SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, én megértem, hogy kellemetlen helyzetben van (Derültség.), de ugyanakkor engedje meg, hogy én mint képviselő éljek azzal a jogommal, hogy interpellációt intézzek önhöz mint a kormány képviselőjéhez.

Ön azt mondja, hogy amikor az önök felelősségi körébe tartozó céggel kapcsolatban kérdést teszek fel, ezt ön felháborítónak tartja, és azt gondolja, hogy a napi politika játszmájává teszem ezt a kérdést, akkor ön nagyon furcsán értelmezi a demokráciát. Ugyanis minket, képviselőket azért küldtek ide a választók (Közbeszólások a kormánypárti sorokból, többek között: Titeket? Nem!), hogy felügyeljük azt, hogy önök hogyan élnek az önökre ruházott joggal.

Ugyanakkor sajnos azt kell hogy megállapítsam, gyakorlatilag beismerte, hogy a dolgozók nem fogják megkapni a jogos végkielégítésüket, és itt arra hivatkozott, hogy túl nagy az összeg, amivel tartoznak. Hát, egy hétvégi kormánydöntéssel 10 milliárdot találnak a debreceni stadionra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vagy 500 milliárdot a MOL-ra... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)

Forrás: parlament.hu