HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az elmúlt rendszer, a kommunizmus bűneiről beszélünk, meggyőződésem, hogy méltatlanul kevés szó esik arról, miként gyűrte maga alá az állampárti gépezet keresztény egyházainkat, és miként roppantotta meg a látható, a hivatalos egyház gerincét. Tudjuk, hogy az ateista, istentelen rendszer egyik legfőbb célja volt, hogy az az intézmény, amely a nemzet erkölcsképző szerveként működött, pont ezt a funkcióját veszítse el. Papjainkat, lelkészeinket folyamatosan megfigyelték, zaklatták, és akiket tudtak, kézben tartottak, sokukat be is szerveztek.

Az állambiztonsági szervek fiókintézményeként működő Állami Egyházügyi Hivatal irányította a tisztségviselők választásától kezdve a lelkészképzésen keresztül, az ifjúsági misszión át a hivatalos egyház egészét. A rendszerváltásnak nevezett folyamat egyik legfontosabb reménysége éppen ezért az volt, hogy az államtól az egyház újra szétválasztva tudjon működni, nemzetünk javára.

(13.40)

Ezen szétválasztás döntő jelentőségű tette lehetett volna az egyházat, egyházi személyeket érintő állambiztonsági iratok átadása az egyházak részére. Ez szolgálta volna teljeskörűen azt, hogy felekezeteink egykori tisztségviselői szembenézhessenek bűneikkel és testvéreikkel, akikkel szemben azokat elkövették. Tudjuk, erre nem kerülhetett sor. Miért? Hogyan?

Kérem, engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy megosszam önökkel, miként is történt ez a református egyházban. Az 1990-ben megválasztott első egyházi vezető, a református egyház ténylegesen rendszert változtatni kívánó püspöke, dr. Hegedűs Loránt az Antall-kormány mindhárom belügyminiszterénél kezdeményezte az állambiztonsági iratok kiadatását, de minden alkalommal elutasításban volt része. A válasz, az indoklás egyöntetűen az volt, hogy nincs rá a kormányzatnak felhatalmazása. De mire is? Arra, hogy törvényalkotást kezdeményezzen a parlamentnél ezen tárgykörben? Hogy végre a kézben tartott és az egykori állampárt által irányított egyházvezetők személyét kiszolgáltassa? Hogy lemondjon az állam azon szerepéről, hogy ezen tisztségviselőkön keresztül tovább manipulálja az egyház életét? (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van.)

A helyzet azonban az első Orbán-kormány alatt sem lett jobb. A Horn-kormányra és más kommunista kormányokra természetesen kár a szót is vesztegetni. Az első Orbán-kormány idején tehát éppen az előbb említett rendszerváltó egyházvezetést próbálták minden létező adminisztratív eszközzel ellehetetleníteni, beleértve ebbe még az állami támogatások törvénytelen visszatartását is, és egyúttal az Orbán-kormány a leggyümölcsözőbb kapcsolatokat ápolta az állambiztonsági múltjukkal el nem számolt egyházi tisztségviselőkkel, sőt az egyházi tisztújítás folyamatában is komoly támogatásáról biztosította őket.

Tudjuk, ennek egyik legfőbb munkálója a kormányzaton belül Balog Zoltán államtitkár volt, egykori egyházügyi főtanácsadó. Ő természetesen hivatalos megnyilatkozásaiban mosta kezeit csakúgy, mint egykoron Pilátus. Igen, a cinizmus magasiskolájának történelmi léptékkel is mérhető ikonjává vált ezáltal Balog tiszteletes egyházunkban. (Dr. Lenhardt Balázs közbeszól.) Nem csoda ezután, ha manapság az egyházi közvélemény egyértelműen az ő személyéhez köti a cionista szekta, a Hit Gyülekezetének egyházként való elismertetését is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, mind a mai napig felekezeteink életét megmételyezik azok az elfekélyesedett bűnök, amelyek a múltban gyökereznek. Az egykori hálózatok most is működnek, feladatot teljesítenek. Feladatot teljesítenek, és az egyik legfontosabb feladatuk az elmúlt húsz év morális adósságaival való elszámolás megakadályozása, pedig az egyháznak mint legfőbb erkölcsképző szervnek az az egyik legfontosabb küldetése, hogy legyen bátor és megalkuvásmentes a prófétai üzenetek megszólaltatására. Ezzel szemben jó pár olyan morális adóssággal nem meri szembesíteni a társadalmat, amelyek hovatovább nemzetünk fennmaradását is veszélyeztetik.

Legdöntőbb ezek közül meggyőződésem szerint, mi több, állambiztonsági szempontból a legalapvetőbb a népesedési katasztrófahelyzethez vezető, végveszélyérzet nélküli önpusztítás, ahogy éppen azt dr. Hegedűs Loránt püspök fogalmazta meg. A kialakult helyzetért felelősség terheli az elmúlt több mint fél évszázad politikai vezetőit, így többek között Nyitrai Ferencnét, a KSH egykori vezetőjét is, aki a népességcsökkenés átmeneti voltáról hazudozta újfasiszta népmeséjét évtizedeken keresztül. De felelősek az ehhez statisztáló, sőt ügynöki feladatukat aktívan végrehajtó egyházi vezetők is, merthogy előírt feladatuk volt, hogy az életellenes szemléletet minél inkább meggyökereztessék, az életpárti kiállást képviselőket pedig, így Illyés Gyulát vagy éppen Fekete Gyulát lejárassák, s őket gúny tárgyává tegyék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem isteni sorscsapás, hanem előre gondosan megtervezett nemzetpusztító szándék szenvedő alanyai vagyunk. Fel kell tennünk végre a politikai alapkérdést: mégis, kinek használ? Cui prodest? Kinek az érdekében működött a kommunista állambiztonság, pontosabban szólva: melyik állam biztonságát szolgálta, és most melyik államét szolgálja? Kinek használt, használ a békeidőben legnagyobb mértékű népességcsökkenés előidézése? És tovább ezzel együtt az ország kiárusítása; az állam döntő ismertető jegyeinek kiüresítése; függetlenségünk három döntő alappillérének: a hadügynek, a külügynek, a pénzügynek a feladása; továbbá az állam eladósítása; az ország hatalmas földterületének idegen kézre juttatása? Kinek? Erre már választ adott 2007-ben Simon Peresz izraeli államelnök, amikor hazánk nem tankokkal, hanem bankokkal történő elfoglalásáról jelentette be országhódító szándékát.

Állambiztonsági múlt? Azzal történő szembesülés, szembesítés? Tisztelt Képviselőtársaim! Minden múltidézésnek csak akkor van értelme, ha az a jelen valóságával szembesít minket, segít azt jobbá tenni, s kifejezetten a jövőt szolgálja. A múlt kísértő árnyai máig vezető pozícióból takarják el előlünk azt a világosságot, amely elengedhetetlen, hogy néhány évtized, de akár csak néhány év múlva is a magyar állam biztonságáról és annak jövőjéről beszélhessünk ebben a Házban. Csakhogy azt kell hogy tapasztaljuk, hogy azok, akik feladatuk ellátása során idegen érdekeket szolgáltak bármilyen nemzetbiztonsági hálózat keretében, akár a KGB, akár a Moszad, akár a Secu hálózatában, még most is, itt is könnyes szemmel emlékeznek meg egykori áldozathozatalukról.

Tisztelt Képviselőtársaim! A hálózat működik államban, egyházban egyaránt, és az ügynökök és utódaik (Mutatóujjával előre mutat.) aljas szándékkal továbbra is teljesítik a feladatukat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu