FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igyekszem részletesen ismertetni a Jobbik Magyarországért Mozgalom álláspontját az előttünk fekvő javaslattal kapcsolatban. Engedjék meg, hogy mivel szakképzésről általában van szó, és egy nagyon fontos nemzetstratégiai területről, amely nem tárgyalható önmagában mint oktatáspolitikai kérdés, ezért néhány foglalkoztatáspolitikai vonatkozást is elmondjak ezzel kapcsolatosan.

A szakképzés már csak azért sem kezelhető önmagában, mert fontos tudnunk, hogy kit és hová képzünk. Sajnálatos módon jelenleg a kimenet számára nem biztosít a magyar munkaerőpiac felvételi lehetőséget. S ahogy már a mai vita során is többször elhangzott, több tízezres, sőt mondhatni, akár több százezres nagyságrendben dolgoznak külföldön magyar fiatalok. Ez azért is aggasztó, mert egyrészről nincs is biztos forrásunk arra vonatkozólag, hogy mekkora is ez a pontos létszám, de mindenesetre még a becslések is elég elképesztőek. Vannak arra vonatkozóan számítások, hogy több mint százezer magyar fiatal dolgozik a határ túloldalán, és a mai vitában is elmondtam, hogy csak Győr-Moson-Sopron megyéből legalább több mint 40 ezren.

Amíg a munkahelyteremtés területén semmilyen előremozdulás nincs, addig elég érthetetlen számomra ebből az okból is, hogy a duális képzés bevezetésre került, annál is inkább, mert mintegy 30 ezer tanuló van jelenleg a szakképzés egyes évfolyamain - összesen mintegy 139 ezer szakiskolai tanulóról beszélünk -, és évfolyamonként mindössze 10 ezer tanulót tud felszívni a munkaerőpiac, ahol biztosítani lehet, legalábbis elvi síkon ezeknek a tanulóknak a kihelyezett gyakorlati képzését.

Sajnos az eddig tapasztaltak, a Fidesz-KDNP-kormány elmúlt kétéves regnálása alapján azt kell mondanom, joggal mondható, hogy bizonyos hátsó szándékok húzódnak e mögött az előterjesztés mögött, ahogy a szakképzési törvény mögött is. Ugyanis mi a magunk részéről attól tartunk, hogy azok a szakiskolai oktatók, azok a pedagógusok, akik alól kiszervezik különböző cégekhez gyakorlati képzésre a gyerekeket, joggal érezhetik bizonytalannak a munkahelyüket a jövőben. Semmilyen garancia nincs ugyanis arra vonatkozólag, hogy ezeknek a szakoktatóknak biztonsággal megmarad a munkahelyük.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet és emlékeztetni önöket, hogy a szakképzési törvényhez annak idején adtam be egy módosító javaslatot, hogy csak és kizárólag pedagógiai végzettséggel rendelkező szakoktatók vehessenek részt a magyar szakképzésben. Ezt a módosító javaslatomat sem támogatták, ahogy sajnálatos módon a többit sem. Így nem kerülhetett be a szakképzési törvénybe sem egy olyan garancia, amely a megfelelő végzettséggel, tapasztalattal rendelkező szakoktatók munkahelyét garantálhatta volna, ilyenformán a cégeknél szervezett gyakorlati képzésben olyan munkaerőt is alkalmazhatnak a különböző vállalatok, akik nem rendelkeznek a szükséges ismeretekkel, pedagógiai gyakorlattal ahhoz, hogy ezekkel a gyermekekkel megfelelően tudjanak foglalkozni.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy mivel valamennyi módosító javaslatunk elutasításra került, amelyek egy része a gyermekek érdekeit, egy másik része a szülők jogait, harmadik része pedig a szakképzésben részt vevő pedagógusok, szakoktatók érdekeit helyezte volna előtérbe, így egy olyan törvény született 2011 végén, amely alapvetően gazdasági szempontokat tart szem előtt a gyermekek, a szülők és a pedagógusok érdekei fölé helyezve.

Egyébként a Jobbik Magyarországért Mozgalom azt vallja, hogy már maga a szakképzési koncepció, a kormány szakképzési stratégiája is elhibázott, hiszen képtelenség 5-10 ezer fős gigaintézményekben megfelelően foglalkozni a gyermekekkel, ahol lényegében az atomizált társadalom leképeződését fedezhetjük fel olyan intézményekben, ahol 30-40 fős osztályközösségekben alig jut idő az adott gyermekre.

(18.30)

A holland modell alapján bevezetésre került magyarországi térségi integrált szakképző központi rendszer már csak azért is elfogadhatatlan, hiszen Magyarországon ennek semmilyen történeti hagyománya nincs, sőt azt tapasztaljuk, hogy sokszor megyéken átívelő oktatóközpontokat igyekeznek bevezetni, mindenképpen akarják erőltetni a centralizációt, pedig egy iskola alapvetően közösségszervező erőként tud működni, ahol a legfontosabb az, hogy az adott közösségben a gyermekre tudjunk minél jobban odafigyelni.

Ahogyan már ma a vita során elmondtam, nem változott az a szemlélet, mint amit megszokhattunk az elmúlt évtizedekben, hogy tanulóanyagról, tanulólétszámokról, statisztikákról beszélünk, s nem pedig az egyénről, a gyermekről. A Jobbik Magyarországért Mozgalom azt vallja, hogy az eddigi profitalapú szemlélet helyett vissza kell térni az emberközpontú szemlélethez, s a szakképzés középpontjába ismét a gyermeket kellene állítani.

Örvendetes, hogy az oktatási bizottság április 23-ai ülésén Pokorni Zoltán bizottsági elnök úr is elismerte, hogy mégiscsak igaza van a Magyar Szülők Országos Egyesületének abban a tekintetben, hogy ezeken a gyakorlati helyeken, amelyeket a cégeknél szándékoznak megszervezni, nem érvényesülnek megfelelően a gyermekek jogai.

Ezzel kapcsolatban is volt annak idején egy módosító javaslatom. Hivatkoztam a büntető törvénykönyv 195. §-ára, amely kimondja, hogy az iskolákban, nevelési intézményekben vagy éppen a kollégiumokban az adott pedagógus, illetőleg az intézmény vezetője vállal felelősséget a gyermek testi, lelki, szellemi fejlődéséért, az esetleges balesetekért. Szerettem volna elfogadtatni önökkel azt, hogy ha a gyakorlati képzést kihelyezzük egy vállalathoz, akkor ott ugyanez érvényesüljön, tehát a vállalatok ugyanúgy vállaljanak felelősséget a gyermekek iránt.

Sajnálatos módon önök itt megint csak a gazdasági szempontokat vették alapul. Más mérce szerint mérik a vállalatokat, mint az iskolákat, pedig úgy gondolom, hogy ha a cél az, hogy úgynevezett védett munkahelyeket hozzunk létre, tehát iskolai körülményeket próbáljunk meg lemásolni ezeken a kihelyezett gyakorlati helyeken, akkor bizony a törvényben is biztosítani kellene a gyermekek, a tanulók számára ugyanazokat a jogokat, ugyanazokat a garanciákat, mint amit egy oktatási intézményben egyébként biztosítunk a számukra.

Úgy érzem, hogy kapkodás, fejetlenség és koncepciótlanság jellemezte már magát a szakképzési törvény elfogadását is. Emlékszünk rá, amikor a bizottsági meghallgatáson államtitkár úr is részt vett, akkor el is mondta, hogy mindenképpen szeretnék, hogyha még az év során elfogadásra kerülne a szakképzési törvény, ez elfogadásra is került, de azt kell mondanom, hogy megmérettetett, és könnyűnek találtatott, ahogy nemcsak maga a szakképzési törvény, hanem a szakképzés financiális oldalát megalapozó szakképzési hozzájárulási törvény is.

Hogyan képzelhető el az, hogy év közben csökkentik le a szakmunkástanulóknak járó normatívát? Egészen elképesztő, hogy ezt a 440 ezer forintos átlagnormatívát év közben vonják el, miközben önök is tudják, hogy ez jelenleg sem elég arra, hogy ebből biztosítsuk a tanulóknak az ösztöndíjat, biztosítsuk a munkaruhát, biztosítsuk a rászorulóknak az étkezést és egyáltalán a szakképzésben szükséges dolgokat.

Szeretném azt is elmondani, hogy amikor az oktatási bizottság április 23-ai ülése után 24-én került volna sor eredetileg ennek az előterjesztésnek az általános vitájára, bíztam abban, hogy felismerték azt, amit az oktatási bizottsági ülésen egyébként fideszes és KDNP-s képviselők is megerősítettek, hogy ez az előterjesztés a jelenlegi formájában elfogadhatatlan, és bíztam abban, hogy ezt úgy, ahogy van, visszavonják. Sajnos valamilyen oknál fogva nem ez történt. Itt van előttünk egy olyan előterjesztés, aminek lényegében minden pontjához módosító javaslatot kellene benyújtani, de ha ez így van, akkor az egész előterjesztés értelmetlen, azt gondolom, és célszerű lenne mégiscsak meggondolni azt, hogy vissza kellene ezt vonni.

Ha végigmegyünk az előterjesztésen, a mai nap folyamán már többször szóba került, hogy pedagógusként is elfogadhatatlannak tartom azt, hogy legfeljebb 33 százalékban maximálják a Nemzeti alaptantervben meghatározott tananyag átadását a szakmunkástanulók részére. Tehát maximálják 33 százalékban, de sajnos ez, mint ahogy el is mondtuk, lehet akár nulla is.

Ezenkívül, mint ahogy mondtam, a gyermekek jogai nincsenek biztosítva ezeken a gyakorlati képzőhelyeken, mégis már 9. évfolyamtól kezdve erőltetik azt, hogy tanulószerződést lehessen kötni a szakiskolai tanulókkal. Itt ez önmagában is ellentmondás, meg az is, hogy különböző kormányrendeletekben fogják majd meghatározni azt, hogy melyek lesznek a gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezetek. Remélem, hogy itt nem különböző lobbiérdekek fognak érvényesülni.

A szintvizsgával kapcsolatban el kell mondanom, hogy igenis a szintvizsga betöltötte azt a szűrőszerepet, ami a tanulók számára megmutatta, hogy jelenleg hol is tartanak a tanulmányaikban, milyen pótolandó tananyag van még, amit a záróvizsgáig nekik be kellene pótolni. Ha ezeket a szűrőket, a szintvizsgákat is kivesszük, akkor még inkább semmilyen garancia nem lesz arra vonatkozólag, hogy minőségi szakemberek fognak bekerülni a munkaerőpiacra.

Szeretném elmondani, hogy miután valóban több sebből vérzik a magyar szakképzés, azon a szemléleten sem szeretne a kormány változtatni, hogy az iskolákból kiűzzük végre a politikát. Kontur Pál felszólalásaiban lényegében pusztán egy politikai demagógia fogalmazódott meg, amit megszokhattunk a Fidesz-kormánytól. Mindig az elmúlt 8 évre hivatkoznak, holott most már 10 évről kellene beszélni. Mi a Jobbik részéről azt mondjuk, hogy most már 22 évről kellene beszélni, mert a szakképzés minőségének a leromlása egy több évtizedes folyamat eredménye.

De hadd említsem meg, hogy szülővárosomban éppen a diákok és a pedagógusok isszák meg annak a levét, hogy pártpolitikai érdekek alapján folyik a harc például a Bercsényi Miklós Szakközépiskolában az igazgatói székért. Egyszerűen félelmetes végignézni azt a folyamatot, hogy amikor ebben az iskolában 2001-ben elkezdtem tanítani, akkor még 1038 gyermek volt, most már mintegy 600 gyerekről beszélhetünk. A szülők folyamatosan gondolkodnak azon, hogy más iskolákba fogják járatni a gyereküket, mert folyamatosan különböző egyéni érdekek mentén lobbizik a Fidesz és az MSZP azért, hogy éppen kinek a kedvence irányítsa az adott iskolát.

Ami meg egészen döbbenetes, és lényegében a saját csapdájába dől a Fidesz-KDNP, hogy a legújabb fejlemények szerint az Ajkai Szakképző Iskolát - mivel az összevonás után már csak Ajkai Szakképző Iskoláról beszélhetünk - a Hit Gyülekezete nevű szekta veheti át, tehát hogy egyáltalán odáig eljuthatunk, hogy egy szekta Magyarországon történelmi egyházzá válhat a Fidesz-KDNP kormányzása alatt, és most ez a szekta pont arra hivatkozik, azokra a törvény adta lehetőségekre hivatkozik, amit éppen önök adtak nekik, hogy átvegyék ezt az intézményt. Schwartz Béla ajkai szocialista polgármesternek mindennél többet ér az, hogy az ő érdekei érvényesülhessenek egy helyi iskolában, még azt is bevállalná, hogy egy szekta kezébe adja az iskola fenntartását. Hát ide jutottunk, tisztelt képviselőtársaim!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu