MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mégis szükségünk van az IMF-fel folytatandó tárgyalásokra, jóllehet nem is oly rég még hazatessékeltük őket. Az előző állásponttól kissé eltérő szándék komolyságát jelezte, hogy kis kormányzati korrekció után Fellegi Tamás miniszter úr nyakába vette a világot az IMF-tárgyalásokat előkészítendő. Izgatottan követtük hát az utazás egyes állomásairól érkező híreket, az elhangzó kommentárokat. Többször hallhattuk, hogy belátható időn belül elkezdődnek a tárgyalások, sőt kézközelben vannak, szinte itt az orrunk előtt. Azt viszont nem tudhattuk meg, hogy mi az alapja ezeknek az optimista kijelentéseknek, mit jelez a derűs jövőbe látás, ugyanis ezzel párhuzamosan érkeztek olyan megnyilvánulások, hogy az IMF nem érti, miért ez a nagy bizakodás, a tárgyalások megkezdésének tudniillik feltételei vannak; politikai problémák és feltételek, és bizony a magyar kormányzatnak a Bizottsággal kellene zöldágra vergődnie.

Három ügyben elindult és napjainkban is zajlik a kötelezettségszegési eljárás. A magyar miniszterelnök egyáltalán nem bonyolult, inkább technikai természetű egyeztetésekről beszélt. A jóhiszemű hozzáállás feltételezte, hogy az IMF hazatessékelése mögött valami szokatlan, ám átgondolt, a világgazdasági folyamatok ismeretén nyugvó gazdaságpolitikai elképzelés rejlik, az IMF tárgyalóasztalhoz való visszacsábítása mögött pedig feltételezhettük a gazdasági válság újabb fejezetei kibővülése okozta belátást, rugalmas korrekciót. Most viszont már elég nehézkes következetes magatartást felfedezni az események mögött.

A kormány hangoztatja, hogy elszánt az IMF-fel való tárgyalások megkezdésében, közben azért elhangzik egy-egy gyarmatosító, szabadságharcos kormányfői kinyilatkoztatás. Olyan értetlenkedés is hallható, hogy az IMF-fel történő egyezkedések feltételeként képtelenség politikai szempontok megjelenítése. Egyszerű oka van pedig, az IMF egy európai uniós tagállammal készül tárgyalni, ebből következően a magyar gazdaságpolitikának bizonyos elemei közösségi szabályozás alá esnek, a hitelnyújtásról szóló egyeztetések nem hagyhatják figyelmen kívül az adott ország belső gazdasági, jogi, politikai viszonyait, ezek adják ugyanis a hitelnyújtás mérlegeléséhez szükséges kereteket. A Bizottság és az IMF összjátéka tehát nem feltétlenül valamilyen ördögi mesterkedés, hanem adottság, nem berzenkedni kellene ellene, hanem tudomásul venni, számolni vele. Azon is túl kellene lépni, hogy állandó fejtöréssel bajlódjon a nemzetközi és a hazai közvélemény, miszerint most akkor kinek is a térfelén pattog az a nyüves labda, mint egy elvarázsolt pingpongmeccs egy sötét tornateremben.

A Bizottság, a Velencei Bizottság már többször is egyértelművé tette, melyek azok a politikailag problémás területek, ahol konkrét tetteket, döntéseket vár. Az időhúzásnak valóban semmi értelme, ugyanis nem mi vezetünk. Az utóbbi hónapok történései pedig messze túl vannak a diplomáciai manőverekben megszokott taktikai, kommunikációs elemeken. Ha elfogadjuk, hogy a késlekedést okozó huzavona bizonyos politikai, jogi ügyek körül zajlik, akkor a kormány hozzáállása még zavarosabb, akkor a kormány mintha nem érzékelné a tét nagyságát. Aránytévesztés a nemzet önrendelkezésével azonosítani a konok ragaszkodást bizonyos politikai döntésekhez, átalakításokhoz, amelyeket egyébként széles körben utasítanak el. És nem azért, mert az európai politikusok, döntéshozók, véleményformálók kétségbeejtően tudatlanok lennének, vagy mert a vesztünkre esküdtek, a hazai ellenzék pedig elvetemült módon segítené az összeesküvést. Önáltató, gyerekes hozzáállás!

A tárgyalások minél gyorsabb megkezdésére azért van szükségünk, hogy a piacok megnyugodjanak, a hitelképességünk minden szempontból javuljon. Ez az érdekünk. Ha még tágabb összefüggésben vizsgálódunk, akkor a már jelzett folyamatok mellett zajlik ellenünk a túlzottdeficit-eljárás, hamarosan le kell adni a konvergenciaprogramot, és folyik az EU új, hétéves költségvetésének kidolgozása. Az LMP szerint egymással összefüggő elemekről van szó.

Ebben a bonyolult térben kellene követhető politikát, ehhez illeszkedő kommunikációt folytatni, és megtalálni a hatékony, a partnerek számára is értelmezhető eszközöket. Nem becsülöm le Fellegi Tamás miniszter úr erőfeszítéseit, ám egyet nem tudunk: hazaérkezése után mennyivel tudunk többet, mint amennyit útra kelése előtt nem tudtunk.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu