DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen tartalmas eszmecserét folytattunk erről a nyúlfarknyi törvényről, törvénymódosításról, bár fontos elemeket tartalmaz, de itt már majdnem visszanyitottunk a munka törvénykönyvétől kezdve mindenféle foglalkoztatással kapcsolatos törvényt. Szeretném kérni, és én is szorítkozom majd arra, hogy konkrétan, ami elhangzott, és a szakképzéssel kapcsolatos módosítással kapcsolatban hangzott le, azokra reagáljak, hiszen ez a mi fő feladatunk.

Ferenczi képviselőtársam itt mindjárt az elején jelezte, hogy vajon mennyire vagyunk mi hitelesek egyáltalán, akik itt most megszólalunk, láttunk-e már élő szakképző iskolát, vagy egyáltalán szakmunkást, aki ilyen tevékenységet folytat. Szeretném jelezni, képviselőtársam, hogy jómagam tíz évig voltam egy szakképző iskolának az igazgatóhelyettese ott a viharsarokban, Beregben. Tanítottam gépészmérnökként igen sokáig 8-9 tantárgyat, vannak tapasztalataim, és szívesen, egy sör mellett akár el is beszélgethetünk majd erről, amikor nyugodtabb körülmények között vagyunk, hogy mely tapasztalatokat sikerült összeszedni. De ami itt a fontos, és szeretném összegyűjteni azokat a gócpontokat, és ha megengedik, képviselő hölgyek, urak, nem személy szerint említeném a neveket, hogy éppen kire reagálok, hanem hogy általánosságban mi az, ami fontos érvként elhangzott a mai vitában.

Szakképzés: jelenleg mi a helyzet? Nagyon sokszor elhangzott az, hogy alacsony képzettségű emberekkel nem lehet a világot megváltani. Természetesen ezzel egyetértünk. Ma a vezérlő elv az, hogy aki 2,00-val végez, az egész biztosan csak szakmunkás lehet, 2,5 körül már erősen gondolkodhat a gimnáziumban, 3-assal pedig már a bőség zavarában minimum gimnázium, de ha lenne egyetem, akár már 14 évesen is oda szeretne bejutni.

(21.10)

Szóval a helyzet az, hogy mindaddig, ameddig a nyolcadik osztályos bizonyítvány mögött nincs valós tudás, nincs valós tartalom, a szakképzésben, 5 éves, 6 éves, 8 éves, akárhány éves lehet, nem fogunk eredményt elérni. Személyes tapasztalatom, hogy aki a kör kerületét nem tanulta meg kiszámolni 8 évig, az a következő 3 esztendőben sem fogja megtanulni, tisztelt képviselőtársaim, és én ezt merem borítékolni, mert láttam, érzékeltem. Nagyon lényeges, menjünk egy picit vissza: a 2+2-es jelenlegi rendszer hány százaléka jelen pillanatban a közismeret? 44 százaléka. Hány ember morzsolódik le kilencedikben, tizedikben? 25-30, illetve 15-20 százalék. Hogyan is van ez akkor ezzel, hogy hány százalék legyen a közismeret, képviselőtársaim? Ha nincs meg az alap, ha nincs mire építkezni, teljesen mindegy, hogy hány százalékos lesz, nem fogunk eredményt elérni.

Ami nagyon fontos itt, ez is többször elhangzott, hogy hol van az informatika, hol van a vállalkozási ismeretek, hol vannak a különböző tantárgyak. Szeretném felhívni a figyelmet, és figyelemmel olvassák majd, kedves képviselőtársaim, a Nemzeti alaptantervet is, a kerettanterveket is és minden ehhez kapcsolódó dokumentumot, mert ott lesz, és nem az lesz a címe, hogy matematika, fizika meg kémia meg óraszám, hanem az életre nevelésről fog szólni, ami nagyon-nagyon régen nem történt meg a magyar oktatásban, és ez a legfontosabb, olyan ismeretekkel ellátni a tanulókat, akár a szakiskolában, akár a szakközépiskolában, akár a gimnáziumban, aminek az életben hasznát veszi. Ez az iskola alapvető célja, feladata.

16 éves tankötelezettség. Ugye, ezt a vitát is megint megnyitottuk, egy gondolat erejéig azért engedjék meg, hogy még egyszer felelevenítsem. Azok, akik szeretnének Magyarországon tanulni, észre sem fogják venni, hogy a tankötelezettségi kor 18 évről 16-ra jött le. Az Európai Unióban, de nemcsak az Európai Unióban, hanem általában az európai országokban, a 45-ből 36-ban 16 év vagy az alatti a tankötelezettségi kor. Ekkorát tévedünk akkor, vagy az a 36 állam ekkorát téved? Nem ez a kérdés. Itt az a kérdés, hogy kötéllel ott kell-e tartani valakit 17 évesen, aki 17 évesen még a nyolcadik osztály kihívásaival küszködik, avagy sem. Ez a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, és úgy gondoljuk, meg kell adni annak az embernek a lehetőséget arra, hogy ha szeretne az életben magával mást kezdeni, és nem a nyolcadik osztályt elvégezni 18 évesen, akkor adjuk meg erre a lehetőséget.

De ami itt nagyon fontos, mert az valóban lényeges kérdés, hogy ne hagyjuk ezeket a 25-30 százalékba, meg a 15-20 százalékba beleférő gyerekeket, mint ahogyan most vannak, az utcán, mert ez egy nagyon súlyos probléma. Erre valók a hídprogramok, mind a három. Azt szeretném kérni, képviselőtársaim, tanulmányozzák ezt alaposan, hogy miről szólnak ezek a programok, mert ezeknek az a lényegük, hogy ha a nyolcadik osztályt befejezte, nem az, amit nem tanult meg matematikából, földrajzból, kémiából, meg a fene tudja, miből, nem annak a pótlása a cél, hanem az a legfontosabb, hogy alkalmassá tegye a szakképző évfolyamra való belépésre. Ez egy nagyon-nagyon lényeges kérdés.

Két téma van, ami köré csoportosul, két fő téma, az egyik a tanulószerződés 15 évtől, illetve a legfeljebb és a legalább szó. Hadd egyszerűsítsem le a problémakört, mert valóban erről van szó. Tanulószerződés. Mikor köthet tanulószerződést? Ha vállalati tanműhelyben folyik az oktatás. Tudják, hány százaléka lesz ez az össztanulói létszámnak? A töredéke, most borítékolom. Tehát a probléma, amiről mi most itt négy órája beszélünk, az a töredéke lesz. A nagy vállalatok, a nagy cégek, amelyek képesek, tudnak és akarnak vállalati körülmények között tanműhelyt létrehozni, számukra adjuk meg a lehetőséget, de ez a pékre, a cukrászra, a szakácsra, a géplakatosra, egyébként arra, aki Jóska bácsi műhelyében fog dolgozni, abszolút nem vonatkozik. Azért tisztázzuk, mi itt a fő csapásirány! Nem munkaviszonyban lesznek, tisztelt képviselőtársaim. Lesznek ugyan olyan elemek, amelyek valóban szolgálati időként figyelembe vehetők, de a munka törvénykönyve szerinti nem munkaviszonynak minősül, és ami a legfontosabb, ezekkel a tanulókkal nem lehet termelni, nem vehetnek részt a termelésben. Olvassák el a szöveget: "kizárólag tanműhelyben..." - nem folytatom, nem sorolom. Tehát pontosan azért korlátoztuk be, mert ezt, ha nagyon egyszerűen akarnék fogalmazni, azt mondanám, úgy kell elképzelni, mint ami az iskolai tanműhelynek egy vállalat keretein belül történő megvalósítása, és itt előjött az, hogy de vajon kik fognak ott oktatni, ha baleset van, vajon milyen feltétellel, tehát meglesz-e a szigor. Szeretném jelezni, képviselőtársaim, hogy meglesz a szigor, kormányrendeletben és egyéb módon megadjuk annak a lehetőségét, hogy igenis, ezek a tanulók, akik vállalati tanműhelyben fogják a képzést megkapni, megfelelő szabályrendszerben, nyugodt körülmények között tudjanak dolgozni.

Nagyon fontos az oktatók kérdése is. Azt hittem, hogy ezt a vitát már a szakképzési törvény kapcsán egyszer megvitattuk, és a szakképzési törvény tartalmazza is. Tessenek megnézni az életpályamodellt, miről szólt. Nem vehet részt szakközép-, szakiskolai oktatásban sem az, akinek nincs pedagógiai végzettsége. Adunk egy kis kifutást, mert ha ezt mereven beállítjuk, akkor, ugye, sejtik, körülbelül meg is állna a szakiskolai képzés, mert jelen pillanatban is számos olyan oktató van, aki nem rendelkezik megfelelővel. Tehát adunk kifutást, de igenis, mi is fontosnak gondoljuk, hogy a szakma szeretete, tudása mellett azoknak, akik gyerekekkel foglalkoznak, legyen megfelelő képességük és pedagógiai képzettségük is.

Az iskolai tiszk-tanműhelyek, szeretném jelezni, képviselőtársaim, nincsenek veszélyben, nem fognak kiüresedni sem az iskolai, sem a tiszk-tanműhelyek. A tiszk-tanműhelyeket valóban TÁMOP-os, TIOP-os forrásokból, igen jelentős forrásokból, CNC-technológiával, mindenféle rendkívül modern felszereléssel láttuk el. Csak nem gondolják, hogy hagyni fogjuk porosodni, mint ahogyan annak idején sokszor a pályázatok működtek? Nem! Szeretnénk használni, és megadjuk a lehetőségét, hogy együttműködési megállapodás keretében, akár mondjuk, a második vagy a harmadik évben néhány hónapra bejöjjenek ezek a tanulók a tiszk-tanműhelybe, és ott gyakoroljanak, ennek semmi akadálya nem lesz, a kilencedik évfolyamon pedig különösen szeretnénk őket igénybe venni.

