BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A kormány benyújtotta a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó törvények módosítását, az arra vonatkozó javaslatát. Ebből világossá vált számunkra, hogy letesz a kormányzat arról, hogy a monetáris politikát a mindenkori kormány gazdaságpolitikája szolgálatába lehessen állítani, holott maga a hatályos törvény is erről rendelkezik. Ugyanis úgy módosítja a törvényt, hogy ezentúl nem is tudhat a kormány arról, hogy a monetáris tanács ülésén mi a napirend, konzultatív jelleggel se vehet rajta részt a kormány képviselője. Ezentúl, ha a monetáris tanács tagja súlyos kötelezettségszegést követ el, akkor sincs lehetősége az Országgyűlésnek, hogy őt visszahívja.

Letett a kormány arról az intézményi összevonásról, amelyre Európában van gyakorlat, és amely lehetővé tette volna, hogy a jelenlegi nemzeti banki elnök, aki nem más, mint a globális pénzügyi hatalom magyarországi helytartója, idő előtt leváltható lett volna. Lehet azt mondani, hogy csapataink és Orbán Viktor miniszterelnök harcban áll, és lehet, hogy meg fogja nyerni azt a hatalmas presztízscsatát, hogy 2 millió legyen a bankelnök fizetésplafonja, és talán, abban még nem vagyok biztos, hogy eléri-e, hogy a magyar alaptörvényre kelljen esküt tenni, de lehet mondani, hogy a lisszaboni szerződésre.

A költségvetési politika - mint a kormány gazdaság- és pénzügyi politikájának másik fontos eszköze - az önrendelkezés keretébe tartozik-e? Nem. Április végéig kell kiküldeni azt a konvergenciaprogramot, amely meghatározza a jövő évi makrogazdasági pályát, ha tetszik, a költségvetés fő számait. Megint semmibe vette a kormány ezt a parlamentet, az illetékes bizottságoknak se küldte el ezt a programot a kiküldés előtt. Magyarul: kész tények elé állítja az Országgyűlést és ezen belül a magyar társadalmat.

(13.30)

Persze, ebben a programban a nagyszerű 2,5 százalékos hiányt vállalja az ország. Amerikai közgazdász professzorok világosan kifejtik az európai országok helyzetére vonatkozóan, hogy az a politika, ami az állami költségvetést, az állami kiadásokat ilyen mértékben szorítja vissza, teljes negatív spirált eredményez, aminek az a következménye, hogy a következő évben a bevételek, a gazdaság növekedése még kisebb lesz, és még inkább nehéz helyzetbe kerülnek ezek az országok. Ezzel ellentétes tanácsot adnak nekünk.

És hogy állunk a fő ellenséggel, az államadóssággal? Jönnek a győzelmi jelentések. Halljuk, hogy az államkötvényeket milyen nagyszerűen, kétszeres túljegyzéssel sikerült értékesíteni. Csak azt nem teszik hozzá, hogy milyen hozamokkal: 8,7-8,8 százalékos hozamokkal értékesítik. És ön, államtitkár úr, aki elismert és liberális közgazdász, az önök bűvképlete mondja azt, hogy amennyiben az állampapírhozamok reálhozama nagyobb, mint a GDP növekedése, újból megyünk bele az adósságspirálba. Hát nézze meg a számokat! Ön mondja, hogy tényekről beszéljünk. Nem az adósságspirálba megyünk tovább?

Úgy tűnik, hogy én most a makrogazdaságot próbálom elemezni. Igen, de a lényeg nem ez. A társadalom viseli ezeket az értelmetlen terheket. Azért értelmetlenek, mert zsákutcában haladunk, nem pedig onnan kifelé. A felsőoktatás állami támogatásának drasztikus csökkentése, a társadalmi mobilitás megakadályozása, a gyógyszerkassza újabb és újabb, kreatív ötletekkel való megnyirbálása, a vasúti járatok ritkítása, és folytathatnám tovább, az állam feladatköréből vesz el lényeges részeket. És jönnek az újabb sarcok: sárga csekk, átutalás, telefon, SMS, internet, egy dolog hiányzik már csak, ezek olyan abszurd dolgok, hogy kénytelen vagyok folytatni: akkor amit legtöbben és mindenképpen használunk, az oxigénfogyasztást adóztassák meg, mert ez tényleg nehezen elkerülhető. Biztos egységesen teszik, mert az lesz az igazságos önök szerint.

És arra kérem államtitkár urat, ha komolyan veszi, amit miniszterelnök úr fölvetett, a gyarmati helyzet veszélyét, szerintem benne vagyunk, akkor ne az MSZP javaslatát kövesse, amelynek kormányai lihegve vállalták a helytartó szerepet. Én elfogadom, hogy önök azt mondják, jó lenne ebből kikerülni, de ha nem ennek érdekében tesznek, hanem behajtják a fejüket ebbe az igába, a végeredmény ugyanaz lesz. Nem a szavak, a tettek számítanak - ahogyan miniszterelnök úr annak idején mondta, fontos üzenet volt az amerikai nagykövetségnek. Kérem önöket, ne a zsákutcába befelé menjenek. A társadalom vállal áldozatokat, ha látja, hogy miért.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu