említett megszorításokkal támogathatónak tartanánk. Sajnálatosnak tartjuk, hogy ez egy olyan csomagban jött be, aminek a másik felével, a CCS-technológiára vonatkozó szabályozással viszont nem tudunk egyetérteni, ezért ezt a törvényt sajnos ebben a formában támogatni nem tudjuk.

Itt jegyezném még meg - egyetértve egyébként a jobbikos kollégával -, hogy természetesen Magyarországnak vannak kötelezettségei az uniós kötelezettségszegési eljárások esetén arra, hogy megfeleljen az Unió előírásainak, és ezek között a falak között, itt, a tisztelt Házban én már több ízben, a miniszterelnök úrnak is elmondtam, hogy ha a magyar kormány arra összpontosítaná az energiáit, hogy azokban a kérdésekben feszül neki az Európai Uniónak, amely kérdésekben valóban fontos magyar nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy az Unióval szemben a magyar álláspontot érvényesíteni tudjuk, és ezekben a kérdésekben számíthatna együttműködő partnerekre más európai uniós tagállamok esetén, akkor volna esély arra, hogy ezekben a kérdésekben előrehaladást tudjunk elérni.

Azzal, hogy a magyar kormány és Magyarország gyakorlatilag azt választotta, hogy egy egész pályás letámadást - hogy a miniszterelnök úr szavait idézzem - indít az Unióval szemben, és gyakorlatilag minden fronton konfliktust keres, abba a sajnálatos helyzetbe kerülünk bele, hogy azokban a szituációkban, ahol tényleg fontos lenne a magyar nemzeti érdek érvényesítése, a magyar kormány játéktere végletesen leszűkül, és nem válik lehetségessé, hogy ezeket az érdekeket érvényesítse. Ezen a ponton szükség lenne ezeknek az érdekeknek az érvényesítésére. Sajnos azt látjuk, hogy ez a hajó már elment, ez a törvény a parlament elé fog kerülni, és a parlament el fogja fogadni, nem tudunk ezzel mit csinálni.

Azt tudom még mondani - ahogy az államtitkár úrnak ezt korábban már kifejtettem -, hogy a végrehajtási rendeletek és a kapcsolódó további jogszabályalkotás folyamatán rajta fogjuk tartani a szemünket, és felajánljuk az együttműködésünket is, hogy olyan átláthatósági rendelkezések kerüljenek bele ezekbe a jogalkotási tárgyakba, amelyek biztosítják, hogy megfelelő, vállalható, tisztességes és a magyar nemzet érdekét szolgáló koncessziós eljárások folyhassanak le.

Köszönöm a szót. (Dr. Józsa István tapsol.)

Forrás: parlament.hu