A második kérdéscsoport a legfeljebb és a legalább szó. Itt az jött elő, hogy nahát, akkor biztosan analfabétákat vagy szakbarbárokat kívánunk képezni. Ugye, nem gondolják komolyan, tisztelt képviselőtársaim, hogy nulla százalék közismeretet tervezünk, amikor azt mondjuk, hogy a legfeljebb meg a legalább szavak közötti különbséget próbáljuk itt prejudikálni. Természetesnek fontosnak tartjuk, én magam nem a közismeret szót használnám, hanem ezt az életre nevelést, mert ez nekem sokkal, de sokkal jobban tetszik, mert ez aztán sok mindent magába ölel, nem pusztán csak azokat a feltétlenül közismeretis tárgyakat, amelyek az életre neveléshez szükségesek.

Képviselőtársaim! Ugye, emlékeznek rá, önök voltak azok, akik az előrehozott szakképesítést megindították, javasolták, azt mondták, ez egy remek dolog, érdemes ezzel foglalkozni. Az előrehozott szakképesítésben a következő óraszámok vannak jelen pillanatban: közismeret 1320, az új, általunk javasolt szakképzési törvény alapján 1306. Még egyszer mondom, 1320, 1306. Ugye, nagyságrendileg ugyanaz. 3292 az összóraszám, 3956 az új szakképzés szerinti óraszám. Tehát azt szeretném, amikor ostorozzák itt az egyharmad, kétharmados arányt, akkor gondolják végig, hogy mit ostoroznak. Az előrehozott szakképesítés... (Az MSZP padsoraiban ülők felé:) Lassan mondom, hogy sikerüljön leírni, és majd hivatkozni rá, de bátran beleállok a vitába bármikor. (Derültség.) Tehát az előrehozott szakképesítés és az általunk javasolt szakképesítés; az új szakképesítési törvény kapcsán nem csorbulnak azok az óraszámok, amelyek a szakképzés megfelelő keresztmetszetét számunkra biztosítják. Pont. Ez is a törvény. (Gúr Nándor felé:) Kedves képviselő úr, ha te a törvénytervezetről beszéltél volna eddig, akkor már egy órával bentebb lennénk a dolgainkkal, tehát engedd meg, hogy egy fél mondat erejéig azért kitérjek. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ti kérdeztétek, vagy ön kérdezte... Bocsánat a tegeződésért, csak így, 9 óra után, meg amúgy is tegeződünk.

A következő, ami a legfontosabb itt a szakképesítésekkel kapcsolatban. Az átképzésbe nem tud belépni, ez is gyakran elhangzott érvként. Mi lesz vele, hogyha van egy szakmája, és mondjuk, az átképzésbe, a továbbképzésbe, a felnőttképzésbe nem tud bejutni? Nem értem a problémafelvetést, nem egészen világos.

(21.20)

Miért nem tud? Mert nem tanult közismeretet? Hát az átképzés az egyik szakmáról a másik szakmára, rokon szakmára vagy kevésbé rokon szakmára történik. Pont itt kezdődött a probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy a korábbi időszakban - és a felnőttképzéssel kapcsolatban itt is vannak gondok - ugyanazt az OKJ-s bizonyítványt kapta három év után is, meg nyolc hónap után is, meg négy hónap után is, meg két hónap után is, mert a programakkreditáció épp ennyiről szólt. Hát rendben volt ez? Önök szerint rendben, miszerintünk viszont nincs rendben, ezért nyúlunk hozzá a felnőttképzési törvényhez.

És hogy válaszoljak Sós képviselőtársamnak, aki jelezte, hogy hiányolja, hol van ez a parlament elől: szeretném jelezni, hogy a koncepció elészült, és ősszel konkrétan a törvényt is tervezzük. (Gúr Nándor: Miért ilyen soká?) Hát igen, a nyolc évhez képest lehet így mutogatni, de önöknek bőségesen lett volna lehetőségük arra, hogy ha komolyan gondolják, hogy hozzá kell nyúlni mind a szakképzéshez, mind a felnőttképzéshez, meg kellett volna tenni. Mi ezt most meg fogjuk tenni.

Kerettantervek fogják rögzíteni a megfelelő keresztmetszetet, amin belül lehet dolgozni. Ferenczi képviselőtársam is jelezte, hogy amíg kerettantervek nincsenek, addig nem fog indulni a szakképesítés. 2012 őszén várhatóan egy szűk keresztmetszet lesz, amely el tud indulni, és így is terveztük, hogy 2013. szeptember 1., amikor kötelezően a hároméves szakképesítés mint modell beindulhat. S itt elhangzott Sós képviselőtársamtól, ha jól emlékszem, hogy mi van, ha két év, ha három év, és miért ne lehetne négyéves a képzés. Egyrészt kinyitottuk ezt a lehetőséget, a most hatályos jogszabály, mind a szakképzési törvény, mind a köznevelési törvény lehetőséget biztosít arra, hogy akár négyéves is legyen a szakiskola. Nézze meg, ott van egy "általában" szó: általában hároméves. Tehát jelen pillanatban is lehetőséget biztosít. Meg kell mondjam, az építőipari szakmák tekintetében volt egyfajta nyomás, voltak, akik jelezték, hogy ők nem férnek be a három évbe, de nem a közismeret miatt, hanem a szakma nem fér bele abba a két évbe, amibe ők szeretnék. Mondtuk, hogy nézzük meg ennek a lehetőségét. Készül az új OKJ, egyelőre ott tartunk, hogy egyetlenegy olyan szakma sincs, amely jelezte volna, hogy ő a három évbe nem fér bele.

A felnőttképzésről és a négy évfolyamról az előbb már említést tettem.

Miért vannak kevesen vállalatoknál? Az imént az is elhangzott, miért van az, hogy nagyon kevesen foglalkoznak tanulóképzéssel. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért, mert a korábbi szakképzési hozzájárulásról szóló törvény olyan volt, amilyen. Az arról szólt, képviselőtársam tudja nagyon jól, hogy megkérdezte a könyvelőt a vállalkozó, hogy mit csináljak. A könyvelő azonnal rávágta, hogy fizesd be a másfél százalékot és felejtsd el az egészet, mert sokkal többe kerül a papírmunka, mint amit te ebből reálisan tudsz hozni. (Gúr Nándor: Több forrásra lenne szükség!)

Hogy több forrásra lenne szükség a szakképzésben? Igen. Több mint 51 milliárd forint folyik be, és ebből az idén 23,5 milliárd forint áll rendelkezésre a szakképzésben. Ugye sejti, hogy amikor a szakképzési koncepciót letettük az asztalra, akkor mint a foglalkoztatásért és a szakképzésért felelős államtitkár nyilván azt képviseltem, hogy ide forrásokat, lehetőségeket kellene teremteni. Csakhogy a kormánynak amellett, hogy a szakképzést át kell alakítania, a foglalkoztatást bővítenie kell, az önök által itt hagyott államadósságot is igen jelentősen csökkentenie kell. Tehát az, amit ön most számon kér rajtunk, ezek a források az önök által itt hagyott adósság csökkentésére mennek. Nagyon bízom benne, hogy a következő évben már levegőhöz jutunk, és a 23,5 milliárd forintot vissza tudjuk vinni 33 milliárdra, és akkor azok a problémák, amelyek most jelentkeznek a rendszerben a pénzszűke miatt, meg fognak oldódni.

Összegezve, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy a hatályos szakképzési törvény... - valamint ha elfogadjuk azt a módosítást, amely a parlament előtt van, azokat a keresztmetszeteket, amelyeken belül jól lehet a szakképzést csinálni, jogszabályi környezetben meg tudjuk valósítani. Önök sem azt vitatják, hogy általában a törvény nem jó, hanem a forrásokkal van probléma. Nyilván ha a forrásokat sikerül mögé tennünk, akkor a lehetőségeink is nagyobbak lesznek.

Lesz még egy részletes vita, ott majd megvitathatjuk elemenként a különböző programokat. Tartok tőle, hogy az is nagyságrendileg ilyen lesz, tehát hideg élelemmel kell majd készülni, de fontos a dolog, ezért mi szívesen állunk rendelkezésre mindenki számára. Azt szeretném kérni mindannyiunktól, hogy próbáljunk a lényegnél és annál a konkrét fejezetnél maradni, amiről ez a törvénymódosítás szól. Én jó szívvel tudom önöknek egyrészt a figyelmébe ajánlani, másrészt a támogatására alkalmasnak találni. Nyilvánvalóan meg fogjuk nézni a módosító indítványokat. Az például, amit Kara képviselőtársam az előbb mondott, hogy adott esetben nem évfolyamonként, hanem három év egészében nézzük meg annak lehetőségét, hogy az egyharmad-kétharmados szabály hogy éljen, nem látom különösebb akadályát, mert nagy valószínűséggel a kilencedik évfolyamon arányait tekintve nagyobb közismereti óraszám, a 10-11. évfolyamon pedig arányaiban kevesebb óraszám lesz. Tehát van miről beszélnünk, csak ehhez észérvek mentén kell tudni vitázni.

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu