DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Van egy régi magyar közmondás, hogy egyszer minden messze eljön. Úgy gondolom, hogy ezzel a mai vitanappal, ezzel az eredményes vitanappal egy jelentős lépést tettünk a tekintetben, hogy az állambiztonsági múlt megismeréséhez ez a messze eljöjjön mihamarabb.

Én szeretném megköszönni a vitanap kezdeményezőinek a kezdeményezést. Szeretném megköszönni minden frakciónak, illetőleg minden képviselőnek, aki kifejtette a véleményét a vitában, hogy a véleményét elmondta nekünk, megosztotta velünk. Úgy gondolom, hogy fontos lépést tettünk előre.

Engedjék meg, hogy utaljak arra, hogy a bevezető nyilatkozatomban a kormány képviseletében azzal kezdtem, hogy én szakmai oldalról közelítem meg ezt a kérdést, annak ellenére, hogy ez politikai vitanap, és én a nyilatkozatban szakmai érveket, szakmai álláspontot ismertettem, de nyilvánvaló volt, számoltam azzal, és ezt el is mondtam, hogy politikai érvekkel is bőven találkozunk. Engedjék meg, hogy ezekre reagáljak.

Az MSZP felszólalói ugyanazt a hibát követték el több felszólalás során, mint az eddigi kezdeményezésük. A rendszerváltás előtti vezető politikai elit felelősségét, az MSZMP szerepét nem fogadták el vagy nem vették figyelembe, sőt szembetámadtak. Engedjék meg, hogy utaljak Harangozó képviselő úr valótlan, megalapozatlan megjegyzésére, ami Orbán Viktor, Kövér László és Áder János vonatkozásában, azon politikusok vonatkozásában hangzott el, és őket próbálta belekeverni ezekbe az ügyekbe Harangozó Tamás, akik a totalitárius rendszer lebontásáért, a szocializmus, a kommunizmus lebontásáért, a magyar demokráciáért, Magyarország függetlenségéért nagyon sokat tettek. Én úgy gondolom, hogy ezt a kísérletet, ami sikertelen volt (Dr. Harangozó Tamás: Nem kell hülyeséget beszélni, képviselőtársaim!), még egyszer, itt a tisztelt Ház előtt visszautasítom. (Taps a kormánypárti sorokból.)

(15.00)

Engedjék meg, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottságával kapcsolatban reagáljak arra, hogy ennek a bizottságnak a létrehozása az ügyek elkenése, elfedése lenne. Jobbikos és más képviselők azt vitatták, hogy nem történik semmi, és a bizottság, az intézet létrehozása a problémák elkenése, elfedése. Itt utalok a nemzetközi összefüggésekre, nemzetközi tapasztalatokra. Szlovákiában a Nemzeti Emlékezet Intézet, Lengyelországban a Nemzeti Emlékezet Intézet, Németországban az NDK állambiztonsági szolgálat iratait kezelő szövetségi megbízott hivatala, Romániában a román állambiztonsági iratokat kezelő tanács, Csehországban a Totalitárius Rendszereket Kutató Intézet, tehát mindenhol egy intézet kezeli az iratokat, végzi a kutatást. Mindegyik intézet tehát a tudományos kutatást segíti elő, és a tudományos kutatók betekintését nem szokták megakadályozni, így nálunk sem kerül erre sor reményeink szerint.

Másodjára több képviselőtársunk a teljes nyilvánosságot követelte. Ma azt mondhatjuk, hogy az iratok 75 százaléka kutatható, amivel tulajdonképpen a Stasi-iratok betekinthetőségénél is jobban állunk. Természetesen nem lehetünk elégedettek, de nyilvánvaló, hogy fontos lépést tudunk megtenni, ha a mai vitanap eredményeképpen megszületnek azok a döntések, amelyekre jó esély mutatkozik.

Elhangzott a történelmi kárpótlás, történelmi igazságtétel igénye, több képviselőtársunk is ezt hiányosságként rótta fel. Valóban, ezen a téren is nagyon sok teendőnk van. Demeter Ervin képviselő úr is utalt erre, köszönöm a hozzászólását, és köszönöm egyébként, hogy teljes mértékben szakmai alapon mondta el véleményét, és ezzel nagyban segítette azt, hogy ebben a nagyon fontos kérdésben előrelépjünk. De szeretnék emlékeztetni arra, hogy a történelmi kárpótláshoz hozzátartozott a Terror Háza létrehozása. A Terror Házának működése, úgy gondolom, puszta léte is fontos bizonyítéka ennek a történelmi kárpótlásnak. Vagy éppen a számos emléknap, például a kommunizmus áldozatainak emléknapja vagy a kulákság emléknapja.

Az információs kárpótlásra is szeretnék kitérni. Utaltam arra mind a nyilatkozatban, mind pedig az egyik reagálásomban, hogy az első Orbán-kormány idején, 2000-ben fogadott el a parlament egy olyan törvénymódosítást, ami az átvilágítandók körét jelentős mértékben kiterjesztette, több mint tízezer személy átvilágítására került sor, és kétszáz fő akadt fenn a rostán. Utaltam arra is, hogy szaklevéltárrá minősítettük az akkori Történeti Hivatalt, ezzel is jelentősen megkönnyítve a kutatásokat. Az áldozatok betekinthetnek és betekinthettek az iratokba. Említettük, hogy a 30 éves anonimitási szabály továbbgondolandó. Bízom benne, hogy erre vonatkozóan is születnek javaslatok, születik egy olyan javaslat, amit közösen el tudunk fogadni, és amely a megoldást segíti elő.

Az internetes információkkal kapcsolatban azt javaslom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy figyeljenek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának honlapjára. Már ma is létezik az interneten hozzáférhető információs bázis, sőt ott nevek, információk is elérhetőek.

Ami a megoldást, a megoldási javaslatokat illeti, úgy gondolom, nagyon fontos a lusztráció kérdése, annak a meghatározása, hogy kik azok, milyen tisztséget betöltők nem vehetnek részt a jövőt illetően a közéletben. Ezt közösen kellene meghatároznunk, mi az, ami egyértelműen a diktatúra kiszolgálásának minősül, milyen szankciókat kell alkalmazni, ha igen, kikre, milyen körülmények között, milyen feltételekkel. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy ezeket a kérdéseket közösen tegyük föl, és közösen találjuk meg a megoldást.

Az áldozatok jogainak kiterjesztésére is hangzott el javaslat, úgy gondoljuk, hogy ez nagyon helyes irány. Valaki azt mondta, talán éppen Demeter Ervin, hogy áldozatcentrikus megoldást szeretne e tekintetben elérni. Úgy gondolom, hogy a kormány is egyetért ezzel a törekvéssel. Az áldozatok jogait bővíteni kell, teljes mértékű megismerést kell lehetővé tenni. Tehát lehetővé kell tenni, hogy olyan szabály szülessen, hogy kitakarás nélkül megismerhessék azokat az adatokat, amelyek rájuk vonatkoznak, és saját maguk rendelkezhessenek ezeknek az iratoknak akár teljes nyilvánosságra hozataláról.

Elhangzott Németh Szilárd képviselő úr hozzászólásában, hogy Csepelen is fontos lépéseket tesznek a csepeli múlt megismerése érdekében. Úgy gondolom, ez egy helyes döntés. Fontos az, hogy a helyi közösségek, a települések, akár a hódmezővásárhelyi Emlékpont példájára hivatkozva vagy azt figyelembe véve, azt alapul véve megismerjék a saját közösségükre vonatkozó információkat. Úgy gondolom, ez is hozzásegít bennünket ahhoz, hogy előbbre lépjünk.

Tisztelt Országgyűlés! Azt fontosnak tartom hangsúlyozni, erre vonatkozóan is hangzott el hozzászólás, hogy a rendszer egészét kell megismerni. Tehát az egészét kell megismerni, a megrendelőktől a végrehajtókig. Minden szereplő szerepét tisztázni kell, meg kell ismerni, és meg kell ismertetni a ma élő nemzedékkel, hiszen ők már szerencséjükre csak akár egy mai parlamenti vitából vagy tudományos publikációkból, vagy családtagok elmondásából, egyéb forrásból értesülhetnek ezekről. Szerencsére nekik már nem volt az a sorsuk, hogy ezt a saját bőrükön megtapasztalhatták. Tehát nagyon fontosnak tartom ezt. Meg kell tudnunk azt, hogy kik voltak a rendszer működtetői, felelősei, haszonélvezői. Meg kell ismerni a múltat, és meg kell nevezni a felelősöket.

Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer szeretném megköszönni a frakcióknak, a képviselőknek, akik részt vettek a mai vitanapon, a hozzászólásaikat, észrevételeiket. Abban bízom, hogy ma közelebb jutottunk ahhoz a kérdéshez, amit közösen célul tűztünk ki, és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának létrejötte, tevékenysége, feladatai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy higgadtan, minden információt megismerve eljussunk odáig, hogy egyszer végre le tudjuk zárni ezt a múltat, ezt az állambiztonsági múltat.

Úgy kezdtem a zárszómat, hogy egyszer minden messze eljön. Abban bízom, hogy valamennyien közre tudunk működni abban, hogy ez a messze mihamarabb eljöjjön az állambiztonsági múlt teljes megismerése vonatkozásában. Ehhez kérem a továbbiakban is a képviselőtársaim és a frakciók segítségét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu