Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem áll módomban bírálni a házvezetést, de ilyet ne tegyen többet. Köszönöm szépen, elnök úr. (Derültség a Jobbik soraiban.)

A kormányzat gazdaságpolitikai tevékenysége újabban egy elszabadult buldózerre emlékeztet, méghozzá egy olyan buldózerre, ahol részeg a sofőr. Azért mondhatom ezt, mert egy elképesztő társadalmi és szociális katasztrófa kibontakozása közepette úgynevezett tranzakciós adón töri a fejét a kormányzat, ennek azonban nem sok köze van a nemzetközileg elhíresült úgynevezett Tobin-adóhoz, amit a nagy spekulációs pénzmozgások visszaszorítására találtak ki. Ez utóbbi célt nyilvánvaló módon a Jobbik is támogatná.

A kormányzat azonban nem erre indult el. Egyrészt adóztatná vagy engedné adóztatni a készpénzforgalmat a sárga csekkek díjtételeinek drasztikus emelésével, minden nehéz sorban élő magyar embert terhelve ezzel, másrészt úgynevezett tranzakciós díj néven olyan új adófajtát dolgozna ki, amely szinte kizárólag a lakosságot terhelné, sarcolná, dupla sarcként működne. Azért mondhatjuk, hogy dupla sarcként, mert ez ugyanis jelentkezik terheléskor és jóváíráskor egyaránt. Leegyszerűsítve: a polgár fizet akkor is, ha a fizetését megkapja, és fizet akkor is, ha feladja, átutalja a rezsiköltségét vagy bármi mást, vagy adott esetben vásárol valamit a gyermeke számára.

Miért van erre szükség a kormányzat részéről? Mi indokolhat egy ilyen lépést? Hiszen egy olyan jelenségnek lehetünk szemtanúi, hogy miközben odakint előszobáztatják Magyarország minisztereit Brüsszelben az Európai Unió különböző szerveinél, addig itt újabb és újabb adófajtákat, IMF-szagú megszorító csomagokat, lépéseket eszelnek ki. Legyen már önökben önérzet! Azért kérem ezt, mert megint csak nyugat-európai gazdasági követelmények szellemében egy újabb sarcot, újabb adófajtát akarnak, szándékoznak kivetni, miközben lenne más út.

Látható az is, hogy a tranzakciós díjnak elnevezett újabb adónem áthárításának megakadályozására a kormányzatnak nincs modellje, ahogy a banki különadó lakosokra való átterhelése ellen sem tett semmit, pedig kiderült, minősítetten kiderült, hogy a bankok beépítették ezt a terhet - tisztelet a kivételnek - a tranzakciós díjakba, a kártyadíjakba, a számlavezetési díjakba, de a hitelek árába is. Ez az a pont, ahol felmerül, hogy kell-e Magyarországnak ez a globális futószalag. Szükségünk van-e arra, hogy minden kormányzati gazdaságpolitikai lépés alá legyen rendelve valamilyen külföldi érdeknek, raportra, előszobáztatásra menjenek a miniszterek, gazdasági vezetők, aztán ezen engedélyek alapján döntsenek arról, hogy Magyarországon mit lehet tenni a gazdaságpolitikában és mit nem? Ez az a pont, ahol felmerülne az Európai Unióból való kilépés lehetősége, ennek szükségessége, fontossága. Ha lenne önökben bátorság, népszavazás formájában megkérdezhetnék erről a magyar népet.

De hogy a konstruktivitásunkat jelezzük: természetes, hogy javaslatcsomaggal, -sorozattal is élünk.

(13.30)

Ez pedig a szociális bankszámla intézménye lehetne, a kimondottan kis keresetűek, kisnyugdíjasok bankolhassanak majdnem vagy teljesen ingyen. Eleve rá van kényszerítve mindenki arra, hogy bankszámlát vezessen, hiszen a fizetését csak oda kaphatja. Lehet ezt indokolni balról vagy jobbról, de az egészen biztos, hogy semmi nem indokolja azt, hogy Magyarországon a kiskeresetűek, kisnyugdíjasok ki legyenek téve a folyamatos banki áthárításoknak, annak, hogy a pénzintézetek profitérdekeinek alárendelve szórakozzanak a díjaikkal, az általuk befizetendő összeggel, ezentúl már a megkapott fizetésükből is levonjanak, és ha átutalják a rezsiszámlát, abból is levonjanak.

Tehát egyértelmű, hogy szociális bankszámlát kell biztosítani minden nehéz sorban élő magyar embernek, áthárítások, különadók, kiemelt számladíjak nélkül. A Jobbik meggyőződése az, hogy ezt a későbbiekben ki kell terjeszteni a minősítetten magyar kis- és középvállalkozókra is, akiket önök, ez a kormányzat nem támogat. Nem támogatja azokat, akik a munkahelyek kétharmadát biztosítják Magyarországon. Támogatják ellenben azokat a multikat, amelyek Magyarországon leginkább kihúzzák magukat az adófizetési kötelezettség alól, és a nemzetgazdaság egészséges fejlődéséhez nem igazán járulnak hozzá.

Amikor azt mondom, hogy szociális bankszámlát kell bevezetni, azt szokták - és azt fogják, gondolom én - válaszolni, hogy a bankok teherbíró képessége annyit bír el, amennyi megtörtént a közelmúltban. Mi pedig azt mondjuk, hogy Magyarország teherbíró képessége nem bírja el az ilyen típusú bankokat, a viselkedésüket, az áthárításaikat, és nem bírja el azt sem Magyarország, hogy továbbra sincs egy magyar bank, egy úgynevezett vidék bankja. Önök is beszéltek erről a ciklus elején. A mi programunkban benne volt, sajnálatos módon úgy néz ki, hogy ránk vár ennek a megvalósítása.

Látható az, hogy a részeg sofőrként ide-odakapó kormányzat ideje lenne, hogy más utat találjon; hallgasson azokra, pontosabban ránk, akik nem függnek Magyarországtól idegen pénzügyi és lobbicsoportoktól, nem a bankrendszer stabilitási érdekeinek rendelik alá elgondolásaikat. Hiszen tudniuk kell, hogy fájóan közeleg a kijózanodás ideje. Ez Magyarország állampolgárai számára az újjászületés napja lesz és lehet, de addig önök fölött, ha Magyarország népét tovább sarcolják, terhelik külföldi érdekeknek megfelelve, önök fölött ítéletet fog mondani a történelem, és nem lesz önök számára visszaút. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu