DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Én egy kicsit, azt hiszem, karcosabban fogok fogalmazni Mile képviselőtársamnál. Ez egy hazugsággyűjtemény, amit idetálalt elénk a bizottsági elnök úr. Volt egy prekoncepció, a Fidesz eltervezte, hogy azt a közbiztonsági kudarcot, amit tavaly tavasszal nyilvánvalóvá tett a rendőrség tétlensége Gyöngyöspatán és környékén, azt úgy próbálja Habony Árpád kommunikációs csapata eladni - abból olvastak most fel itt önök, amit Habony Árpád legyártott -, hogy itt van két renitens ellenzéki párt, amelyek nélkül egyébként békesség lenne Gyöngyöspatán és gondolom, másutt is az országban, és ezek a pártok azok, amelyek feszültséget gerjesztenek. Ez egy meglehetősen olcsó és lapos húzás, és leginkább a koncepciós pereket idézi az, ahogyan önök már a bizottsági kérdésfelvetéseknél és a bizottság kezdeményezésénél megelőlegezték azt, hogy itt a gyöngyöspatai konfliktus két ellenzéki párt áskálódásának, politikai szerepvállalásának az eredménye.

Innentől kezdve biztosak voltunk abban, hogy önöket sem a tényfeltárás nem érdekli, az sem érdekli, hogy a gyöngyöspatai konfliktusból milyen olyan tanulságokat lehet levonni, amelyek talán segítenek a magyar-roma együttélést helyreállítani szerte az országban. Abban is biztosak voltunk, hogy önöket itt nem az igazság érdekli, főként nem az érdekli, hogy milyen kormányzati mulasztások vezettek ide; kizárólag a kommunikációs játék, hogy Habony Árpád bábszínházában meg lehessen mutatni, hogy itt két ellenzéki párt a fő bűnös, és senki ne arról beszéljen, hogy államtitkár úr, az önök rendőrsége nem volt a helyén.

Nemhogy két hét alatt nem tettek rendet ebben az országban, önök 2011 március-áprilisában azt mutatták, hogy a rendőrségben fejetlenség van, ez a rendőrség alkalmatlan arra, hogy békét teremtsen vagy a békét helyreállítsa Magyarország bármely településén. Az önök kormányzati kudarcának eredménye Gyöngyöspata és a gyöngyöspatai konfliktus.

Ha önöket az igazság érdekelte volna, akkor túl azon, hogy talán meghallgatták volna az ellenzéki pártok képviselőit is úgy, ahogy azt egyébként a nagy sajtóhadjáratban beharangozták, meghallgattak volna akár engem, akár mást az LMP-től, Szabó Timea képviselőtársnőmet, az emberi jogi bizottság alelnökét, aki ott járt a helyszínen, Mile képviselőtársamat, vagy akár a Jobbiktól vagy a Szocialista Pártból azokat, akikre önök egyébként hivatkoztak. Nem tették meg. Önöket az igazság nem érdekelte. Önök azzal szórakoztak, hogy szemben például a Fidesszel, az LMP nyilvánossá tette a kampányszámláját, és így önök tudták azt, hogy ki szponzorálta 2010 márciusában az LMP választási kampányát. Az önöket már nem érdekelte, hogy történetesen Richard Field úrral egyébként az LMP-nek 2010 tavaszát követően semmiféle kapcsolata nem volt. Nem voltak erre kíváncsiak, senkit nem is hallgattak meg közülünk.

Az sem zavarta önöket, hogy nagyon világossá tettük tavaly április-májusban, én itt a parlamentben is elmondtam, hogy önmagában azokkal az akciókkal, amelyek egyébként romák elutaztatására irányultak, mi nem értettünk egyet. Ezt elmondtuk. Elmondtuk azt is, hogy mi abban vagyunk érdekeltek, hogy egy ilyen konfliktushelyzetben meginduljon egy békéltetés, egy mediáció. Én itt a parlamentben egy erre vonatkozó koncepciót le is tettem a belügyminiszter úr asztalára. Önök pontosan tudták azt, hogy az LMP sajnálkozással vette és nem helyeselte azokat a nyilatkozatokat, illetve azokat az akciókat, amelyek arra vonatkoztak, hogy Gyöngyöspatáról evakuálni kellene az ott élő romákat.

Itt, ezen a helyen is szeretném megköszönni Básthy képviselő úrnak az igen mértéktartó felszólalását. Talán, hogyha ebben a szellemben fogott volna hozzá a kormányoldal a gyöngyöspatai konfliktus feltárásához, akkor nem itt tartanánk, nem egy ilyen förmedvényt tartanánk a kezünkben, hanem talán bölcsebb lenne az egész parlament abban a tekintetben is, hogy hogyan lehetne és hogyan lenne érdemes a roma-nem roma együttélés dolgaihoz hozzányúlni ebben az országban.

Önöket nem érdekelte a valóság, nem érdekelte önöket az, hogy egyébként az LMP tudatosan távol kívánt maradni április utolsó heteiben Gyöngyöspatától, és sajnáltuk azt, hogy voltak olyanok, akik egyébként sajnálatos módon és anélkül, hogy bármiféle ilyen irányú döntése lett volna a pártszervezetnek, mégis lementek más szervezetek színeiben. Nem érdekelte önöket az, hogy az LMP tudatosan távol kívánta tartani a pártpolitikát április hónapban már Gyöngyöspatától. Önöket az érdekelte, hogy azt a cirkuszt hogyan lehet felépíteni, ami eltakarja a kormányzati mulasztásokat. És hát nem érdekelte önöket az sem, hogy az LMP a konfliktus eszkalálódását követően is mindent megtett annak érdekében, hogy a gyöngyöspatai béke helyreállítása érdekében lehetőleg a pártpolitikát a falu közéletéből próbáljuk meg kivonni.

Éppen ezért szeretném még egyszer leszögezni, hogy a lehető leghatározottabban visszautasítok minden olyan vádaskodást, ami az LMP-t érte azzal kapcsolatban, hogy az LMP-nek bármi köze lett volna az ottani eseményekhez. Ez hazugság. Kocsis Máté hazudik. Ugyanúgy hazudik, ahogyan végighazudta a bizottság egész munkáját. És ő nem is volt kíváncsi - nem is volt kíváncsi! - a valóságra, senkit be nem hívott tőlünk; az LMP testületeinek, az LMP tisztségviselőinek semmi olyan döntése, semmi olyan lépése, semmi olyan utasítása nem volt, ami arra irányult volna, hogy részünkről bárki beavatkozzon a gyöngyöspatai folyamatokba, pont fordítva.

(21.40)

Az pedig, amikor önök LMP-hez közel álló civil szervezetekről beszélnek, az eléggé bájos. Én nagyon jól emlékszem arra, hogy néhány évvel ezelőtt voltak, akik pert nyertek azért, mert azt állította róluk egy újság ebben az országban, hogy Fidesz közeli vállalkozások. Kocsis elnök úr, hogyha ebben az országban nincsenek Fidesz közeli vállalkozások, akkor éppen úgy nincsenek LMP-hez közeli civil szervezetek, szerintem maradjunk ennyiben! (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Én elmondtam, uram, elmondtam Richard Fielddel kapcsolatban, amit el tudtam mondani, önök erre nem voltak kíváncsiak a bizottságban. Hazudozni lehet, de én arra kérném önöket, hogy tegyék nyilvánvalóvá a kampánykasszájukat, lássuk, mi is azt, hogy ki támogatja például a Fidesznek a kampányát, és akkor tudunk miről beszélgetni. Tudunk miről beszélgetni, meg tudjuk azt nézni, hogy azok, akik sorban nyerik, mondjuk, a közbeszerzési pályázatokat, azok hány milliárdot csengetnek be (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.) a Fidesz-kasszába. Akkor tessék nyilvánossá tenni!

Forrás: parlament.hu