MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A második Orbán-kormány eddigi tevékenysége bizony nem nélkülözi a hazardírozás elemeit. Az első és eddigi legkárosabb fogadása arra irányult, hogy az egykulcsos adó majd behozza az árát, a sok száz milliárd forintos költségvetési kiesés eredményeképpen felpörög a gazdaság, és egy új fejlődési pályára áll az ország. Ezzel szemben az egykulcsos adó a magyarok többsége számára az adók emelkedését hozta, a legjobban keresők megjutalmazását áfaemelésből, járulékemelésből, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások einstandjából finanszírozták.

A kormány akkor is hazárdjátékot játszott, amikor arra számított, hogy sem a magyar civil társadalomnak, sem a nemzetközi szervezeteknek nem lesz egy szava sem ahhoz, ahogy a Fidesz maga alá hajtotta a bíróságokat, a jegybankot, a közszolgálati médiát, az egyetemeket és megannyi más intézményt.

Az előkészítetlen reformterveknek, átalakításoknak nem a működés javulása, hanem a szétzilálódás lett a következménye. A magyar polgárok joggal fejezték ki tiltakozásukat a reformkapkodással szemben, a nemzetközi szervezetek pedig általában joggal mutattak rá, hogy a Fidesz törvényei hol sértik az uniós és nemzetközi jogot. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol?)

Ám a kormány nem zavartatta magát, és megkezdte mind ez idáig legnagyobb hazárdjátékát, amely Magyarország szuverenitását veszélyezteti. Elkezdett játszani a tűzzel, az államcsőd lehetőségével. Fontos hangsúlyozni, hogy az előző szocialista-szabad demokrata kormányok és a Fidesz együtt felelős azért, hogy idáig fajult a helyzet. A tények azonban tények. A magyar államadósság nem csökkent, hanem még a nyugdíj-megtakarítások felélése után is nő, ahogy nő az infláció is, és a költségvetési hiányt sem tudja kordában tartani Matolcsy miniszter úr. Megszorítás követ megszorítást, miközben a gazdasági miniszter romantikus fejlődési terveket fogalmaz meg.

Így kényszerült rá a harcias kormány, hogy az Unióhoz és az IMF-hez forduljon egy készenléti hitelkeretért, belátva, hogy egyedül nem tudna ellenállni egy újabb spekulációs támadásnak. De a hazardírozás még ebben a helyzetben is folytatódik. Mondjuk ki, amit mára már szinte mindenki lát és ért: az Orbán-kormány nem akar igazán megegyezni az IMF-fel és az Európai Unióval, arra számít, hogy a készenléti hitelkeret nélkül is elevickélhet a következő választásig.

(13.20)

Mert hogyan is lehetne másképp értelmezni Fellegi Tamás miniszter úr azon szavait, hogy a kormány nem ért egyet azzal, hogy a tárgyalások előfeltételei között olyan kérdések szerepeljenek, amelyeknek semmi köze a gazdaságpolitikához. Ez a kifogás már önmagában hadilábon áll az igazsággal, hiszen minek van köze a gazdaságpolitikához, ha nem a jegybanktörvény részleteinek. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországot pontosan azért fenyegeti az uniós források egy részének elvesztése, mert a kormány képtelen letenni az asztalra egy olyan konvergenciaprogramot, ami megalapozott számokon és nem a megszokott ötleteléseken alapul. De miért is jönne be a szakadék szélén való autózás, ha a hazardírozás folyamatos kudarcokat hozott Magyarország számára? Így nehéz másról beszélni, mint csődkormányzásról.

Nézzük tehát, milyen következményekkel szembesülhet Magyarország egy csődkormányzás eredményeképpen! Az egyik következmény, hogy az ország beszorul a fekete bárány szerepébe, és ez lényegesen csökkenti annak esélyét, hogy a számunkra fontos ügyekben kedvező eredményeket érjünk el a nemzetközi partnerekkel. A következő, hogy az új uniós tervezési ciklusban rosszabb feltételeket tudunk csak kiharcolni.

A miniszterelnök úr holnap a tervek szerint megbeszéléseket folytat Barroso bizottsági elnökkel. Üdvözölnénk, ha végre sikerülne lezárni a kötelezettségszegési eljárásokat, ám ennél sokkal valószínűbb, hogy az EU vezető intézményei megelégelik a cicázást, és még komolyabb ultimátumokat kap a kormány. Már az eddigi kérések sem valamilyen ördögi mesterkedés eredményei voltak. A gazdaságpolitika bizonyos elemei közösségi szabályozás alá esnek, ezt pedig a Fidesz is elfogadta, amikor kiállt az uniós csatlakozás mellett. De az újabb kérések már az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának lényegét érinthetik, a lakosságot értelmetlenül sarcoló sárgacsekkadót, a bújtatott áfaemelésnek tekinthető telefon- és internetadót és az igazságtalan és növekedést korlátozó egykulcsos jövedelemadót.

Sürgősen abba kellene tehát hagyni a hazardírozást. Az árat ugyanis Magyarország polgárai fizetik meg a magasabb adókban, a csökkenő uniós támogatásokban és Magyarország esetleges elszigetelődésében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu