FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Károlyi hathatós segítségével 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot, amely rendszer a magyar lélektől idegen, életellenes, istenellenes és nemzetellenes volt.

A szocialista kommunisták első magyarországi rémuralmát világosan jellemzi a véreskezű hóhér, Szamuely Tibor 1919. február 11-én, a Vörös Újságban megjelent írása. "Mindenütt szaladgálnak, ágálnak az ellenforradalmárok, üssétek le őket! Üssétek agyon ott, ahol találjátok őket! Ha csak egy órára is sikerül felülkerekednie az ellenforradalomnak, nem lesz kíméletes egyetlen proletárral sem. Mielőtt vérbe fojtanák a forradalmat, fojtsátok őket a vérükbe." És hogy mennyire komolyan gondolta sorait Szamuely, azt jól példázza a vörösterror több száz áldozata, köztük a devecseri mártírok, akiknek mai felszólalásommal szeretnék emléket állítani.

Devecserben 1919 tavaszán Hetzl József lett a teljhatalmú kormánybiztos, párttitkár és a járási tanács elnöke is egy személyben. Erhardt József a helyi tanács élére került. Hamar megalakult a forradalmi törvényszék és a vörös őrség is, amellyel a hazafi, jóérzésű lakosság ellenszenvét váltották ki.

A vörösök elleni ellenállás egyik szószólója Krassovszky Gyula tanító volt, akit egy korábbi ítélet alapján Herendre száműztek a városból.

1919. május 1-je után egyre több rémhír terjengett arról, hogy a román hadsereg már a Dunántúlon nyomul előre, a gyűlölt proletárdiktatúra pedig hamarosan összeomlik. Május 5-én a helyi vörös őrség vezetői Veszprémbe utaztak a zsoldért, így elindult a félreértések tragikus sorozata.

Még ezen az estén megindult a már régóta tervezett ellenállás. A helyiek összegyűjtötték a megbízható embereket, majd megtámadták és lefegyverezték a vörösőrséget, nagyszámú fegyvert szerezve. A direktórium tagjait és kiszolgálóit bezárták. A hírt szekerek vitték szerte a környék településeire, amelynek hatására fegyverkezni kezdett a magyar érzelmű lakosság. A városban elrendelték, hogy minden 15 és 60 év közötti férfinak részt kell vennie a várható fegyveres ellenállásban.

Belák Endre főbíró másnap, május 6-án a várható vörös támadástól tartva mindenkit a főtérre rendelt. Reggel 8-ra hatalmas tömeg gyűlt össze, készen megvédeni az igazságot, felvéve a harcot a vörös démonnal.

Délelőtt 10-11 óra körül a Veszprém megyei direktórium már értesült az eseményről. Érdeklődő táviratukra a helyi kommunista postamester, Szalai Ottó a következőt válaszolta: "kiütött az ellenforradalom, gyülekeznek, fegyverkeznek".

A direktórium katonai csapásra szánta el magát, Devecserre uszítva először a csingervölgyi bányászokat, majd a pápai vörös huszárokat, legvégül a veszprémi vörös csapatokat, egy páncélvonattal kísérve. A hazafiak egyre hátrébb kényszerültek a túlerőben lévő vöröskatonák előrenyomulása miatt. Este fél 8-ra a helyzet teljesen reménytelenné vált, így abbamaradtak a harcok. Már csend volt a városban, amikor befutott Budapestről a háromszáz vöröskatonát és Szamuely Lászlót szállító karhatalmi vonat.

A bosszúálló kommunisták első áldozata a fogva tartott vörösökre vigyázó Bőnyi Gyula volt, akit az utcán két lövéssel leterítettek, majd mindkét szemét kiszúrták. Még aznap este összeült a forradalmi törvényszék Szamuely László elnökletével. A tárgyaláson, amelyen több halálos ítéletet is kimondtak, Schwartz Szabó Sámuel képviselte a vádat.

Másnap, május 7-én reggel a pápai vöröskatonák már felállították a bitófát. A kivégzésekre délután negyed 6-kor került sor a devecseri római katolikus templom előtti téren.

Először Baják István tartalékos hadnagy, római katolikus tanító állt a bitó alá, gallérját, kalapját saját maga vette le, a kötelet is ő tette saját nyakára. Halála után a vöröskatonák összeverték, és gúnyt űztek belőle, "járd a vansteppet", mondták nevetve. Utána következett dédnagyapám testvére, Ferenczi Lajos, a 31 éves földműves. Ő levette a 60 koronát tartalmazó tarisznyáját, és az alant álló édesapjának adta, majd őt is kivégezték. Krassovszky Gyula a vöröskatonák megérkezte után Herendre utazott. A kommunisták onnan először Veszprémbe, majd Devecserbe szállították. Az összevert, erdélyi származású tanítót május 8-án, este negyed 8-kor akasztották fel a templom előtt. Az utolsó halálra ítélt Somogyi János volt, akit az ítélethirdetés után, május 14-éről 15-ére virradó negyed 1-kor a temetőben lőttek agyon. Mindannyiuktól elvették értékeiket, így kifosztva, papi szolgálat nélkül hantolták el őket a vörösök.

Tisztelt Ház! Baják István, Bőnyi Gyula, Ferenczi Lajos, Krassovszky Gyula, Somogyi János és minden, Devecserben harcolt hazafi példát mutatott bátorságból, hazaszeretetből. Az 1919-es patkánylázadás szellemi örökösei (Az elnök csenget.) a mai napig itt ülhetnek a parlamentben, a mai napig nem számoltak el bűneikkel (Az elnök csenget.), a mai napig nem határolódtak el elődeik cselekedeteitől. (Az elnök csenget.)

Emlékeznünk kötelesség. Engedjék meg, hogy végezetül... (Kikapcsolják a mikrofonját.)

Forrás: parlament.hu