DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Talán az a különbség a manipuláció és a politikai kommunikáció között, hogy míg a manipuláció valótlan tényeket próbál felhozni, megtévesztő látszatot kíván kelteni, addig a politikai kommunikáció a valós eredmények hirdetéséről szól: tedd a jót, és beszélj róla. Mi így gondoljuk, hogy ilyesfajta politikai kommunikációt kell folytatni. De látjuk, hogy sajnos a magyar politikai kultúrában a manipulációnak még igen nagy területe van.

Amivel ez a kormányzat, ez a kormánytöbbség igyekezett javítani a politikai kultúrán, azt azért sokáig lehet sorolni, engedjenek meg pár példát erre vonatkozóan. A választási program és a kormány programja csak ezen kormánypártok esetében volt azonos a választások óta, egy az egyben ugyanazt ültettük át a kormányzásba, mint amit a választások során az állampolgároknak hirdettünk. Hasonlítsák össze, amikor Gyurcsány Ferenc ötéves adócsökkentési programot hirdetett, a választások előtt el is fogadtatta azt a törvényt, amelyik ezt a hosszú távú adócsökkentést törvénybe iktatta, majd miután kormányra került a választások után, első intézkedése egyikeként hatályon kívül helyezte a törvényjavaslatot. Még akár hajlandó volt egy törvényt is hozni választási célból, bár jól tudta előre, hogy amint megnyeri a választásokat, azt hatályon kívül fogja helyezni. Ezzel szemben nézzék meg, hogy míg, mondjuk, a Fidesz-KDNP-többségnek az egyik választási vállalása a parlamenti létszám megfelezése és az önkormányzati felezés volt, ezt meg is tette, hiszen ma már jóval kisebb önkormányzatok működnek, és mindnyájan ismerjük azokat a törvényeket, amelyek a következő ciklus feleekkora parlamentjéről szólnak. Ez a különbség szótartás, parlamenti kultúra és politikai kultúra között.

Úgy gondolom, szintén a választási politikai kultúra növelését célozta mind a nemzet konzultáció, mind a szociális konzultáció. Az embereknek nem pusztán arra volt lehetősége, hogy négyévente egyszer pártok és pártok között választanak, nem pusztán arra volt lehetősége, hogy egy-egy teljes törvénycsomagot támogat vagy elvet, hanem arra volt lehetősége, hogy több tucatnyi kérdésre válaszolva egyes kérdéseket támogasson, másokat pedig elvessen. Az egymilliós szám pedig, úgy gondolom, az elmúlt időszak aláírás-gyűjtési kudarcai mellett igencsak mutatja, hogy milyen jelentős vélemény fogalmazódott meg, és ami az igazi súlya ennek az egymilliónyi ember véleményének, ami az igazi súlya ezeknek a konzultációknak, hogy a kormányzat utána ezeknek megfelelően az alaptörvény szövegét vagy utána az elmúlt egy évben elfogadott törvények tartalmát aszerint is módosította, aszerint is határozta meg, ahogy a válaszadók ezt a kormányzattól elvárták.

Úgy gondolom, a parlamenten belüli politikai kultúrának a későbbiekben jót fog tenni az új, egy hete elfogadott, az Országgyűlésről szóló sarkalatos törvény is, amely sokkal szigorúbb feltételeket szab az országgyűlési képviselőknek, bízunk benne, hogy ezáltal tisztább viszonyokat eredményez a politikai kultúrában a Parlament falain belül is. Úgy gondolom, a politikai kultúránknak egy 22 éve nem látott példája volt, amikor emberek százezrei nem valami ellen, hanem valami mellett tudtak kiállni, amikor a békemenet több százezernyi résztvevője többször is - és ezt innen is köszönjük nekik - hitet tett Magyarország szuverenitása mellett, hitet tett a kormány politikája mellett. Úgy gondolom, sokkal jobb olyasfajta demonstrációkat nézni, amikor valami mellett, valakik mellett, értékek mellett állnak ki emberek, mintsem, amikor csak uszításról és gyűlöletkeltésről szólnak egyes pártok politikai kommunikációban hangoztatott nézetei vagy tömeggyűlései. Hiszen van a parlamentben olyan párt, amelyik népcsoport ellen uszít, van olyan, amely gyűlöletet kelt az egyházak ellen, van olyan, amelyik az Alkotmánybíróság blokádját hirdeti meg, ezek semmiképpen nem a politikai kultúra emelését célozzák.

Ha megnézzük az európai politikai kultúrát - amit frakcióvezető úr említett -, azért sokunk számára csalódást jelentett, hogy milyen alaptalan vádak alapján tudják Magyarországot pellengérre állítani, micsoda utánajárás nélküli cikkek jelennek meg, amelyek teljesen nélkülöznek minden valóságot Magyarországgal kapcsolatban, és bár lehet, hogy csak az eladási számok növelése vezette azokat az újságírókat, de lehet, hogy politikai célok, hiszen az itteni ellenzéki pártok európai testvérpártjaival álltak jó kapcsolatban. Az pedig különösen elszomorító, hogy egyes magyar európai képviselők luxemburginak tartanák inkább magukat - lélekben luxemburgi frakcióvá változik át a szocialisták európai parlamenti küldöttsége -, és az is a politikai kultúra egy mélypontja volt, amikor multicégek különböző deklarációival, sérelemlistájával szórólapoztak szocialista parlamenti képviselők az Európai Unió egyes intézményeinek folyosóin.

Az pedig, úgy gondolom, szintén a politikai kultúrának egy mélypontja volt - hallhattuk, ahogy koppant is Magyarországon a politikai szintmérő -, amikor európai szintre próbálták igaztalanul elvinni a magyar belpolitikai vitákat, főleg a szocialista képviselők, ottani liberálisokkal összefogva. De hát úgy gondolom, mindenképpen kudarcot vallottak, hiszen európai szinten ugyanaz a politikai térkép rajzolódott ki, mint magyar szinten. Ahogy Magyarországon a jobboldal és a baloldal áll egymással szemben, ugyanúgy európai szinten sem sikerült ezeket a gátakat áttörni. Nem volt lényegi áttörés, nem volt lényegi siker, hiszen nem sikerült mást, mint a saját testvérpártjaikat megnyerni európai szinten is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu