DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügynökügy, ahogy ma az asztalunkon van, már nem elsősorban az egykori besúgók kilétéről szól; egy aktuális politikai téma, az aktuális politikai helyezkedés lenyomata, pedig sokkal többről kéne hogy beszéljünk: a rendszerváltozás előtti múltunk valódi természetéről, a folyamatos, intézményesített hazugságról, amelyben szüleinknek fel kellett nőniük, ha barátaikhoz hasonlóan nem az emigráció egérútját választották. Nem tudom biztosan, hogy ebben a Házban valóban készen áll-e mindenki a téma józan feldolgozására akkor, amikor vannak képviselőtársaink, akik kamerába mondják, hogy a rendszerváltás előtt nem volt diktatúra.

Az egykori besúgórendszer leleplezése fontos, katartikus pillanat lehetett volna a rendszerváltás idején, ám ez a pillanat elmaradt. Ami helyette jött, az sokkal inkább volt politikai taktikázás, a politikai riválisok lejáratásának kisstílű gyakorlata. Akik az információk birtokában maradtak, azok pillanatnyi érdekük szerint csöpögtették az adatokat, egy-egy ember került így a nyilvánosság előtt pellengérre, miközben az egész velejéig romlott, zsarolásra, fenyegetésre épített rendszer valódi működése és valódi működtetői a titkosság védelme alatt ismeretlenek maradtak, és ma is mosolyogva, távolról figyelik az eseményeket - most talán épp ezt a politikai vitanapot.

Éppen ezért a munkát felülről kell kezdenünk, a legnagyobb felelősök megnevezésével, csakis onnan haladhatunk lefelé, és csakis azzal az igénnyel, hogy rendkívül pontosan húzzunk egyértelmű vonalat a bűnösök és az áldozatok közé. Amíg az aktanyilvánosság csak az áldozatok bűnösként való feltüntetésében segít, addig a bűnösök kottájából játszunk, az ő forgatókönyvük szerint járunk el. A mi célunk nem ez, hanem az egész romlott rendszer leleplezése, minden felelős megnevezésével.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kommunista állambiztonság tevékenységéről, különösen a munkájuknak arról a részéről, amellyel az embereket politikai nézeteikért, szellemi vagy vallási elkötelezettségükért, hovatartozásukért üldözte, megfigyelte, családi életükben, emberi méltóságukban, egzisztenciájukban megnyomorította, kettétörte karrierjüket, családi életükbe belenyúltak, adatokat gyűjtöttek életük legszemélyesebb területéről is, körmönfont módon lejáratták a közösségeikben, szembeállították barátaikkal, családtagjaikkal, utánanyúltak a munkahelyükön is. Tehát ezért a kommunista állambiztonságról kijelenthetjük, hogy a kommunista rendszer egyik legszégyenteljesebb része volt, és a rendszerváltás egyik legsúlyosabb öröksége, amellyel a társadalom a mai napig nem tudott megküzdeni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fel kell tenni azt a kérdést, hogy ki működtette, ki tartotta fenn a kommunista állambiztonságot, és ki profitált belőle. Kétség nem férhet hozzá, hogy az állambiztonsági tevékenység igazi haszonélvezői nem a hálózati személyek és nem is maguk a tartótisztek voltak, hanem annak a Magyar Szocialista Munkáspártnak a vezetése, vezető testületei és politikusai, a hatalom igazi birtokosai, akik a rendszer működtetése és hatalmuk fenntartása érdekében használták a kommunista állambiztonságot.

Az ügynökvilág igazi működtetői és felelősei tehát azok a kommunista politikusok, az MSZMP-nek és a KISZ-nek azok a vezetői, akik szép számban átmentették magukat a demokratikus közéletbe és a parlamentbe az utódpárt MSZP színeiben, és akik álságos és gyomorforgató módon a felelősség vállalása elől minden alkalommal elegánsan hátraléptek, és bűnbakként egyedül, egyedüli felelősként mutogattak az egykori III/III-as csoportfőnökség tagjaira és az ügynökökre, akiket ezzel nem felmenteni akarunk, csupán rámutatni a szocialisták természetére, a képmutatásra, arra, amellyel most az egykori állambiztonsági iratanyag nyilvánosságra hozatala mellett kardoskodnak, tekintet nélkül, hogy annak idején, a kommunizmus idején is tettek a meghurcoltak személyiségi jogaira és emberi méltóságára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánosságra hozhatóak-e az úgynevezett ügynöklisták? Természetesen nagyon súlyos érvek szólnak a tabula rasa mellett. Kerül, amibe kerül, nézzünk szembe a múltnak ezzel a részével! Azonban egy ilyen teljes körű és azonnali nyilvánosságra hozatal olyan súlyos sebeket tépne fel, olyan mélyen felkavarna emberi érzelmeket, családok életét, olyan indulatokat gerjeszthetne, hogy ez nem történhet meg politikai kampányfogásként. Vannak megfontolandó kérdések, vannak technikai jellegűek, amikre megnyugtató megoldást kell találni.

Az első ilyen kérdés, hogy mennyire valósak, hitelesek és teljesek a rendelkezésünkre álló listák és dokumentumok. Közismert, hogy milyen mértékű iratmegsemmisítések történtek, és tegyük hozzá, hogy a mai napig nem vállalták a felelősséget az MSZMP-nek azok a vezetői, akik az iratmegsemmisítésről nemcsak hogy tudtak, hanem engedélyezték is azokat. De talán minden eddiginél fontosabb, hogy a múlt feltárásának az igazságosság elvén kell nyugodnia.

Igazságosnak tartanák-e önök azt, hogy megnevezzük azokat az ügynököket, akiket sok esetben zsarolással, nyomásgyakorlással kényszerítettek bele a dicstelen szerepbe, és ne hozzuk nyilvánosságra ugyanakkor azoknak a szigorúan titkos tiszteknek a nevét, akik meggyőződésből és fizetésért végezték ugyanazt a titkos munkát, és akik, megkockáztatom, fontosabb szerepeket töltöttek be a rendszerváltás utáni közéletben is, akár a médiában, tudományos életben, gazdasági életben, civil szervezetekben, nemzetközi szervezetekben, diplomáciai testületekben?

Éppen ezért, ha a múlt feltárásáról beszélünk, akkor a kommunista múltat teljeskörűen kell feltárni, a bűnösöket és elkövetőket tetteik és felelősségük súlyának megfelelően kell megnevezni, beleértve a gyilkosokat, akik ártatlan emberek haláláért és megkínzásáért voltak felelősek, akik megnevezése teljeskörűen a mai napig nem történt meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz ezért hozza létre a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, hogy végre elindulhasson a kommunista múlt örökségének teljes körű feltárása és a felelősök teljes körének megnevezése útján.

És engedjék meg, hogy a végén az ifjú szocialisták számára egy javaslatot is tegyek. Érdemes lenne és érdekes lenne megtudniuk, és a kérdést hadd tegyem föl: tudják-e önök azt, hogy a KISZ-ben, a párt apparátusában, a KISZ Központi Bizottságában kik dolgoztak fedésben? Érdemes lenne utánanézni!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)

(14.30)

Forrás: parlament.hu