KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, hogy köszönöm szépen a minisztériumnak, hogy elkészítette ezt az anyagot. Nagy fába vágta a fejszéjét, amikor hozzákezdett ehhez a munkához. Sőt, másképp is fogalmazhatnék, ami talán a későbbi mondandómnak a hasonlatát jobban meg tudja majd mutatni. Nekiindult egy bozótvágó késsel a bozótnak, és próbál rendet tenni. Ez szerintem nagyon helyes dolog, végre itt az ideje annak, hogy az államigazgatás területén rendet vágjunk, és ténylegesen helyükre kerüljenek a dolgok.
Göndör képviselő úrnak mondom, polgármesterként én azt tapasztalom, a polgároknak fogalmuk sincs arról, hogy a jegyzőhöz kellene fordulniuk hatósági ügyekben. (Göndör István: Nem is ezt mondtam...) Nem ezt mondta. Azt mondta, hogy az emberek tudják, amikor bemennek a polgármesteri hivatalba, hogy a jegyző majd segít nekik. Nem ezt tudják. Azt tudják, hogy majd a polgármester segít nekik. Minden esetben a polgármesterhez mennek, bármilyen hatósági ügyben van kérdésük, és a polgármester ilyenkor két dolgot tehet. Az egyik, hogy kellően kiképzi magát hatósági ügyekben, és próbál jó tanácsot adni, amellett, hogy elirányítja a hatósági ügyintézőhöz, vagy a legegyszerűbb módot választja, és odaküldi a jegyzőhöz, aki egyébként a hatósági ügyekért felelős.
Tehát mondom, az emberek fejében, és itt Nagy Gábor Tamás polgármester úrnak volt igaza, nagy keveredés van, hogy mik a hatósági ügyek, mik az önkormányzati ügyek. Ez az előttünk fekvő törvény arra tesz kísérletet, szerintem egyébként nem is olyan túl rossz kísérletet, hogy rendet vágjon ebben, és az emberek ténylegesen tudják, hogy a hatósági feladatok vagy azok jelentős része az állam feladata, és az állam által működtetett rendszerben, a járási rendszerben lehet majd ezt intézni. És nemcsak azt, amit eddig a polgármesteri hivatalban intéztek, hanem ahogy talán Kovács Zoltán is elmondta, a földhivataltól kezdve egy csomó minden ügyet még ott tudnak intézni.
Igazából három témakört szeretnék említeni a hozzászólásomban. Ez a három témakör egyrészt a hatáskörök kérdése, másrészt a vagyon kérdése, a harmadik meg a járások kialakításának a dolga. Kezdeném talán ezzel az utolsóval. Az, hogy hol alakul ki járás és a járáshoz milyen települések tartoznak, én azt gondolom, az államigazgatás rendszerébe kell hogy illeszkedjen, hiszen ha így nézzük, ez egy államigazgatási végpont. Tehát mondhatjuk azt, hogy ezt igenis a kormány határozza meg, nem kell ehhez a parlament. Ez az egyik fajta érv.
Van egy másik fajta érv, azt meg azt mondja, hogy a járások kialakítása nemcsak vegytisztán államigazgatási feladatok szétválasztása és annak megszervezése, hanem igenis kérdés az, hogy mennyit kell az állampolgárnak elmenni ahhoz, hogy el tudja intézni az ügyét. És kérdés az is, hogy mennyi dolgot hol tud elintézni, milyen minőségben, és milyen helyi információk kellenek ahhoz, hogy ezt az ügyet el tudják intézni. Szerintem itt még nem lezárt a kérdés, hogy hogyan lesz majd ez szabályozva. Épp az előbb láttam, hogy beterjesztett két fideszes képviselő egy módosító javaslatot, hogy a törvény mellékletében legyen szabályozva a járások székhelye, illetve beosztása. Én is aláírtam egy másik módosító javaslatot, amelyik meg Budapesten rendezi ezt a kérdést, és azt mondja, hogy Budapesten 23 olyan hely lesz, vagy legalábbis járás vagy körzet, ahova az emberek majd tudnak menni az ügyeiket intézni. Tehát Hegedűs képviselő asszonynak is azt mondom, hogy hagyja magát meglepni.
Tehát ha az első kétperces felszólalásomban lévő szobros hasonlathoz igazodnék: jelenleg az alakot már látjuk, a feje már kialakult, szeme már van, szemöldöke még nincs, ott még nem tartunk, most fogjuk majd a szemöldökét, a szempilláit és egyebet farigcsálni, és szerintem ez helyes. Ez a parlament működésének a rendje, hogy ezt ebben az esetben, ezen a helyen tegyük meg.
Én azt gondolom, hogy a kormány nagyon rugalmasan áll ezekhez a kérdésekhez, hiszen ha van egy egységes akarat, és Budapesten mind a 23 kerületi polgármester közös akarata volt az, hogy minden egyes kerületben legyen járási vagy körzeti központ, a kormány belátta azt, hogy ha ez a bölcs kompromisszum, akkor szerinte is ezt kell tenni. Én azt gondolom, hogy ez a helyes.
(18.00)
Tehát az lenne a furcsa, hogyha olyan kormánya lenne az országnak, amelyik kitalál valamit az elején, és azt gondolja, hogy nála van a bölcsek köve, és akkor ahhoz körömszakadtáig ragaszkodik. Örülök annak, hogy olyan kormányunk van, amely bölcs belátással mérlegeli a kérdéseket, és majd ennek megfelelően meghozza a döntéseket, és a parlamentben majd nyilatkozik, hogy akkor melyik az a módosító javaslat, amit támogat, és melyik az, amelyiket nem támogat. Ennyit nagyjából a járási beosztásról.
A vagyon kérdése. Itt megint csak azt mondom Hegedűs képviselő asszonynak, hogy hagyja magát meglepni. Önnek van egy prekoncepciója, amit nem csak ennél a törvénynél, már sok törvénynél elmondott, ami nagyjából egyszerűen úgy fogalmazható meg, hogy azért kell az államnak a vagyon, hogy majd elkótyavetyélje - zárójel bezárva. Szerintem ez nem igaz. De erre majd lát itt példát a parlamentben, hogy ez majd hogyan lesz. Mert a vagyon valóban problémás a jelenlegi törvényi szabályozásban. Számos problémát fölvet, ön is mondott ebből néhányat, én is mondok néhányat. Nem mindegy az, hogy mondjuk, a XVI. kerületben - ahol én vagyok a polgármester a választók bizalmából - egy épületnek két szobája a körzethez vagy a járáshoz kerül, a másik 12 szobája pedig hova. Éppen ezért van a frakción belül is egyeztetés hál' istennek, és mondom, hagyja majd magát meglepni, mert szerintem a vagyoni kérdésekben is olyanfajta kompromisszumot kell majd kötni - és nagyon remélem, hogy különböző módosító javaslatokban majd viszontlátják ezeket, ha másképp nem, bizottsági módosító javaslatokban -, amely arra tesz majd kísérletet, ami az eredeti cél volt.
Mi volt az eredeti cél? Az volt az eredeti cél, hogy az államigazgatás rendszere, ami jelenleg fizikailag a polgármesteri hivatalban működött, az a jövőben is plusz többletköltségek nélkül tudjon működni. Erre volt egy javaslata az előterjesztőnek, amely azt mondta, hogy ha már a nemzeti vagyonról szóló törvényt elfogadtuk, akkor ez egy vagyon, és akkor tessék ezt ideadni, de lehet, hogy van ennél egy jobb megoldás. Sőt, én biztos vagyok benne, hogy van ennél egy jobb megoldás. Sőt, biztos vagyok benne, hogy a törvényben ez a jobb megoldás lesz majd elfogadva. De - csak hogy csigázzam az érdeklődésüket - ezt még nem mondom el, mert nem én vagyok az előterjesztője ennek a módosító javaslatnak. De mondom még egyszer, hagyja magát meglepni, és egy dolgot hadd kérjek. Ne mondja azt, hogy a Jobbik érvei előtt hajolt meg a kormány, amikor majd nem ez lesz a törvény végleges szövegében, ami most van, mert ez szokott történni a tisztelt Házban.
Tehát még egyszer mondom, a vagyon kérdése szerintem megnyugtatóan rendeződni fog. A cél fontos, hogy pluszköltségek nélkül működhessen ez a rendszer, és azt gondolom, pluszköltségek nélkül működni is fog, és erre egy másik javaslatot fogok én is majd támogatni, mint ami most előttünk fekszik.
Talán a legfontosabb kérdéshez érkeztünk, a hatáskörökhöz. A hatásköröknél értem, és meg is értem azt a kormányzati elképzelést, hogy hozzunk létre vegytiszta rendszert. Ugye, eddig volt - mint a felszólalásom elején is mondtam - egy viszonylag bonyolult rendszer, az emberek nem nagyon látták, hogy ki miért felelős. Ehelyett legyen egy teljesen vegytiszta rendszer: mindenért az állam felelős, ami úgymond államigazgatási feladat. Ez egy becsülendő hozzáállás, én megértem, hogy a minisztérium ilyet terjesztett elő.
Na, de az élet meg egy kicsit más. Ugye, nem véletlen az, hogy ezek a hatáskörök odakerültek az önkormányzatokhoz, és hadd nyissak még egy zárójelet. Azt gondolom, és erre terjesztettem is be módosító javaslatot - remélem, az előterjesztő fogja majd támogatni -, hogy ne azt lássuk a mostani rendszerben, hogy nem eléggé hatékony, hanem azt lássuk a rendszerben, hogy az önkormányzatokat folyamatosan, évről évre terhelték újabb hatósági, államigazgatási feladatokkal, anélkül, hogy adtak volna hozzá bármit is, vagy mondjuk, például a vagyont. Vegyük csak az okmányirodákat. Létrehozták '99-ben, ha jól emlékszem, az okmányirodát. Nálunk, a XVI. kerületben semmilyen vagyont nem adtak hozzá, nekünk kellett kialakítani egy új épületrészt, föl kellett újítani, létre kellett hozni. Számítógépet adott a Belügyminisztérium, azokon a számítógépeken kell az adatokat beküldeni a mai napig - vagy valami hasonlókon -, de egyébként annak a feladata természetesen elégtelen az ellátáshoz.
Tehát szerintem leginkább meg kéne köszönni az önkormányzatoknak, hogy az elégtelen feltételek mellett ilyen nagyszerűen helyt tudtak állni, és az államigazgatási feladatok jelentős részét levették az állam válláról, és azokat ellátták, szerintem egyébként kielégítő szakmai színvonalon. Persze megértem, hogy ha a feladatok elintézését közelebb akarjuk vinni az emberekhez, és a járásokba akarjuk ezeket szervezni, akkor oda kell szervezni azokat az embereket, akik majd ezt elvégzik, és ott megfelelő szakmai színvonallal kell rendelkezni, ez nagyon támogatandó javaslat.
Nézzék meg, és persze állatorvosi ló, de a szabálysértéseknél hogyan történt, XVI. kerületi példát hadd mondjak. Nálunk négy ember foglalkozott a szabálysértésekkel, ebből kettő csak részmunkaidőben, a másik részben birtokvédelemmel, ezzel-azzal, nem tudom, mivel. Egyeztetéseket követően végül is a törvényt úgy fogadta el az Országgyűlés, hogy ebből a négyből ketten végzik majd a szabálysértési feladatokat a jövőben. Nyilván négy ember bére több mint két ember bére. Ugye? Tehát nyilvánvalóan kevesebbet kell majd az államnak erre a feladatra költeni, és nyilvánvalóan nekem mint polgármesternek az a feladatom, hogy vagy meg tudom oldani ennyi pénzből ezt a feladatot, vagy akkor majd létszámot kell csökkenteni. De egy biztos, hogy az államigazgatásra eddig költött összegek, amit a magyar állam ráköltött, szerintem túlságosan is sok. Ezt lássuk be!
Nagyon-nagyon nagy a bürokrácia, és most csak megint - zárójel bezárva - köszönjük meg az önkormányzatoknak, és egy újabb zárójelet hadd nyissak: ennél nagyobb probléma, hogy sokkal több a feladat, ami felesleges bürokráciát kelt. Rengeteg olyan intézkedés van, amihez papírt kell kitölteni. Ez a következő lépés - és úgy tudom, a minisztérium készül is erre -, hogy ezeket drasztikusan csökkentsük. Mert Magyarországon tarthatatlan állapot az, hogy az államigazgatásban, hát, nem azt mondom, hogy többen dolgoznak, mint a civil szférában vagy a versenyszférában, de hát már közel annyian dolgoznak. Ez nem jó állapot, ezen változtatni kell, és a járások létrehozása ebben egy első lépcső, és én támogatom ezt a lépcsőt.
De visszatérve a hatáskörökre - zárójel bezárva -, talán azon nincs vita, hogy az okmány kiállítása állami feladat. Miért az önkormányzat csinálja, amikor egyértelműen állami feladat? Állítsa ki az útlevelet, a személyi igazolványt, a lakcímkártyát a járás! Hát miért ne állítaná ki? Talán az sem kérdés, hogy a gyámhivatal, ami eddig is - hát hogy is mondjam - nem szervesen illeszkedett az önkormányzat testébe, azt az államnak kell a jövőben ellátnia; a szabálysértésekről már döntött is a tisztelt Ház. Vagy mondjuk, a lakcím nyilvántartása miért lenne önkormányzati feladat, amikor ez megint csak állami feladat? (Ékes József: Hatósági eljárás.)
Ugyanígy - és ezt az elvet követte az előterjesztő - vannak még olyan dolgok, például az anyakönyvvezetés, ami állami feladat. Csak van az élet, és itt mondanám azt, hogy azt is vegyük figyelembe, hogy például az emberek hol szeretnek, mondjuk, házasságot kötni. Nyilván nem egy járási központban, hanem a saját születési településükön - vagy hát persze először a templomban. Tehát úgy kellene kialakítani ezeket a hatásköröket, hogy csak azok a hatáskörök kerüljenek az államhoz, amelyeket helyben vagy nem kellő helyismerettel nem lehet rendesen elvégezni. Biztos vagyok benne, hogy ez a beterjesztett törvényjavaslat végső formájában, amikor elfogadja majd a tisztelt Ház, olyan lesz, ami igazodik ahhoz a vegytiszta elvhez, hogy az állam végezze el az államigazgatási feladatokat, ne terhelje ezzel az önkormányzatokat, és igazodjon ahhoz is, hogy viszont ami eddig már az önkormányzatoknál volt, és helyi identitásképző, és helyi ismerettel kell hogy rendelkezzenek hozzá, azt meg végezze a jövőben a továbbiakban is az önkormányzat.
Szerintem ez egy nagyon jó rendszer lesz majd, amikor föláll, és én is mindenkit arra kérek itt a tisztelt Házban, hogy a végső javaslatot majd szavazatával támogassa. Mert ez lesz az első lépés a közigazgatási rendszer nagy átalakításában - vagy talán a második, vagy harmadik, de egy biztos, hogy kulcsfontosságú lépés lesz -, és biztos vagyok abban, hogy ez a kulcsfontosságú lépés, amikor majd egy-két év múlva belerázódik a rendszerbe, a polgárok megelégedését fogja szolgálni, és biztos vagyok benne, hogy egy jobb rendszert fogunk létrehozni. Mert közelebb kerül a feladat ellátása az emberekhez, az állam magára vállalja azt a feladatot, ami eddig is az ő feladata volt, és tisztább rendszer lesz.
Éppen ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy majd a végleges módosító javaslatokkal bővített változatot legyenek kedvesek támogatni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Forrás: parlament.hu
Kommentek
Bejelentkezés