DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Megpróbálkoznék, látom, hogy vannak tabukérdések, amire már a szólásszabadság sem terjed ki.

Visszatérnék az eredeti témához. Arra lennék kíváncsi, hogy valahogy önöknél miért mindig csak az van, hogy mindig egy bizonyos fajta, egy bizonyos kisebbség, egy bizonyos szűk csoport fájdalma fáj, és ezért emelnek szót, de soha nem hallottuk az MSZP-nek semmilyen kiállását és állásfoglalását, amikor a Délvidéken, a Felvidéken vagy Erdélyben vertek magyarokat. Gyurcsány Ferenc, ugye, azt mondta, hogy ha a zsidókat bántják, ő zsidó, ha a cigányokat, cigány, ha a szlovákokat, szlovák, ha a románokat, román, de azt sose mondta, se ő, se önök, hogy ha a magyarokat, akkor magyar.

Ugye, a kiirtom az összes keresztényt, az belefér a Tilos Rádióba, jó, hogy nem tüntetést szerveztek mellette. És sorolhatnánk azokat a gyalázásokat, amelyek folyamatosan mi, a magyar többségi nemzet képviselői voltunk kénytelenek elszenvedni önök és hűséges kiszolgálóik, a sajtómunkások által. Nem akarom az összes, tényleg példátlan és gyomorforgató történetet itt felidézni, de a Szent István jobbjától kezdve a tetemcafat, a micisapka a Szent Koronánk, és egész estés vitát kitölthetnénk azzal, hogy milyenféle gyalázkodást engednek meg velünk szemben.

Ez valamiért önöknek sose fáj, sose merült föl önben sem, kedves Steiner Pál, hogy ilyenkor felálljon, amit máskor kikérne magának, ha mi nem tartanánk az államalkotó néphez tartozónak. De valahogy ez az ingerküszöbét, úgy tűnik, nem éri el. Tehát a magyarokat lehet gyalázni. Ezt mi tűrjük el, mi fogjuk be a szánkat, ez nekünk jár. Hát mi azt mondjuk, hogy nem jár, és igenis követeljük, hogy egységes mérce legyen mindenben, és ebben is. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu